A szentesi underground élet egyik kiemelkedő zenekara a Sunstroke. A zenekart 21 éve alapította Kovács Szabolcs dobos, aki jelenleg is a zenekarban tevékenykedik. A srácok előtt rengeteg lehetőség adódott, ezekről, illetve a zenekar életéről és a zeneipar jelenlegi helyzetéről beszélgettünk a zenekar képviseletében Molnár Zoltán énekessel.

Rockbook: - Elég régen alakult a zenekar, egészen pontosan 1992-ben. Mesélnél nekünk a megalakulásotokról, valamint a banda jelenlegi felállásáról?

Molnár Zoltán: - 1992-1997-ig működött az első felállással a zenekar, Szabi, mint alapító-tag / dobos, Török Bálint / gitáros és ’Szocsó’ basszer / énekes személyében. Szentesi viszonylatban „legendásnak” mondható fellépések, egy házilag felvett garázs-demó és remek underground hangulat jellemezte ezt az 5 évet. A feloszlás után körülbelül 11 évig nem történt semmi a banda háza táján – mindenki ment a maga útján, én eközben aktívan zenéltem a Gholgoth nevű black metal zenekarban. Először azt hiszem Túri András rádió-műsorában hallottam először a Sunstroke zenekarról – ami, az András sajátos stílusában előadott rendkívül szórakoztató bő egy órás műsorblokk része volt. Akkoriban, ezt úgy 2000-től datálva, nagyon aktív underground zenei élet zajlott a városunkban, olyan bandák nyomultak, mint a death metal durvulat Diafragma vagy a gyors trasher aprító-brigád Enemy Efforts. Később rengeteg más stílusú zenekar, pl.: Correct Life, Mana, Quest From Inside, Hollowgram, Burial Of Abel, Behind Your Fears, jött létre ekkor és egy egészséges zenei élet kezdett kialakulni. Nagyon erős hard-core színterünk volt akkoriban. Aztán szépen, lassan ahogy ez lenni szokott, földbe állt mindenki és csak a kitartó, elkötelezett arcok maradtak meg. Sajnos.

2008-ban aztán újjáalakult a Sunstroke, teljesen új tagsággal és felállással – én Szabit akkor már ezer éve ismertem, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. A gitáros posztot először Dobos Andor töltötte be, de őt kirúgtuk, helyére pedig a Gholgoth, Burial Of Abel zenekarokból ismerős Balogh ’Mürder’ Árpád került. A basszeros szerepét egy ifjú titán, Borka Zoltán töltötte be, Szabi maradt a doboknál, ahogy kell, én pedig újra mikrofon elé ’kerültem’.

A jelenlegi felállásunk stabil, nem akarunk se kevesebb, sem plusz tagokat. Négyünkből tevődik össze az, amit jelen pillanatban Sunstroke-nak hívunk.

Rockbook: - Ha az alapokat tekintjük egy grindcore/death metal zenekar vagytok, azonban azt tapasztaltam, hogy másféle stílusokkal is megspékelitek a dalokat, előjönnek néhol a thrash és a punk egyes jegyei is. Tudatosan építitek bele ezeket a zenétekbe, vagy csak spontán így készülnek?

Molnár Zoltán: - Részben igen, részben egyáltalán nem. Az alap koncepció, hogy a ’kevesebb, néha több’ és ez nálunk remekül működik. A négy tag bizonyos szinten négy, teljesen eltérő egyéniségű embert takar, vannak átfedések és kapcsolódási pontok a zenei univerzumon belül. Az évek során meg tanultunk alkalmazkodni egymáshoz és közösen együttműködni. Ennyire egyszerű az egész, nem erőltetünk semmit.

Mindannyian hallgatunk más típusú zenét is, nem csak a hupákolás meg a kavicsos betonkeverő megy, nagyon szeretjük a pl.: a régi, blues alapú zenét. A klasszikus anyagokat mindig öröm elővenni, legyen az egy Led Zeppelin, Kyuss vagy akár egy Deák Bill lemez. Vagy mondjuk Osszián. Ettől függetlenül, ezek egyikét sem fogod megtalálni hatásként a zenénkben, csak talán akkor, ha őrületesen vájt fülű zenekritikus vagy. Vagy még talán akkor sem.

Rockbook: - Említettük, hogy egy viszonylag sokat megélt zenekar a Sunstroke, volt olyan időszak, amikor más stílus felé kacsingattatok? Természetesen nem blues-rockra gondolok, de egy olyasfajta stílusra, amit addig nem játszottatok?

Molnár Zoltán: - Nem volt ilyen időszak. Jó kérdés amúgy, hirtelen nem is tudom, mire gondolsz pontosan.

Saját szemszögemből véve a Sunstroke nekem teljesen más, mint a Gholgoth volt anno – a zenei struktúráktól kezdve a kivitelezésig, hangulatig, mindent együttvéve. Már eleve ez két teljesen más stílusú zenekar.

Ha olyasmire gondolsz, hogy mit játszanék pl. én szívesen, akkor egy súlyos post-hc/doom/sludge förmedvényre szívesen ’rákacsintanák’. Az még mindig a szívem egyik szeglete.

Rockbook: - A hosszú évek alatt felléptetek többek között az olasz If I Die Today, a cseh SmashedFace, a szintén cseh Esazlesa, valamint nemrégiben az amerikai Jucifer zenekarokkal. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb bulitok?

Molnár Zoltán: - Jók az információid – az egyik legemlékezetesebb, amit pont nem említettél, az a chile-i Electrozombies társaságában volt a szentesi Ifjúsági Házban. Ott olyan energiák szabadultak fel, mint még soha. Remekül éreztük magunkat, a chile-iek pedig lyukat ütöttek a földbe annyira brutálisan játszottak. Főleg, hogy két hölgy is volt a zenekarban – egy dobos és egy basszeros – igazi élmény volt látni, hogy hogyan ’semmisítik meg” a hallgatóságot. Azóta sem láttam nőt ilyen intenzitással és elszántsággal dobolni. Még megemlítendő szinte bármelyik szegedi Club Noir-os fellépésünk, szeretünk ott játszani, remek társaság és közönség szokott fogadni minket – ez mindenképp becsülendő dolog.

Rockbook: - Az első anyagotok, az ’Evil Dream’ kazettán jelent meg 1994-ben. Van esetleg olyan tervetek, hogy ezeket a régi szerzeményeket újra kiadjátok?

Molnár Zoltán: - Úgy látom, hogy annak a demónak fizikális formában való újra megjelenésének nincs értelme. Persze ha valaki úgy gondolja, hogy támogatna minket ebben, attól nem zárkózunk el, ne érts félre, de egy digitális megjelenés, letöltés formájában az, ami jelen esetben elfogadható.

Az internet teljesen átalakította a zeneipart a letöltésekkel és különböző szociális hálóival meg a populáris csatornáival.

Van egy bandcamp oldalunk, itt pedig minden eddigi anyagunk meghallgatható. Klikk ide!

Rockbook: - Amennyire tudom, nem csak egy korosztály képviselteti magát a zenekar soraiban. Akadtak már ebből adódó nézeteltérések, problémák?

Molnár Zoltán: - Sosem.

Rockbook: - Manapság egyre kevesebben járnak koncertekre, sajnos. Szerintetek lesz ebből kiút, vagy csak rosszabbodni fog a helyzet?

Molnár Zoltán: - Ez nem igaz. Mindez nézőpont kérdése; te úgy látod, hogy ebből nincsen kiút? Ez egy labirintus, akkor? Én nem ezt látom.

Rockbook: - A fennálló problémák ismeretében mennyire nehéz talpon maradnia egy zenekarnak a magyar underground színtéren?

Molnár Zoltán: - Nagyon!

(Borka Zoltán, Balogh árpád, Kovács Szabolcs, Molnár Zoltán)

Rockbook: - Felsorolnál pár tehetséges hazai zenekart (stílustól függetlenül), akik megítélésed szerint indokolatlanul háttérbe vannak szorítva?

Molnár Zoltán: - Mert vannak ilyen zenekarok?

Rockbook: - Milyen ötleteid lennének arra, hogy az élő/hangszeres zene nagyobb teret kapjon Magyarországon? Ez a jelenlegi állapot ugyanis tarthatatlan… Szerinted hol a hiba?

Molnár Zoltán: - Az élő hangszeres zene nagyon sok mindentől függ. Először is, becsüljék meg a művészetet és a művészt; ebbe beletartozik rengeteg minden, például – színészek, költők, írók, festők, grafikusok, szobrászok, filmrendezők, zeneszerzők és zenészek – én ezt most kulturális szinten értem. Ha ebben bármilyen javuló tendenciát vélek érezni, akkor még véletlenül sem érzem azt, hogy e jelen pillanat egy tarthatatlan állapot. Ezek az ágak összefüggenek egymással.

Akit tényleg érdekel az élő zene, az úgyis elmegy koncertre és megnézni a kedvenc zenekarait. Szerintem ugyanez igaz egy színházba járó emberre is. Vagy aki elmegy és megnéz egy Kandinszkij vagy Joan Miro kiállítást, mert azt szereti, például. Van aki annyira megszereti ezeket a dolgokat, hogy aztán nem csak részt vesz, hanem elkezd önmaga is alkotni, létrehozni valamit. Inspirálólag hat rá.

De van aki megelégszik azzal, hogy az interneten keresztül beszerez mindent, legyen az bármi, akár egy virtuális térben jelen időben közvetített koncertélmény, vagy az épp aktuális film a mozikból. Sajnos van ilyen.

Rockbook: - Október közepén került megrendezésre az első Szentesi Zenekarok Rockfesztiválja, amely kifejezetten kiválóra sikerült. Péntek volt a rock nap, szombat pedig a metál. Hogy tetszett a buli? Értékelnéd?

Molnár Zoltán: -, Közönség: 7/7, Koncertek:7/6, Hangulat: 7/6, Szervezés: 7/5, Próbálkozásfaktor: 7/5, de az élmény, az felbecsülhetetlen. Még több ilyet, támogatjuk az ötletet!

Rockbook: - Mi a véleményed a Büdös vornyikról, a bukovinai székelyek hajnali lakodalmi táncáról? :D

Molnár Zoltán: - Őrült ouroboros!

Rockbook: - Végezetül: mik a terveitek a jövőre nézve? Mit tartogattok a közönségnek? Esetleg várható lemez is valamikor?

Molnár Zoltán: - A lemez anyaga íródik, a durvább részek durvábbak lesznek, a gyorsabb részek pedig sokkal gyorsabbak. Szeretnénk ezeket a dalokat rögzíteni egy remek nagylemez formájában, amint teljes lesz az egész. Még pár nóta hiányzik. Ez jelenjen meg! Szeretnénk klipeket is rögzíteni, jó pár dalra, amit aztán megnézhet bárki az interneten. És még több koncert, mint eddig!

Zárásként pedig annyit, hogy köszönjük az interjút, Ő volt az első.

A zenekar tagjai:

Molnár Zoltán: ének

Balogh Árpád: gitár

Borka Zoltán: basszusgitár

Kovács Szabolcs: dob

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Sunstroke/277706525597674

 

Ozzi/ Mocsok/BP