Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az U.D.O. zenekar ismét nagyon jól teljesített (koncertbeszámoló) – 2022.11.15., Barba Negra Red Stage



U.D.O., Existance – 2022.11.15., Barba Negra Red Stage
 
U.D.O. „Papa” elemében van már megint. Az elmúlt pár szűkösebb esztendő után, ha már idén betöltötte a hetvenediket, csak szaladnak zenekarával egy világkörüli nagykanyart. Hozzánk a Barba Negra Red Stage-be pakolták be motyót, és pattintottak egy két órás, acélos mutatványt. Szerethető volt minden perce a koncertnek, és a fűszer az egészben, hogy Peter Baltes, a volt Accept-es kolléga ugrott be a turnéba, a kidőlt jelenlegi tag, Tilen Hudrap helyett, aki kicsit elfáradt a nagy hajtásban. Persze főhősünkről, U.D.O.-ról nem lehet hasonlót mondanunk, elemében van a színpadon, ő az igazi „ráspolyos metal hang”, kiemelkedő alakja a heavy metal zenének, s még mindig megy, mint az úthenger.
 
Előzenekarnak a francia honból érkezett Existance száguldott a deszkákra. Hasonlóság a fő zenekarral, hogy itt is már csak egy eredeti tag van a kezdetekhez képest, a gitáros-énekes-dalszerző, Julian Izzard. Ők a Wolf Attack című legutóbbi, tavaly megjelent lemezüket helyezték a középpontba, nagyon lelkesen, és a színpad összes szegletét berohangálva, vérbeli metal virgákkal megtűzdelve sorakoztatták fel nótáikat. Nem mondanám túl bonyolultnak a számok felépítését, és már hallottuk is az összes hangot másoktól, láttuk az össze pózt, de jól szórakoztatták a közönséget francia barátaink. Többen tetszésüket fejezték ki az elhangzott szólók, és az énekes magasai hallatán körülöttem, és az biztos, hogy bemelegítettek rendesen U.D.O.-ék előtt. Őszinte, sallangmentes metalt kaptunk, sok gitárral, néha iker szólóval megtűzdelve, és az előzenekarokat súlytó, kicsit puffogós megszólalással. Megtették, amit csak tudtak, és kellőképpen hangolták a megjelenteket a következő zenekarra.
 
 
21.00, és érkezett az U.D.O., akik már szinte hazajárnak hozzánk. Nagyon lelkesen fogadta a jó félháznyi közönség a rekesztett hangok mesterét. Hátul középen Sven Dirkschneider ütötte a most is tökéletesen pontos alapokat. Mögötte a Game Over lemezborító volt, a felirat színét is változtatták a számok között, az U.D.O. nevet pedig három, embernyi méretű, fehéren világító betű jelentette a színpadon, felül led lámpa sorokkal, folyamatosan változó színű vibrálással, fény pengékkel.
 
 
Ők is a legutóbbi lemezüket viszik körbe a turnéjukon, a lemez harmadik dalával, a „Prophecy”-vel kezdtek, utána a „Holy Invaders” következett. A zenekar teljes egységet mutatott, integrálodott a fiatalabb gitáros Fabian Dee Dammers is a bandába. Legutóbb még fura folt a fazon számomra a kis baseball sapkás fejével, mára már rockosabb a fazon, és a gitározása is a műfajnak megfelelővé változott. Ebben nagy része lehet Andrey Smirnovnak is, mert az orosz gitáros, aki az elmúlt tíz évben hű társává, és fő dalszerzőjévé is vált U.D.O.-nak, már mindent eljátszott az énekes legjobb dalaiból, és a legnagyobb nyugalommal hagyja a nagy szólókat is a fiatalabb gitárosnak. Inkább szórakoztatott ezen az estén is mindenkit, hatalmas hőspózokban gitárolva, végig mosollyal az arcán, megtapsolva a társ szólóit, mögé osonkodva ördögvillákat mutogatva a feje mögött, végig az energiákra koncentrált inkább. Amikor pedig reá esett a szólórész, elsültek az ujjai, mindent is el tud pengetni, a legnagyobb természetességgel. Hero.
 
Andrey Smirnov, Fabian Dee Dammers
 
Sorakoztak a jobbnál jobb, húzós dalok, érkezett néhány klasszikus Accept bomba is, és ami még nagyon jó volt az estében, az a basszusokon Peter Baltest-t látni, és hallani. Haverok Udoval ismét, ezt már közös zenékben is hallottuk tavaly, és a színpadon sem látszott a néhány évtizedes szünet közöttük. Mintha végig tolták volna a szekeret az elmúlt években, együtt, egymásért. Nagy formában volt a már szintén nem fiatal basszer, de végig szaladt, futott (lihegett smiley), énekelt, pózolt a gitárosokkal (úgy Acceptesen), és tett hozzá sokat a közönség énekeltetős vokálokhoz is. Ezek a mindenki által énekelt részek, amelyek még nagyon el vannak találva náluk, és Baltes csatlakozásával még Acceptesebb lett a vokál, valami ott is jobban a helyére került. 
 
Peter Baltes
 
Nem voltak nagy külön szólók, sem Sven a dobokkal, ő most inkább az atom alapokra, és az éneklésre összpontosított, nem álltak ki a gitárosok hatalmas tekerésekre, nem. Itt most U.D.O. volt a középpontban. Andrey Smirnov a „Rose in the Desert” fő témáját pengette tiszta akkordos, latinos momentumokkal a nóta előtt, és hagyott kis pihenést énekesünknek. Úsztak tiszta akkordok, és ebből folytak át később a dalba. Dammers kapott kis ének variákat később Dirkschneidertől, és azokat csavargatták együtt ketten az öreggel (persze Andrey most is hatalmas tapsokkal illette az ifjú gitárost, hogy érezze a dicsőséget), jópofa volt.
 
Fiatalos lendülettel száguldottak végig a fő programon, és a közönség kapott is rendesen régi és új dalokat, végén a „Metal Never Dies”, de itt még nem érhet véget a koncert, valóban. A ráadás másfél óra acélos munka, és néhány perc pihi után érkezett. Hat nóta lett még ide pakolva, mert a szűnni nem akaró vastaps nem engedte őket. Nagyon jó vokálokkal folytatták a műsort az „I Give as Good as I Get” után „Man and Machine- Animal House”, és az Accept klasszikusok, „Midnight Mover”, és a mindent gyaluló „Balls to the Wall” következett, amit szépen megénekeltettek a közönséggel is. Baltes nagyon hálás volt, hogy itt lehetett a többiekkel, szeret azért a színpadon jelen lenni, látszott most is, de még mindig nem volt vége. Nem mehettek haza. Még egy nótát el kellett pengetniük a magyar rajongóknak, az „I’m a Rebel”, kicsit kuszán, de nagyon hatásosra sikeredve került a műsor végére. Két órácskára kerekedett így a mutatvány. Mindenki fülig érő mosollyal hagyta el a csarnokot, bele értve a zenészeket is.
 
 
Az U.D.O. zenekar nagyon jól teljesített ismét zeneileg, és energiákban is, nem látszik a kor rajtuk. Dirshneider egy takarékosabb, hatékonyabb énektechnikával tök jól konzerválta magát, és a hangját is. Hetven felett úgy tolja, hogy sok „nagynevű” előadó példát vehetne tőle, ő meghálálja a tapsokat, és a közönség rajongását. Kicsit tipeg, kicsit piheg, kicsit „kamillázik”, de akkor is egy komoly metál bulit nyom még mindig. Benne valóban „Metal Heart” dohog-dobog. A többiek meg nagyon teszik a dolgukat, látszik, hogy élik, amit csinálnak (ismét kiemelném Peter Baltes munkáját is). 
 
Az U.D.O. setlistje:
 
01. Prophecy
02. Holy Invaders
03. Go Back to Hell
04. Never Cross My Way
05. 24/7
06. Independence Day
07. Breaker (Accept)
08. Guitar Solo
09. Rose in the Desert
10. Kids and Guns
11. Like a Beast
12. Princess of the Dawn (Accept)
13. Blind Eyes
14. The Bogeyman
15. Fast as a Shark (Accept)
16. Metal Never Dies
 
Ráadás:
 
17. I Give as Good as I Get
18. Man and Machine
19. Animal House
20. Midnight Mover (Accept)
21. Balls to the Wall (Accept)
22. I'm a Rebel (Accept)
 
 
A buli remek volt, köszönet a szervezőknek, és a Barba Negrának a lehetőségért, és a koncert élményért!
 
Rici
 
Fotók: Barba Negra