Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az Edda, a Bikini és Deák Bill nyomdokain: Csillag Endre – Csillagok és Gyémántok (lemezkritika)



Az utóbbi időkben megszaporodtak a szólólemezek rock fronton. A szólólemez intézménye pedig remek lehetőség a zenekarok önként vállalt korlátainak átlépésére. Fokozottan igaz ez akkor, ha nem egy énekes, hanem egy gitáros dönt úgy, hogy megír egy lemeznyi anyagot. Ilyenkor ugyanis az énekes személye sem kötött, így tovább színesedhet a kompozíció. Jelen esetben a dalszövegek írásába is besegítettek a zenésztársak. A zenei rész minden tételnél Csillag Endre (a barátainak Csuka) szerzeménye, a szövegeken a Pataky – Németh Lojzi – Deák Bill trió osztozott. A booklet szerencsére részletesen taglalja nem csak a szerzőket, hanem az adott számot feljátszó felállást is. (apróbb figyelmetlenségből az egyik dalnál ez lemaradt) A frontborító egyszerű, semmi flikk-flakk. Nagyon messziről, hunyorítva kicsit hasonlít a Bikini XX. századi híradójára. A belső oldalakon néhány fotó dokumentálja a lemez elkészültét.

Az album közel felén Pataky Attila állt a mikrofon mögött. Ha elvonatkoztatunk a bulvárvilág történéseitől, elvitathatatlan, hogy hangja még mindig van. Egyetlen lemez erejéig az Edda Művekben zenésztársak voltak. A közös munka eredménye a 6. album (rajta a szerintem egyik legjobb Edda számmal, a Színházzal). Kíváncsi voltam, vajon az új közös szerzemények, visszacsempészik-e azt a hangulatot, főleg úgy, hogy Gömöry Zsolt is a fedélzeten volt, így az akkori felállás nagyobbik fele jelen volt. Ám inkább a „legújabb kori” Edda hangulata köszönt vissza. Lendületes rockos (Tedd amit akarsz, Dörömbölnek, Mire készülsz?) és lírai (A szívem visszavár, Nagy szerelem), közel fele-fele arányban. Egy rockosabb hangulatban jobban életre kaphat a gitár, de az egész albumra jellemző, hogy nem nyomul, nem tolakodik előtérbe, nem virgázik, csak szépen teszi a dolgát. A szólók is hangulatosak, nem öncélúak. A lírai témák sikerültek jobban összességében, de ilyeneket Attis már a kisujjából ki tud rázni. A Bikinis kötődés Németh Alajos szövegeiben és D. Nagy Lajos éneklésében jelentkezett (Lesz még nyár), ami nagyon jól sikerült. Amennyire „Eddásak” az előzőek, annyira „Bikinisek” ezek, illetve ez, mert a Nem várokban Sipos Peti énekel. Nem ez a legjobb szám a lemezen, de mégis mire a végére értem, főleg a második hallgatás után, pont ilyenből szerettem volna többet. A blues szekciót Deák Bill Gyula prezentálja (HBB szál). Ha Attisnak nem adja föl a leckét egy lírai szám, akkor hová is lehetne emelni a jelzőket Bill és a blues kapcsolatánál? A Pataky-Deák Bill páros által prezentált Ragyog a napfény pedig már a kuriózum miatt is érdekes lehetne, de még jó is lett a dal. Az egyetlen kakukktojás a Gary Moore tiszteletére feljátszott Wherever You Go, amiben tényleg a gitáré a főszerep. Hasonlóból is lehetett volna több.

 


Első hallgatásra bevallom kicsit csalódott voltam. A névsor láttán valami nagyon különlegeset vártam. Most hogy túl vagyok az ötödik hallgatáson, kezdik megtalálni a helyüket a számok. Ha kötekedni akarnék, felróhatnám, hogy elég „biztonságosra” lett írva a lemez. Mindenki hozta azt, amit már évtizedek óta hozni tud. Esetleg kicsit több kockázatot elbírt volna a lemez. Emellett kihagyott ziccernek érzem, hogy a négy énekes nem kapott egy közös dalt. És, bár vallom, hogy egy ideális albumra 9-12 dal bőven elég, most lehetett volna tobzódni, míg bírja a korong kapacitása. A mérleg másik serpenyőjébe ellenben behelyezhető, hogy, ha nem is egyforma mértékben, de jól sikerültek a dalok és hogy egy többször hallgatható „beérős” lemez. Ami ellenben nem kíván nagy megfejtéseket, inkább szórakoztatni akar. Legalábbis nekem minden újrahallgatással kicsit jobban tetszett. Majd minden hallató kimazsolázhatja a kedvenceit, mert gyakorlatilag bármelyikről el tudom képzelni, hogy valakinek az lesz a kedvence. Nekem személy szerint a Lesz még nyár, a Ragyog a napfény és a Mire készülsz? jött be legjobban. Ez utóbbi messze a legkomorabb hangulatú szerzemény a lemezen.

Most kivételesen nagyon könnyű helyzetben vagyok az ajánlással. Akik szeretik az Edda, a Bikini és Bill munkásságát és azt a műfajt amit képviselnek, azoknak nyugodt szívvel ajánlom.

 


vtb
 

Címkék: 
Edda
Bikini
Deák Bill Gyula