Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az aranykor törékeny egyensúlya” - Heedless Elegance: Libra lemezkritika



Mondhatni teljesen váratlanul ért a fővárosi Heedless Elegance: Libra című új albuma. A bemutatkozó Wanderer-t nem hallottam, csak ez jutott el hozzám, így most hasonlítási alapom nincs, csak és kizárólag első impresszióimra támaszkodhatok. Az elgondolkodtató fronttal büszkélkedő igényes digipak-ot kibontva, egy keresztforma közepén rejtőzik a lemez, mely 8 számot tartalmaz közel 35 percben, játékidőre abszolút ideális. A sound szép vaskos, súlyos, ugyanakkor letisztult. Jók az arányok a hangszeresek között, minden a helyén van a mixben. Megdörren. A No Silence-ben készült anyag hangzása hű a gyulai stúdióban készült eddigi albumok magas minőségéhez, Simon István hangmérnök kezei alól gyenge matériát még nem nagyon láttam kikerülni. Fülesben hallgatva is durván szakít a cucc. A Heedless Elegance zenei profiljához, arculatához illettek Simi metódusai, de ez mit sem érne, ha nem lenne meg mellé az a bizonyos tartalom. 
 
 
 
 
A feltörekvő budapesti ötös nem sokat teketóriázik, már a nyitó nótánál érezni, hogy komoly munkát fektettek a Libra-ba: a Failure dinamikus felépítése nagyjából előrevetíti, hogy mit fogunk az arcunkba kapni ebben a bő fél órában. Stílusilag melodikus modern metal-ban utazik a csapat, melyben épp úgy megtalálhatóak a metalcore / deathcore és nu-metal elemek mint például a műfajra jellemző breakdown-ok vagy a durvább headbangelésre késztető szaggatások. Fontos kiemelnem, hogy ezt lehet hatásvadász módra is csinálni, ahol szinte várod, hogy becsapódjon az a bass-drop (kb. tudod a várható helyét), de lehet ezt úgy is csinálni, mint a Heedless Elegance. Lazán, nem erőlködve, görcsmentesen tolni kifelé magadból a stuff-ot. Például, ha csak a dallamos-magasabb károgós vokálokat figyelem (Konter Samu énekes), általában egy színesítő szinti-szőnyeg (sampler?) megy közben alatta és remek összhangban áramlik a zenével. Samu hangja kellőképpen változatos: a standard mély hörgéstől egészen a magasabb scream-ekig terjed, a köztes részeken pedig Corey Taylor-ra emlékeztető, szavaló / rappelő / szuszogó vagy tiszta ének megoldásokat hoz, nincs vele gond. Ez az egyetlen pont amúgy ahol kapcsolódunk az amerikai maszkos őrültek csoportjához, ugyanis a Heedless Elegance saját útvonalat szemelt ki magának, még akkor is, ha a hatások eléggé nyilvánvalóak. 
 
 
 
 
Az első komolyabb pofán-csapást a Split őrületes zúzása után a klipesített The Blaze Of Glory adja, ebben aztán van minden mi szem - szájnak ingere: sodró lendület, finom kétlábgépes darálás, kapós groove-ok és a hétmérföldes üvöltés. Potenciális koncertnóta. A keleties ízű virga az elején nagyon el lett találva (Varga Dani és Forgó Zsolt húrosok) de valójában a míves gitárjáték a lemez egészére jellemző. Dani és Zsolt hallhatóan igyekeztek változatosak, izgalmasak lenni: az apró színesítgetések, frazírok, mikro-riffek beszúrása itt-ott, egy komplex gitármunka eredményei, ennek köszönhetően nem fullad unalomba a korong. Dalszerzői szempontból roppant egységes és színes anyagot írtak meg a fiúk, így nincs üresjárat a Libra-n, a játékidő szinte elrepül. A hangulatos refrénnel és szólóval operáló címadó is a kiemelkedő számok táborát erősíti, csakúgy, mint a lemezt záró monumentális The Answer. A hangszeres tudásukon érezni, hogy összeszokott brigád a Heedless Elegance, még a banda fiatal kora ellenére is. Dob és basszusgitár poszton szintén említést érdemelnek a fiúk: Csobán Albert dobos magabiztosan hozza az ütemeket, nem vállalja túl magát, pontosan ott vannak a fill-ek és beütések ahol lenniük kell. Energikus, játékát dinamikusság jellemzi, amihez feszes basszustémák társulnak. Elég csak meghallgatni a progresszív ízű There’s Just No Way To Make It… kezdését, ahol Erős Mátyás basszeros részei a Gojira-t idézik.  Amúgy néhol beugrik az újkori In Flames és a Soilwork neve is mint hatás, hazai szempontból meg valahol a szegedi The Void-dal rokon a Heedless Elegance zenéje. Érdemes belekukkantani még a szövegekbe is, ugyanis nem hétköznapi, gyorsfogyasztású dolgokat boncolgat a Libra (a szövegeket Samu jegyzi), hanem sokkal személyesebb mondanivalót rejt, ami egy koncepcionális történetvezetésen keresztül tárul elénk. Emellé (nem meglepő módon) sikkes zenekari image is társul, szóval minden aspektusában ereje teljében van a csapat. 
 

 
 
Mit is mondhatnék még? Az idei év egyik kellemes meglepetése a Heedless Elegance második nagylemeze, még akkor is, ha ebben a műfajban nem nagyon hallgatok manapság szinte senkit, 1-2 külföldi előadót leszámítva. Úgy vélem nemzetközi vonalon is megállná a helyét a banda (és valószínűleg sikerrel járnak, ha végre megnyílnak a kapuk) így nem marad más, mint valamilyen formában támogatni őket, mert szerintem abszolút megérdemlik.
 
CD-n a Metal.hu oldalán, digitálisan a szokásos netes platformokon keressétek.
 
A Heedless Elegance - Libra dallistája:
 
1. Failure
2. Friends
3. Split
4. The Blaze Of Glory
5. Libra
6. Grace
7. There’s Just No Way To Make It, I Tried But I Failed In The Life Of Love And Hate
8. The Answer
 
 
Elérhetőségek: Facebook, Bandcamp
 
Lupus Canis