Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az EDDA Művek 44 év után is a maximumot nyújtotta - Koncertbeszámoló, 2018. március 10. Budapest Aréna



Annak ellenére, hogy a magam részéről inkább a klubkoncerteket és a szabadtéri bulikat kedvelem, el kell ismerni, hogy az arénakoncerteknek is van egy sajátos hangulata, bizonyos zenekarok és mérföldkövek esetében pedig valóban indokolt is „beköltözni” a Papp László Sportarénában, márpedig az EDDA Művek idén csupa remek számhoz ért: Pataky Attila 66, Alapi István 55, a zenekar pedig 44 éves, ráadásul megjelent a 33. stúdióalbum, rajta 22 dallal, ezek a mutatók pedig külön-külön is ünneplésért kiáltanak, nemhogy együtt, így nem is lehetett kérdés, hogy akinek kicsit is közel áll a szívéhez a legendás miskolci csapat, március 10-én az Arénában töltse az estét.
 
 
Ahogy azt már megszokhattuk, a Pataky Művek töltötte be a vendégzenekar szerepét, akiknél a névazonosság egyik fele sem a véletlen műve, hiszen a frontembere, Pataky Gergő Attila fia, és maga a zenekar is sokat merít az EDDA stílusából, hagyományaiból. A csapat egyébként hamarosan új albummal jelentkezik, így erről is előkerült néhány dal, amelyek közül nekem különösen a Testcsel című nóta maradt emlékezetes. Gergő egyébként hangja mellett a közönséggel való kapcsolattartásból is merített édesapjától, és persze nyilván a rutin sem elhanyagolható, mindenesetre ő és társai is magabiztosan mozogtak a színpadon, sikerült ugrálásra, lelkes tapsolásra és közös éneklésre invitálniuk a rajongótábort, így maximálisan teljesítették a rájuk bízott szerepet, az pedig rajtuk kívül a stábot is dicséri, hogy már az ő koncertjük alatt is kiváló volt a hangzás.
 
 
Miközben a színpadon a rövid átrendezés zajlott, a hangfalakból pedig Ravel Boléróját hallgathattuk, már sok helyről felzengett a „Művek, Művek, EDDA Művek” kiáltás, és nemsokára a zenekar is megjelent, igaz, először csak a kivetítőn láthattuk, ahogy elindulnak a színpadra, amelyre előbb még Pachmann Péter lépett, hogy felkonferálja a csapatot személyes élményei felidézésével és azzal a merész kijelentéssel, hogy valami olyan következik, amit még nem láthattunk.
 
A felvezető után pedig már tényleg a zenekar következett, a Győzni fogunk, majd a Mindig veletek lendülete pedig jelezte, hogy igazán nagy bulira és valóban különleges estére számíthatunk. A Büszke sasnál pedig jött az első nagy meglepetés is, ugyanis a felgördülő középső vászon mögül az Atlantis vonószenekar jelent meg, akik jó néhány dalban kísérték a zenekart, Attila pedig még arra is gondolt, hogy virággal köszöntse az Ildikó nevű hölgyet, aki a születésnapját és a névnapját is aznap ünnepelte, garantáltan nem szokványos keretek között.
 
 
Ahogy megszokhattuk, Pataky Gergő is többször színpadra lépett, hogy édesapjával együtt énekeljen, és továbbra is elmondható róluk, hogy ilyenkor is jó párost alkotnak, különösen jó volt látni azokat az apró pillanatokat, amikor átölelték egymást, vagy éppen lepacsiztak egymással. Az Engedjetek saját utamon pedig esetükben igen csak találó, hiszen mindkettőjük esetében teljesült.
 
 
A beszámoló elején már említettem, hogy megjelent a 33. EDDA album, a Dalok a testnek, dalok a léleknek, és ha már ez így van, nyilvánvalóan pazarlás lett volna mellőzni az új nótákat, az pedig kifejezetten jó ötlet volt, hogy ezek alatt a dalszöveg is megjelent feliratok formájában a kivetítőkön, így az is énekelhetett, aki még nem tudja betéve a dalokat, de valószínűleg ők voltak kevesebben, ugyanis hamarosan ismét Pachmann Péter érkezett, hogy elmondja, az új album 24 óra alatt arany-, két hét alatt pedig platinalemez lett, és ezután a lemezek átadására is sor került, amihez ezúton is gratulálunk az egész zenekarnak!
 
 
 
A vonósokat nemcsak a zenekar, hanem Roby Lakatos is képviselte, illetve egy dobos vendég is érkezett, Mogyoró Kornél személyében, aki aztán Hetényi Zoltánnal közösen egy nem mindennapi dobszólót is előadott. És ha már vendégek: a gyönyörű Ima című dalt a Dr. Béres József Általános Iskola kórusa közreműködése tette igazán teljessé és még szebbé. Hasonlóan csodás pillanat volt az Álmodtam egy világot magamnak, amelyet felváltva, illetve együtt énekelt Attila és Gömöry Zsolt, meg persze a 12 ezer fős EDDA-tábor, akik teljesen megtöltötték az Arénát.
 
 
A rendes program zárásaként érkezett a zenekar egyik örök himnusza, a Mi vagyunk a rock, valamint a Miskolcot képileg is megidéző Óh, azok az éjszakák, de szokás szerint a ráadást sem fogta rövidre a csapat: itt hangzott el többek közt A kör és a Kölyköd voltam is, utóbbi találóan ismét Pataky Gergővel.
 
Az EDDA több mint három órát volt színpadon, ami azt hiszem, minden zenekarnak becsületére válna, és még egy ilyen gazdag életmű mellett is fantasztikus teljesítmény. Természetesen mindenkit ki lehetne emelni, de szerintem az is elég, ha valaki meghallja a Pataky Attila, Gömöry Zsolt, Alapi István, Kicska László, Hetényi Zoltán névsort, és rögtön tudja, hogy egytől egyig fantasztikus muzsikusok, akik mindig a maximumot nyújtják, szívvel-lélekkel. És az is lehet, hogy „mindössze” ennyi a titok, és ezért skandálja majd több ezer rajongó talán újabb 44 év múlva is, hogy „Művek, Művek, EDDA Művek”!
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Győzni fogunk
02. Mindig veletek
03. Térdre a nép előtt
04. Büszke sas
05. Állj mellém
06. A fémszívű
07. Vágyom haza
08. Engedjetek saját utamon
09. Ki mondja meg?
10. Lazíts, haver
11. Ott leszünk
12. Táltos örökség
13. Tetőtől talpig
14. Gyere, őrült
15. A világ közepén
16. Ima
17. Éjjel érkezem
18. Pont neked
19. A hegyen túl
20. Dobszóló (Hetényi Zoltán, Mogyoró Kornél)
21. Álmodtam egy világot
22. Elérlek egyszer
23. Csak bírd ki
24. Mi vagyunk a rock
25. Óh, azok az éjszakák
 
Ráadás:
 
26. Szellemvilág
27. Velem kiáltsatok
28. A kör
29. A színház
30. Ez a föld a miénk
31. Kölyköd voltam
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Mernyó Ferenc, Sziszik Dániel
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.