Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az Alföld sötét szíve” – Fattyú lemezkritika



Anno már írtunk a formációról a Rockbook hasábjain – a Rigor Mortis kislemezük kapcsán – most itt a legfrissebb anyag, az Alföld sötét szíve, mely ismételten csak a digitális platformokon jelent meg. 
 
A közel órás játékidőbe 8 számot préseltek bele a fiúk, Avius (énekes-dalszerző-alapító) saját bevallása szerint ez egy koncepcionális album, Szeged boszorkányperei a fő téma és az Alföld. Tettes társai a boszorkányégetésben Pápai Csaba (dob) és Peredi Péter (mesélő) voltak, őket már ismerhettük korábbról, Avius pedig megmaradt szokásosan a mindenes (gitárok-billentyűk-vokálok) pozíciójában. Az első szembeötlő dolog a hangzás: nem vagyok kibékülve vele teljesen, nekem kissé erőtlen, steril. Kihallani minden hangszert és sávot, de úgy érzem 2020-ban akár otthoni körülmények között is ki lehet hozni egy olyan egészséges - tetszőlegesen saját image-re formálható - hangképet, hogy senki az ég adta világon nem tudja majd megmondani, hogy egy nagy, brutálisan felszerelt stúdióban készült, vagy otthon a négy fal között Reaper-rel meg egy pár M-Audio monitorral. Szóval, ha az volt a célja a csapatnak, hogy a lemez a 2000 környéki honi BM underground bájosan „retró-demó” hangzásával szólaljon meg, akkor azt sikerült elérni, részemről csak nosztalgikus érzések kavarodnak e kapcsán, de ez legyen az én bajom. 
 
 
Történelmi forrásaink szerint utoljára 1728-ban végeztek ki boszorkányokat Szegeden, június 23-án, egészen pontosan 12 embert ítéltek máglya általi halálra. A később csak Boszorkányszigetnek elhíresült hely a magyarországi boszorkányperek felének adott „otthont”, amik kivétel nélkül mind halállal végződtek. Boszorkány szinte bárki lehetett – férfi és nő egyaránt - ha jellemző volt rá bármi olyan „jel” ami az akkori babonás hiedelemvilágot tükrözte. Vízpróba, mérlegpróba, válogatott kínzások és máris mehetett a tűzre a delikvens, teljesen függetlenül attól, hogy bűnös volt-e avagy sem. 
 
 
A mellékelt levélben Avius ezt a korszakot jelölte meg inspirációs forrásként a lemez alapjának, így a szövegvilágot a dalok mellé olvasva, hangulatos történetek bontakoznak ki előttünk, a magyar nyelven előadott ének sokat dob az egészen. A címadó tételnek érdemes odafigyelni a szövegére, pompás nóta, de Peredi Péter goblinszerű hangját még mindig nem bírtam megszokni. A zene lecsupaszított, pőre BM, old-school vonal, de nem a fagyos, true norwegian black metal, (közelebb áll mondjuk a Summoning féle világhoz a szintetizátor témák miatt) hanem sajátos „folk-fantasy” fekete fém, némi fanyar ízzel és thrash metal-lal vegyítve. Néha beugrott a hazai Christian Epidemic, de őket inkább, mint párhuzamot említem meg. A kompozíciók ügyesen meg vannak írva, többnyire lassú-középtempós dalok jellemzik a lemezt, fénysebes tuka-tuka vagy könyörtelenül blastolós vágtákra ne számítson senki. Vannak persze gyorsabb csapkodások is, de a kimért, bólogatós részek dominánsabbak. Az ének most is nagyon változatos, Avius szenvedős károgása-sikolyai mellett, a mesélő Peredi Péter szerepe most mintha a háttérbe szorult volna, de úgy tűnik, pont ott szólal fel, ahol kell. Két kiemelkedő nótát említenék meg az albumról: a Fáklyád fénye egy remekül felépített dal, van benne kraft, míg a Végtelen sötétség a maga 14 percével a Fattyú egyik erényét hívatott képviselni. Sötét ambient – dungeon synth tétel, mely reménytelenséget sugároz, s végtelen horrort idéző hangulattal zárja az Alföld sötéten dobbanó szívét. 
 
 
A Fattyú egyik erősségét az ambient-es részek bátrabb használatában látom még mindig, ami sajnos ezen a lemezen leginkább csak az utolsó track-ben nyilvánult meg. A választott topik kiváló, viszont én úgy érzem több misztikumot kívánt volna meg ez az éra és egy erőteljesebb, teltebb hangzással nagyobbat szólt volna az anyag. 
 
Az album dallistája:
 
1. Itt minden, minden a Tiéd!
2. Holtak varja
3. Csendes a falu
4. Ébredés
5. Az Alföld sötét szíve
6. Csendesen nyugvó öreg táj
7. Fáklyád fénye
8. Végtelen sötétség
 
 
A zenekar Facebook oldala itt elérhető
 
Lupus Canis