Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az Orphaned Land megmutatta a Dürer kertben, hogy miért különleges zenekar (koncertbeszámoló)

Orphaned Land, Lunarsea, Subterranean Masquerade, Dirty Shirt - 2018. március 11. Dürer kert
 
Az idei, talán nem túlzás azt állítani, hogy páratlan koncertdömpingben egyre nehezebb szelektálni, és eldönteni, mire is váltson jegyet az ember, de mivel az Orphaned Land a teljes metalszíntér egyik legkülönlegesebb és legüdébb színfoltja, nem lehetett kérdés, hogy március 11-én a Dürer Kertben a helyem, ahova egyébként az izraeli csapat mellett három további zenekar is érkezett az Unsung Prophets & Dead Messiahs turné keretén belül.
 
Ha már szóba került a különlegesség, mindenképpen ilyen volt az estét nyitó Dirty Shirt is, akik bevallom, eddig elkerülték a figyelmemet, pedig egy erdélyi zenekarról van szó, akik román és magyar szövegekkel is dolgoznak, ami azért elég ritka  párosítás, de mivel az Orphaned Land kezdettől fogva az egymás közti békét hirdeti, így szellemiségét tekintve a Dirty Shirt tökéletes volt első zenekarnak, ráadásul a hangulatot is megalapozták, annak ellenére, hogy egyébként elég más stílusban mozognak, mint a főzenekar, az pedig természetesen csak még szimpatikusabbá tette őket, hogy sokat kommunikáltak magyarul is.
 
 
A Subterranean Masquerade az Orphaned Land-hez hasonlóan Izraelből érkezett, és az ő zenéjük – talán eleve a közös származás miatt is – már sokkal inkább hasonló volt Kobi Farhi-ék muzsikájához. A csapat egyébként tavaly jelentkezett egy Vagabond című új albummal, így tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy ezt mutatják be ezen a turnén, de természetesen régebbi nóták is előkerültek, ahogy egy nem éppen tipikus koncertkellék, a füstölő is, ami határozottan még különlegesebbé tette a hangulatot. A zenekar tagjai ráadásul a koncert végén a közönség egy részét is a színpadra invitálták, ami mindig kedves gesztus és persze különleges élmény is.
 
 
Az izraeli zenekart hamarosan egy olasz váltotta, ennek ellenére a Lunersea nem lógott ki a „sorból”, ugyanis határozottan vannak az Orphaned Land-del (és a Subterranean Masquerade-del) rokonítható vonásaik a számos egyéb hatásuk mellett, amibe többek közt a hörgős ének is beletartozik, az olaszos dallamvilág viszont nem igazán – persze talán nem is működne – így ebből nem derült volna ki, hogy egy római csapatról van szó. Az viszont érthető volt, hogy miért ők kerültek az Orphaned Land elé, hiszen valóban a megfelelő hangulatot idézték elő dallamvilágukkal a nagyjából 40-50 perces koncertjük alatt.
 
 
Az Orphaned Land épp a koncert előtti napon tett közzé egy nagyjából egyórás dokumentumfilmet, amely bepillantást enged a tagok mindennapjaiba, akik őszintén beszélnek a zenekar helyzetéről és többek közt arról is, hogy sok közel-keleti országban nem léphetnek fel, ezért az ottani rajongóik sokszor más országokba utaznak el, hogy megnézhessék őket. Ez egyébként a mostani Európa-turné során is jellemző, így az sem volt meglepő, hogy a Dürerben is több arab származású rajongó tűnt fel a közönség soraiban, akik talán most először láthatták élőben a zenekart.
 
 
A csapat nemrég jelentkezett Unsung Prophets & Dead Messiahs című új albumával, és rögtön kezdésként erről játszottak egy dalt, a The Cave-et, majd az All Is One következett, ami akár a nagybetűs Egység himnusz is lehetne, emellett pedig személy szerint is az egyik kedvencem. Érdekes egyébként, hogy Kobi annak idején, többek közt ennek a dalnak a klipjében is előszeretettel jelenítette meg Jézust, azonban úgy tűnik, mostanában felhagyott ezzel, amit tulajdonképpen meg is indokolt a későbbiekben azzal, hogy ő már egyébként sem szűz.
 
Az új albumon lévő tizenkét dalnak egyébként a fele bekerült a koncertprogramba, így tényleg joggal beszélhettünk lemezbemutatóról, ugyanakkor olyan régebbi lemezeket is megidéztek néhány nótával, mint a Mabool: The Story of the Three Sons of Seven és a debütálást jelentő Sahara.
 
 
Néhány napja olvasható volt a zenekar Facebook oldalán, hogy az egyik koncertjükön, a csapat fennállása során először megesett, hogy a szervezők nem engedték őket vissza a ráadásra, így ott elmaradt a Norra el Norra, de szerencsére itt nem volt ilyen probléma, és az akusztikus The Beloved’s Cry is gond nélkül befért a ráadásba.
 
Egyébként magába a koncertbe is sok minden belefért: néhány poén a zenekar, és elsősorban Kobi részéről, sok közös éneklés, és talán meglepő módon időnként még csend is, persze nem zenélés közben, hanem két dal között, de bármi is volt, végig érezni lehetett valami kellemes, összetartó hangulatot a levegőben.
 
Az Oprhaned Land pedig ezzel a koncerttel is megmutatta, hogy miért számítanak különleges zenekarnak, és hogy miért lenne jó, ha több hasonló hozzáállású ember lenne, a színpadon és azon kívül is.
 
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. The Cave
02. All Is One
03. The Kiss Of Babylon (The Sins)
04. Ocean Land (The Revelation)
05. We Do Not Resist
06. Let the Truce Be Known
07. Like Orpheus
08. Yedidi
09. Birth of the Three (The Unification)/Olat Ha’tamid
10. Sapari
11. In Propaganda
12. All Knowing Eye
13. In Thy Never Ending Way
 
Ráadás:
 
14. The Beloved’s Cry
15. Norra el Norra (Entering the Ark)
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Martin Sestic – Venia-Mag