Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az új AWS kitépi a lelked, aztán jól lehugyozza: ’Fekete részem’ lemezkritika



Az AWS zenekar már korábban sem kimondottan oh-happy-day jellegű dalokat írt, de negyedik albumuk, a ’Fekete részem’ egészében is jóval komorabb az előzőeknél. Az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetően megugrott népszerűségnek örvendő banda új szintre lépett idei anyagával is, azt pedig csak remélni tudom, hogy ez hatással lesz az egész magyar rock/metalzenei szcénára is.
 
Nem fogom egyesével kielemezgetni a dalokat, mert egyrészt nem tisztem megítélni, hogy mire gondolt a költő (a szövegeket az Ossian ’Éjféli lány’-ának kivételével egytől egyig Siklósi Örs írta), másrészt úgyis mindenkinek mást fognak jelenteni. Legjobb példa erre a ’Hol voltál?’, ami sokakat nyilvánvalóan viszonzatlan szerelemre fog emlékeztetni, nekem személyesen sokadik hallgatásra és klippel együtt is egy elbaszódott apa-fia kapcsolatot juttat eszembe. Egy másik ilyen például a címadó nóta is, ami szólhat akár egy mérgező kapcsolatról, de én biztos vagyok benne, hogy akinek még nem volt szerelmi csalódása, annak is megvan a maga „fekete része”, akár egy függőség, vagy egy barát formájában, aki állandóan lehúzza őt morálisan. A ’Lakatlan ember’ pedig egyenesen egy, az utolsó napjait élő rendszerként gondol a bolygónkra, sajnos nem alaptalanul. Persze lehet, hogy ezt csak én gondolom túl, de hát éppen ezért szép a művészet. Ez pedig művészet.
 
 
Apropó, lehúzás: ha épp szar napod van, mert a tanár kinézett magának a suliban, vagy a párod pont ma dobott ki, esetleg melóhelyen a főnök téged baszott le már sokadjára mások hülyesége miatt, vagy jutott egy kis időd a rohanásban szétnézni ebben a rothadó világban, akkor csak saját felelősséggel hallgasd az albumot. Ha ugyanis alapból lehangolva ülsz le mellé, akkor ez a zene a poklok poklára juttat majd. A dalok nagy része zeneileg is rendkívül súlyos és sötét, a morajló gitárjáték, a zakatoló basszus és a feszes dobtémák Örs zsigeri üvöltésével kiegészülve egészen hátborzongatóak. Tökéletesen megfér egymás mellett ugyanakkor az érzékiség és a zúzda, a romantikázás és a végső elkeseredettségtől tomboló düh ugyanúgy, mint az üvöltés és a lágy énektémák – ez már korábban is jellemző volt az AWS-re. A nehezen fogyasztható dalok közül személyes kedvencem az ’X/0’, egyszerűen megunhatatlan. A könnyebben befogadható tételek között van az ’Éjjeli tánc’, a ’Vigyázz rám’ és a ’Menedék’, utóbbiak egyfajta végső megbékélést és biztonságot sugároznak. Pont ezért én inkább a lemez végére pakoltam volna őket, bár tény az is, hogy egy ekkora lélekvesztő közben is kell egy kis lazulás, másképp nem is bírná az ember. A ’Viszlát nyár’ akusztikusan is felkerült az albumra, nekem természetesen az eredeti jön be jobban, koncerten valami elképesztő durván szól a mezítláb tomboló Örssel együtt.
 
 
A Siklósi Örs (ének), Brucker Bence (gitár), Kökényes Dániel (gitár), Schiszler Soma (basszusgitár) és Veress Áron (dob) ötös tehát nagyon magasra tette a lécet egy nagyon profi módon összerakott dalcsokorral. Ehhez még jön egy hasonlóan zseniális borító is, csak hogy felkerüljön arra az i-re a pont. A ’Fekete részem’-et tehát régi és új AWS rajongóknak egyaránt ajánlom, sőt azoknak is, akik a mai napig nem tudják, hogy mi a jóistenért hiányzik arról a cápás pólóról a J betű. Viszont vigyázni kell vele, mert nagyon hangulatfüggő, hogy mennyire ránt be és húz a mélybe.
 
Az album dallistája:
 
01. Fekete részem
02. X/0
03. Lakatlan ember
04. Hol voltál?
05. Éjjeli tánc
06. Kötelék
07. Fuss
08. Vigyázz rám
09. Menedék
10. Egyedül maradtál
11. Éjféli lány (Ossian feldolgozás)
12. Viszlát nyár
13. Viszlát nyár (akusztikus verzió)
 
Természetesen a pontozás sem maradhat el: 9/10
 
 
Somogyvári „Rossi” Ákos