Az album, amely örökre megváltoztatta a metal zenét – Faith No More: 'The Real Thing'
A Faith No More lemez 'The Real Thing' albuma már az új énekesük Mike Patton közreműködésével készült, mivel 1988 nyarára már a volt frontemberük, Chuck Mosley nélkül maradtak. A zenekar harmadik stúdióalbuma egy vérfrissítés volt a műfajon belül és tágra nyitotta a metal kapuit. Egy évvel az előző lemezük megjelenése után, az együttes megmaradt tagjai elkezdték felvázolni a harmadik nagylemezük képét. A korabeli zenei szcénát akarták gyökerestől megváltoztatni, amely a ’80-as éveket végig kísérte. Így a ’88-as európai turnéról hazaindulva San Francisco-ba elkezdték megírni a dalokat és demókat felvenni.
1988 végére a The Real Thing zenei anyagának nagy részét már megírták, de még mindig nem volt énekesük. Addig húzódtak a lemezkészítési procedúrák, hogy lényegében már készen volt az anyag, de énekes még mindig sehol sem volt. Az énekesi posztra állandó jelentkezők voltak, ámbár sokan még kontaktálni se mentek el a zenekari meghallgatásra, nemhogy próbák lettek volna. Matt Wallace az album producere nyilatkozta azt a tényt, hogy a Faith No More egyenesen Chris Cornell-t a Soundgarden énekesét kérte fel az énekesi posztra, mivel nekik egy kivételes énekesre van szükségük, egy nagyszerűen ígérkező „új” zenekarba.
De a Faith No More mégis tovább kereste a számára legjobban kedvező, jellegzetes hangú leendő énekesét. A zenekar alapító tagjai, Billy Gould és Mike Bordin meghallották a Mr. Bungle nevű zenekar második demókazettáját és annyira lenyűgözőnek találták, hogy ezek után rögtön meghallgatásra hívták az énekesüket, Mike Patton-t.
„Mike volt az egyedüli srác a környéken, aki értette is az általunk írt zenéket. Csak arra összpontosítottunk ezek után, hogy mitől lesz jobb a mi zenénk, és ezt Mike jobban csinálta, mint bárki más.” – meséli Billy Gould a zenekar basszusgitárosa
„A The Real Thing-gel volt egy utolsó lövésünk, az Angliai közönség áll a legközelebb a zenénkhez és a legmegértőbbek is, de senki nem tudta, hogy az új énekesünkkel nekik is fogunk-e tetszeni.” – árulta el Mike Bordin dobos
A Faith No More nem engedhette meg magának, hogy megvárják míg Mike beilleszkedik a csapatba és otthonosan érezhesse magát, mivel az idő szorította őket és minél hamarabb a stúdióba akartak vonulni. Szerencsére kiderült, hogy egy olyan művésszel lettek megáldva, akinek a munkamoráljáról példát lehetne venni hasonló zenekaroknak.
„Nagyon koncentrált volt és eltökélt, az összes dallamot és szöveget két hét alatt megírt majd azokat betanulta. Kivételes volt, nem úgy, mint Chuck Mosley, akit felfelé kellett tolni és úgy kellett bevonszolni egyes felvételekre, de Mike készen állt a munkára” – emlékezik vissza Matt Wallace
Ha időbeli korlátozásokat említenénk, amiből a kreativitás elfojtása következne, nos ezek közül egyik sem hatott Patton-ra. Erről árulkodik többek közt a Tom Arayás belsőhangon üvöltő „Surprise! You’re Dead!”-től a henyélő, társalgó módban írt „Edge of the World”-ig bezárólag. „Ezek a dalok, ugyanazon a polcon helyezkednek el, amiket a Faith No More csinál. Egy ötágú, egyforma, ám ellentétes irányba mutató pókhálóhoz hasonlítanám; és ez tette őket egyedivé.” – Matt Wallace véleménye
A stúdióban összeért csapat következő erőpróbája az volt, mikor közönség elé kellett állni az új énekessel és azt bemutatni, majd a rajongókkal megszerettetni. És mint a legtöbb hasonló énekescserénél, itt is az történt, mint általában máshol, ellenállás és káosz. A kezdeti nehézségek, amelyek ismét érték a zenekart és Mike-ot egy idő után csillapodni kezdtek. 1989 júniusában megjelent az új lemezük a The Real Thing és a csillagok is igazodni kezdtek a helyes irányba.
„A zenekar, mikor visszatért a turnéjáról Hollywood-ba csodálatos látványt nyújtottak. Visszatérő hódítók voltak – nem az a zenekar akiket még szinte gyerekként ismertem meg. A Faith No More változása a The Real Thing-től kezdve sokkal több annál, mint egy egyszerű énekes szerzés – ez az egész zenekar átalakulása volt.” – jegyezte meg Wallace
Ám a Faith No More sikere sem az egyik napról a másikra történt. A zenekar elhatározta, hogy minél több helyen akarnak játszani és később érvényesülni, ahol már szavuk lehet. Sikereik vegyesek voltak – főleg az olyan turnék alkalmával ahol a Metallica vagy Robert Plant is fellépett – teljesen új hírnévnek tették ki őket, így kénytelenek voltak szinte minden este játszani, hogy megőrizzék valódi profiljukat.
A zenekarnál jószerivel minden megváltozott az album második kislemezének, az „Epic”-nek a megjelenésével. A kiadójuk anyagilag és érzelmileg is arra költött, hogy a „From Out of Nowhere”-t támogassa, de ezért ők valóban nem tettek semmit. De az „Epic” dal, egy olyan mérföldkő volt számukra, amely lehetővé tette a rajongók által, hogy tovább dolgozhassanak ebbe az irányba. És addig fokozzák ezt az érzést, amíg az emberek tudatában van a bandának a szele.
A Faith No More-ral a sajtó közvetlen és kedves volt, hittek bennük, hogy az alternatív zene a következő évtized meghatározó műfaja lesz. Néhány zenei díjkiosztó ünnepség részvétele után tömeges élő közönség előtt zenélhettek. Olyan nagy zenekarok mellett játszottak, mint a Guns N’ Roses, Megadeth vagy a Judas Priest.
„A dolgok elkezdtek változni, de még mindig a Whitesnake és Poison világ volt, az újfajta még nem jött el. Bele vetettük magunkat a mainstream világba és nagy zenekarokra volt szükségünk, akik mellett hatalmasok lehetünk, de a punk-rock energiát megőrizve és nem elhagyva.” – ecseteli Mike Bordin
A The Real Thing többet tett a zenekarért, mint azt hitték volna. Mike Patton csatlakozása után három évvel és megannyi koncertezés majd a mainstream-be való beszivárgásuk után teljesen új mozgalomként tekintettek rájuk. Olyan zenekarokat löktek be a köztudatba és erősítették ezt az irányt, mint a Jane’s Addiction, Living Colour vagy a Soundgarden. Az alternatív metal népszerűsítése bizonyíték volt arra, hogy egy zenekar tehet olyat, hogy megváltoztassa a világ zenei színterét.
„A The Real Thing lemez határozottan befolyásolta a jövőbeli együtteseket. Az évek során rengeteg hívásom volt olyan zenekaroktól, mint a System of a Down, Korn vagy a Hoobastank, hogy dolgozzak velük, és mindegyikőjük között ez a lemez volt a közös hivatkozási pont. Rengeteg emberre nyilván hatással volt ez a zene és az, amit Patton művelt a hangjával, ez változtatta meg valóban az akkori zenei arculatot.” – Matt Wallace producer
Csernus Ábel
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
