Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az As I Lay Dying maximálisan visszatért! (koncertbeszámoló)

As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For a King – 2019. 10. 07., Barba Negra 
 
Az idei év egyik legizgalmasabb koncertjének ígérkezett az As I Lay Dying budapesti fellépése, hiszen a csapat az utóbbi időben nem igazán volt aktív a frontember, Tim Lambesis miatt, akit néhány éve letartóztattak, miután bérgyilkost fogadott volt felesége ellen. Néhány fellépés azóta is elmaradt az énekes múltja miatt, a rajongók többsége azonban megbocsátott, és végül a Barba Negrában is megnézhettük a csapatot.
 
A turnénak egyébként már csak azért is örülhettünk, mert a színtér három másik remek bandája is becsatlakozott az As I Lay Dying mellé, így az időben érkezők már hét óra magasságában megkezdhették a tombolást a Fit For a King közreműködésével. A zenekar nem is olyan régen járt nálunk – tavaly az A38-on láthattuk őket –, de az sem unatkozhatott, aki azon a bulin is itt volt, mivel szinte a teljes setlisjüket lecserélték azóta az időközben megjelent Dark Skies című új albumnak köszönhetően. Ezzel együtt persze gyökeres változás nem történt, továbbra is a megszokott, stabil, minőségi metalcore-t hallhatjuk tőlük, amivel tökéletesen megadták az este alaphangulatát.
 
 
A hazai Unearth rajongók még a Fit For a King híveinél is szerencsésebbek, a bostoni csapat ugyanis egyszer járt már nálunk idén: akkor ők is az A38 Hajó közönségét mozgatták meg. Ezúttal nagyjából fél óra jutott nekik, amelyet elsősorban a legutóbbi Extinction(s) album dalaival töltöttek meg, de azért néhány korábbi lemezükről is válogattak számokat. Akik egy erőteljes zúzásra vártak, valószínűleg nem csalódtak a zenekar rövid, de ütős produkciójában, ami remek aláfestésnek bizonyult egy kis ugráláshoz és hajdobáláshoz, főleg azok számára, akik a zenekar legtöbb tagjához hasonlóan hosszú frizurával rendelkeznek.
 
 
A Chelsea Grin is gyakori vendég errefelé – átlagosan évente egyszer megfordulnak Budapesten –, így valószínűleg őket sem kellett bemutatni senkinek, sőt, a pólók alapján jó néhányan elsősorban miattuk érkeztek és gyakorlatilag főzenekarnak kijáró fogadtatásban részesültek a rendelkezésükre álló szűk egy órában. A banda nagyjából egy időben alakult az elsőként látott Fit For a King-gel, népszerűségben azonban láthatóan és hallhatóan jóval előrébb járnak, ami talán annak is köszönhető, hogy sokaknak jobban bejön az általuk képviselt még keményebb zenei világ. A csapatnál tavaly komoly váltás történt Alex Koehler énekes távozásával, akinek a helyére Tom Barber érkezett, ez pedig azt is jelenti, hogy már egy eredeti tag sincs a Chelsea Grin-ben. A jelenlévőket azonban ez nem igazán zavarta, ráadásul Tom kifejezetten barátságos és szimpatikus arc, aki könnyen megtalálható a közös hullámhosszt a magyar rajongókkal, akik szívesen énekelték – pontosabban inkább ordították – vele együtt a dalokat, a koncertet záró Hostages pedig már gyakorlatilag igazi metalos népünnepélybe csapott át.
 
 
Az As I Lay Dying legutóbbi budapesti fellépése ót már nyolc év telt, ami elsősorban a bevezetőben taglaltaknak tudható be és bár nyilván hosszasan lehetne elemezni a Tim Lambesis-ügyet, ettől most tekintsünk el, már csak azért is, mert a koncert szempontjából nem is releváns. A lényeg az, hogy a zenekar visszatért, ráadásul néhány hete a Shaped by Fire című új album is megjelent, így a nagy visszatérés egyúttal tulajdonképpen lemezbemutató koncert is volt.
 
A Barba Negra ekkorra már tényleg zsúfolásig megtelt – egyébként is csak néhány jegy maradt a koncert napjára, de az este folyamán ezek is gazdára találtak –, aminél egyértelműbb bizonyíték talán nem is kell arra, hogy a közönség még mindig kíváncsi a bandára és ki is tart mellettük, ők pedig Tim-mel az élen láthatóan végtelenül hálásak ezért és még ha a kemény zenével és külsővel ez kicsit nehezen is összeegyeztethető, legszívesebben valószínűleg egyesével a keblükre ölelnének mindenkit. Kezdésként rögtön a Blinded című új dalt hallhattuk, de a reakciókból ítélve a többség már ezt is rongyosra hallgatta. A nóta klipje (https://www.youtube.com/watch?v=P1A5l8sKugg) egyébként kifejezetten található, és mint kiderült, maximálisan hiteles is, ugyanis valóban a videóban láthatóhoz hasonló tombolás és megőrülés fogadta.
 
 
A rajongótáboron belül bizonyára megoszlanak a vélemények, hogy melyik is a csapat legjobb albuma, de félig-meddig laikusként én egyértelműen a 2007-es An Ocean Between Us-t tartom annak, és mivel öt dal is elhangzott róla, lehet is ebben valami. Ezek egyike értelemszerűen a ráadásra tartogatott Nothing Left volt, amelyet annak idején még Grammy-re is jelöltek. Ha a zenekar eddigi diszkográfiájának szentháromságát kellene megnevezni – ami egyébként nem is ördögtől való egy vállaltan keresztény banda esetében – a Nothing Left mellett a The Sound of Truth és a My Own Grave pályázna jó eséllyel a másik két helyre, és természetesen mindhárom dalt hallhattuk is, bár az ősrajongók szívét valószínűleg sokkal inkább a 94 Hours, a Through Struggle vagy a The Darkest Nights dobogtatta meg.
 
 
Az As I Lay Dying tehát jó érzékkel állította össze a turné programját, és gondosan ügyeltek rá, hogy mindenki találjon benne kedvére valót, függetlenül attól, hogy mikorra datálható a banda iránti rajongása, sőt, még az sem unatkozhatott, aki egyébként nem elkötelezett AILD fan, csak kíváncsi volt a zenekarra talán éppen a nagy hírverés vagy az új lemez megjelenésének híre miatt. Akárhogy is, a történtek megítélése helyett inkább koncentráljunk csak az estére, ami a zenekarok szempontjából hibátlan volt és csak a hangosítás rontott némileg az összképen, ami sajnos elsősorban pont az éneket érintette. Ezzel együtt azért valószínűleg senki sem távozott csalódottan, hiszen a bandákra és a hangulatra nem lehetett panasz, azt pedig mind a színpadi teljesítmény, mind az új dalok alapján kijelenthetjük, hogy az As I Lay Dying maximálisan visszatért!
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Blinded
02. Through Struggle
03. Within Destruction
04. Redefined
05. The Sound of Truth
06. Forsaken
07. Shaped by Fire
08. The Darkest Nights
09. An Ocean Between Us
10. Gatekeeper
11. A Greater Foundation
12. Parallels
13. My Own Grave
14. 94 Hours
 
Ráadás:
 
15. Nothing Left
16. Confined
 
További képekért klikk ide
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Bands Through The Lens