Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az Árnyéknyúl nem azon töri a fejét, hogy mi miben szeretne különbözni a többi alternatív rock zenekartól

A debreceni, alternatív rockban utazó Árnyéknyúl leginkább a 30Y koncertjeiről lehet ismerős, akik első három dalukat is Beck Zoliék segítségével rögzítették. A zenekar támogatást nyert az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának 2018/2019-es kiírásában. Kovács Karesz énekes, gitárossal beszélgettünk.
 
Rockbook: - A zenekar története 2013-ig nyúlik vissza. Először Eufória, majd Modern Lobotómia néven működtetek. Hogy lett ebből és miért pont Árnyéknyúl?
 
Kovács Karesz: - Az Eufória az első együttesem volt. 2013 körül alapult meg egy debreceni garázsban. Egy amolyan felszabadult "nincsenek szabályok" punk zenekart kell elképzelni, ahol a dobos vagány rock alapokat püföl, arra a gitáros kemény alapakkordokat penget, a basszusgitáros pedig bőszen játssza az alaphangokat. Nem tudtunk többet, nem is akartunk többet. Örömzene volt.
 
Aztán egy napon kattant valami, és komolyabban szerettem volna csinálni a dolgot. A régi lazulást felváltotta a kemény munka, a matekolás. Cigizés helyett egy lepukkant Yamaha szinti mellett pofozgattuk a hangokat. Piálás helyett gitárszólókat meg dobátvezetőket írtunk. Gyakorlatilag az történt, hogy egyik pillanatról a másikra változtattam meg mindent, és ez az első formációt alapjaiban nyírta ki. Hosszas viták a "jó" és a "rossz" fogalmáról. Sírásba torkolló beismerések. Tagcserék. Így váltott át az Eufória Modern Lobotómiába.
 
A Modern Lobotómia abban különbözött az Eufóriától, hogy itt volt koncepció. Maga a koncepció egy rakás szar volt, de volt. A lényeg: feje tetejére állított dalok. Szomorú dalszövegek táncolva, boldog dalszövegek öngyújtót lóbálva. Ennyi. A dalszövegeink és így a dalaink is általában sötétek voltak. Az egyik dalunk például az öngyilkossági kísérletről szólt. A dal címe: Modern Lobotómia. Úgy gondolom, ez általában jellemzi is a zenekar üzenetét: "minden szar, de azért mi táncoljunk!". Rossz üzenet, és rossz gondolat.
 
Aztán az akkori basszusgitárosunk (Gyenge Norbert) kiutazott Angliába, és létrejött a mostani formáció. Ez a formáció rájött, hogy mi az az egyensúly. Van út munka és lazulás, spontán és matek, vagy boldogság és szomorúság között. Az emberekről mesélünk az embereknek. Az üzenetünk pedig mindig maga a dal, ahogy annak lennie kell. Úgy gondolom, hogy ez a képlékeny, mégis elképesztően szilárd dolog az Árnyéknyúl. Vagyis nem, mert ez még a Modern Lobotómia. Gondolom érthető, hogy miért volt közöttünk is folytonos téma a névváltás gondolata már ekkor is. Agyaltunk is különböző neveken, de egyik sem volt igazán átütő.
 
Na szóval az volt, hogy a Modern Lobotómia 2017-ben elkeveredett Debrecenben a 30Y elé előzenekarnak, kétszer is.
 
Aztán újra meghívtak minket a 2018-as tavaszi turnéjuk első két állomására is (Gyulára, és Szolnokra). Lemegy a második koncertünk. Lejövünk a színpadról. Visszamegyünk a backstage-be. A 30Y veregeti a vállunkat. Mi hálásak vagyunk. Aztán a 30Y turnémenedzsere (Tóth Barbi) rákérdez, hogy "van egy tök jó dalotok, amiben valami árnyéknyúlról énekeltek". Mi nevetünk. Tudni kell ugyanis, hogy van egy olyan tudatos magyar nyelvi baki az egyik dalunkban, ami így hangzik: "inkább nézd azt, ahogy az árnyék nyúl". Nyilván ilyen nincs a magyar nyelvben, mivel az árnyék nem "nyúl", hanem "nyúlik". Másnap gondolkozunk. Felmerül, hogy legyen ez a nevünk. "Ez jó banda név lenne, de azért aludjunk még rá egyet" mondjuk közösen. Aludtunk. Váltottunk.
 
 
Rockbook: - Első dalaitokat a 30Y-ék segítségével vettétek fel és több alkalommal is előzenekarként léptetek fel Beck Zoliék koncertjein. Honnan az ismeretség?
 
K.K.: - Az első közös koncertünket a 30Y-al Kovács Lacinak (aki az első koncertünk óta koncertünk óta segít nekünk sok dologban, és aki egyébként a Bandmap ötletgazdája is), és Süli Andrásnak (a debreceni Víztorony, és a Campus Fesztivál programigazgatójának) köszönhetjük. A sors boldog fintora egyébként, hogy Süli most a zenekar mentora is a Hangfoglaló Program lévén (volt Cseh Tamás Program), amin a zenekar 2018 őszén indult és nyert meg.
 
Szóval az volt, hogy kaptunk egy lehetőséget tőlük, és felléphettünk a 30Y előtt a szintén debreceni Sensus zenekar mellett. Zoliék a koncertünk után gyakorlatilag azonnal felajánlották, hogy felvehetnénk náluk az első lemezünket. Klasszikus rock story nem? Előzmény nincs.
 
Rockbook: - Ezen felül is létezik az „apa-fia” kapcsolat közöttetek?
 
K.K.: - Ezt nehéz megmondani. Nehéz, mert nagyon jól megértjük egymást. Csak egy példa a sok közül: a lemezünk felvételénél nem volt köztünk vita semmiben (pedig mi elég keményfejűek vagyunk ám, főleg, ha a dalainkról van szó). Más oldalról pedig rengeteg gondolattal, és tanáccsal leszünk gazdagabbak minden velük töltött perc után.
 
Rengeteget köszönhetünk Ádinak, a Beck testvéreknek (Zaza és Zoli), Koncz Balázsnak, és Tóth Barbinak is. Végülis, ha belegondolsz, általuk született meg a nevünk, az első lemezünk, és nélkülük még soha nem léptünk volna fel több száz ember előtt. Van apa-fia kapcsolat, de az nem nevelő, inkább támogató jellegű. De azért Papát mi is Papának hívjuk!
 
 
Rockbook: - A biográfiátokban olvasható, hogy „az Árnyéknyúlnak nem közönsége, hanem közössége van”. Mit értetek konkrétan ez alatt?
 
K.K.: - Ha már ennyire belementünk a 30Y vonalba, tőlük idéznék most. Beck Zoli mondta azt az "EGY" című koncert lemezükön, hogy "Jó hogy hisztek mondjuk egy olyan zenekarban, amelyik zenekar nem azt akarja hogy őt nézzék, hanem azt hogy arra nézzenek amerre ő." Azt hiszem ebben hisz az Árnyéknyúl is, csak máshogyan fogalmaztuk meg.
 
Rockbook: - Karcsi! Az orgánumod kísértetiesen hasonlít Lovasi Andráséra, gondolom ezt nem először hallod. Előny vagy hátrány ez a számodra?
 
K.K.: - Kérlek hívj Karesznak! Sokadik Kovács Károlya vagyok én a családunknak. Én vagyok a negyedik. Károly a dédnagyapám. Kari a nagyapám. Karcsi az édesapám. Én vagyok Karesz. Bár néha Karikának is hívnak!
 
Kérdésre visszatérve - Életemben nem hallottam még! Na jó, persze hogy csak viccelek. Előny, mert zenei stíluson belül talán könnyebbé teszi az ismerkedést egy ismeretlen hallgatónak. Hátrány, mert nem szeretem ezt hallani.
 
Az sokkal vagányabb lenne, ha mondjuk Eddie Vedderhez hasonlítanának. Egyszer még el is mentem egy Lovasi könyvbemutató beszélgetésre csak azért, hogy aláírja nekem a saját könyvét így: "Kovács Karesznek, akinek nem is olyan a hangja, mint az enyém!" Ez a könyv a mai napig megvan.
 
 
Rockbook: - Az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának 2018/2019-es pályázatán a 309 indulóból bekerültetek a 21 előadó közé, akik támogatásban részesültek, ami nem kis dolog egy pályája elején lévő zenekarnak. Hogyan éltétek meg és mekkora lökést adhat ez a csapatnak?
 
K.K.: - Amikor Facsády Orsi felhívott, hogy gratuláljon, nem kaptam levegőt. Megkértem, hogy kicsit tartsa a vonalat, mert a szám úgy maradt nyitva, hogy azt bezárni nem tudtam. Biztos ti is lepődtetek már meg úgy, hogy közben nagyon boldogok is voltatok egyúttal. Ilyenkor az ember csak lefagy, és úgy néz ki, mintha valami nagyon nagy dolgot akarna bekapni (mondjuk egy görögdinnyét!). Körülbelül ezt a reakciót képzeljétek el láncban, ahogy utána elkezdtem hívogatni az együttes tagjait. Ez a dolog nem lökés, hanem egy hatalmas nagy támogatás ahhoz, hogy a dolgok gyorsabban történjenek meg, mint ahogy történtek volna. Az Árnyéknyúl nem ettől a támogatástól született meg, és nem is ez tartja életben. A segítségével viszont olyan dolgot valósíthatunk meg, amit a magunk szerény kasszájából valószínűleg még évekig nem tudtunk volna megtenni. Ahogy anno a 30Y előtti első fellépés, ez is egy lehetőség. Remélem, hogy ugyanolyan jól fog elsülni a dolog.
 
Rockbook: - Jelenleg az első nagylemezeteken dolgoztok, amit 2019-ben terveztek megjelentetni. Mire számíthatunk tőletek?
 
K.K.: - Szeretnénk megfogni az Árnyéknyulat. Az Árnyéknyúl egy koncertzenekar, éppen ezért szeretnénk a stúdióban is úgy felvenni a dalokat, ahogy azok élőben szólalnak meg. Tehát úgy fogjuk elkészíteni a felvételeket, ahogy azt az első kislemeznél is tettük: vágás, és kamu nélkül, egyben. Most azonban szeretnénk különlegesebb effekteket, hangzásokat is csalni a dalok közé. A további koncepcióról egyelőre még nem beszélek, hogy nehogy kösse a kezünket bármilyen kimondott szó. Megválaszolva viszont a kérdést: az első lemezünk gyakorlatilag dokumentációs jellegű lesz azokból a dalokból, amiket jelenleg is játszunk a koncertjeinken.
 
Rockbook: - Fizikai formátumban is meg fog jelenni vagy kizárólag digitális megosztókon?
 
K.K.: - Modern világban élünk, a digitális formátum fog dominálni. A lemez viszont meg fog jelenni kézzel fogható formátumban is, CD-n mindenképp. Még a bakeliten is gondolkozunk, de egyelőre ez még vita tárgya.
 
 
Rockbook: - Szerintetek van még a fizikai adathordozóknak létjogosultsága napjainkban?
 
K.K.: - Szerintem igen, de ha magamból indulok ki, ezt már nem hallgatod, inkább csak nézed. Az egyetlen kivétel talán a bakelit, annak még a mai napig megvan a varázsa. Most olvastam viszont nem régen egy cikket, hogy már "Brit tudósok megállapították", hogy a magas minőségű digitális formátumok végeredményben már magasabb minőséget produkálnak a visszahallgatásnál a magától értetődő tömörítés ellenére. Ezzel valamilyen szinten egyet is értek. A bakeliten ott mozog a tű, a kazin az olvasófej. De most itt inkább megállok, mert ez nagyon szubjektív téma. Nekem személy szerint nincs bajom a digitális formátumokkal, habár bakelit lemezekkel nőttem fel.
 
Rockbook: - Az Árnyéknyúl működési bázisa, Debrecen, Pécs mellett a vidéki városok fellegvára, ami a zenekarokat illeti. Szerintetek minek köszönhető, hogy ez a két helyszín ennyire kiemelkedik a mezőnyből, mondjuk Szegeddel, Miskolccal és Győrre szemben, ha csak a legnagyobb ide sorolható városokat nézzük?
 
K.K.: - Ez a kérdés hatalmas vitatéma volt körülöttem (és velem) mindig is. Szerintem a nagy számok törvénye ez, ahol több ember él, ott több zenekar születhet. Persze ott van a kérdés is, hogy mennyi olyan klub van egy városban, amelyeknek van már törzsközönsége, vagy például milyen helyi rádiók, vagy újságok figyelnek az induló zenekarokra. Úgy gondolom, hogy erről csak akkor tudnánk beszélni, ha ezekben városokban igazi zenekari szövetségek működnének egy bizonyos stíluson belül (például metál). Ilyenre kevés a példa. Ha van, akkor az stílustól független, ami szerintem szuper dolog. Debrecenben például itt van a Rocksuli, akik már 30 éve rengeteget tesznek azért, hogy Debrecenben folyamatosan pezsegjen az amatőr zenei élet.
 
Megválaszolva a kérdést: Sosem hittem ebben a földrajzi elhelyezkedéses dologban. Az ember (ahogy nagyon gyakran én is) folyamatosan keresi a mintákat. Itt is lehet, de szerintem nem érdemes. Bár magammal vitába szállva köztudott, hogy Pécset az alternatív rock, Debrecent pedig főleg rock / metál fellegváraként szokták emlegetni.
 
Rockbook: - Korai lenne még mérleget vonni az Árnyéknyúl dalairól, de mégis miben szeretnétek mások lenni a honi, már befutott alternatív rock zenekarokhoz képest?
 
K.K.: - Ez itt az Árnyéknyúl, az ott a Kispál, ez a 30y, az ott az Idegen, ez a Sorbonne Sexual, és még hosszan sorolhatnám. Azt gondolom, hogy a Magyarországon alternatívnak hívott zenében egy közös dolog van: mindig van üzenete a daloknak, meg tök jók a zenekarok élőben is. Nem szoktuk azon törni a fejünket, hogy mi miben szeretnénk különbözni a többi alternatív rock zenekartól. Mivel a dalok önállóan mondanak mást és mást, ezért itt nincs meg az a nagy kihívás mint mondjuk a pop zenénél, hogy valami nagyon nagy bravúrt kell csinálni. Ami viszont mégis különleges itt, hogy hárman vagyunk. A trio felállás nagyon ritka ebben a műfajban.
 
Rockbook: - A végére pedig formabontó jelleggel egy olvasói kérdés Csuka Henriette részéről: „Milyen érzés lehet árnyékra vetődni egy nyúlnak”?
 
K.K.: - "Van az úgy, hogy az ember érti..." (Árnyéknyúl)
 
A zenekar elérhetőségei: Honlap, Facebook
 
 
Balogh Péter
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.