Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Belülről jövő energikus szétrobbanás" - Bohemian Betyars interjú Szűcs Leventével



A kezdeti Bohemian Betyars zenekar tagjai először csak egy gimnáziumi kulturális napra álltak össze, egy szám erejéig. Nos, ennek már nyolc éve, de a zenekar töretlenül halad a siker felé, és hatalmas bulikat csapnak mindenfelé, amerre megfordulnak. A közönsége imádja, és világszerte tárt karokkal várják Őket. A zenekar gitáros, énekesével, Szűcs Leventével beszélgettünk. 
 
Rockbook: - Egy interjúban azt nyilatkoztátok, hogy a kezdeteket nézve Ti nem a szakmából, hanem az érzés felől érkeztetek ebbe a közegbe. Mit ez az érzés? Mi a célotok a zenétekkel?
 
Szűcs Levente: - Az, hogy szórakoztassuk magunkat, meg a többieket, akik eljönnek a koncertünkre. Igazából ez egész nem abból indult ki, hogy mi előre megtanultunk zenélni, és már tudtuk, hogy milyen egy zenekar, meg, hogy kell csinálni, hanem csak 17-18 évesen így ösztönből meg indulatból elkezdtünk zenekart csinálni, mert valamit akartunk. Aztán egyre jobb lett, úgyhogy elkezdtük továbbra is ezt csinálni, meg tartani ezt a betyárságot.
 
Rockbook: - Mikor éreztétek azt, hogy ez az egész kezd komolyabbá válni, hogy el kéne kezdeni koncentráltabban foglalkozni a zenekarral?
 
Sz.L.: - Szerintem a Nagy-Szín-Pad! idején volt az, amikor kicsit mi is eldöntöttük, hogy most, ha már itt vagyunk, meg beválogattak, akkor csináljuk rendesen és nyerjük meg. És jó így a csapat-, meg a versenyszellem a zenekarban, szóval mindenki odatette magát és elkezdett kicsit komolyabban próbálni, meg gyakorolni a hangszerén, de azért sokkal hamarabb elindult már az, hogy ezt így komolyabban vegyük, csak lépcsőről lépcsőre haladt az egész. Az első évben az volt a vágyam, hogy Miskolcon a Vian Klubban felléphessünk, és csak oda eljuthassunk, és én leszek a legboldogabb ember és nem kell több az életben. Aztán mi lenne, ha nem csak Miskolcon játszanánk, aztán mi lenne, ha egyszer Budapesten is, szóval így nőttek a célok, ahogy elértük őket. Mostanára meg elértünk már Ázsiáig is, szóval elég messzire nyúlt a lábunk ahhoz képest, hogy milyen szedett-vedett a társaság.
 
Rockbook: - Van még ilyen nagy, kitűzött célotok?
 
Sz.L.: - Most úgy néz ki, tavasszal megyünk Amerikába, erre a South by Southwest fesztiválra, Austinba, valószínűleg nem tudunk egy hosszabb turnét csinálni, pedig gondolkoztunk, hogy akkor már elmennénk Mexikóba, meg így kicsit még durvábban belemennénk Dél-Amerikába, de nem lesz rá pénzünk meg időnk sajnos, úgyhogy ez kicsit későbbi project lesz.
 
Rockbook: - Akkor nektek igazából már nem is kell úgymond „csak” magyar távlatokban gondolkoznotok…
 
Sz.L.: - Persze, az nagyon jól hangzik, hogy így eljut valaki külföldre, de, hogy utána ott el is érjen valamit… Már eljutni is nehéz, és már az is nagyon nagy hír, hogy egy magyar zenekar, például most a Run Over Dogs is megy Japánba, vagy az Iván is kint volt Amerikába, de aztán kint elérni azt, amit mondjuk Magyarországon el tudsz érni, annyi embert, meg ismertséget, olyan zenekar nincs, De hát ezen vagyunk rajta, meg egyre több magyar zenekar ezen van rajta szerencsére, és szerintem alakul a dolog, és egyre ismertebbek meg jegyzettebbek lesznek majd a magyar zenekarok is mondjuk Európa szinten. Közben azért arra is kell figyelni, hogy ne menjünk ezerfelé, mert el lehet menni Ázsiába is, meg el lehet menni utca zenélni is, meg el lehet menni Amerikába is, és közben csak azt veszed észre, hogy széthullott minden alólad. Úgyhogy próbálunk most még kicsit többet koncentrálni azért az európai mezőnyre.
 
Rockbook: - És azért itthon is lenni valamennyit…
 
Sz.L.: - Ja, itthon azért leszünk! Szerintem pont eleget vagyunk itthon. Nem érzem, hogy túljátszott zenekar lennénk, mondjuk itt Pesten is utoljára a lemezbemutatónk volt, az Akvárium nagyteremben, áprilisban, aztán most ez volt a következő (Halloween), szóval kb. fél év, meg még egyszer, télen, szóval ahhoz képest, hogy nagyon sok zenekar havonta egyszer játszik Budapesten, mi kevesebbet, de jobb is így. Ki van éhezve mindenki jobban. Éhes közönség kell! 
 
Rockbook: - És úgy látszik ez működik is, nagyon hamar elfogynak a jegyek a koncertjeitekre. Mondjuk ez abból is adódhat, hogy mindig hatalmas bulit csináltok, nagyon nagy energiákkal dolgoztok. Ti miből tudtok ehhez töltekezni 
 
Sz.L.: -  Leginkább a pillanatból nagyon sokszor. A legtöbb koncertre amúgy tényleg tök jó kedvűen megyek, meg úgy, hogy „Csapjunk oda!”, de azért sok olyan koncert is volt már, meg van is, hogy rohadtul nincs kedvem színpadra állni, mert olyan napom van, hát van ilyen, de aztán felmegyek, és ha már elkezdődik, akkor tök mindegy, hogy most tíz ember van ott vagy ezer. A színpadtól kezdve már elindul valami olyan, hogy most már úgyis élvezem, mindegy, hogy szarul voltam-e előtte 5 perccel, vagy sem, és ez nagyon felszabadít. 
 
Azt is érzem sokszor, hogy valahogy kifelé játszunk, de mégse. Azt érzem a srácokon is, hogy mindenki annyira elvan a színpadon, együtt, meg magába is, hogy hiába vagyunk egy buli zenekar, azért nem vagyunk ezek a „nem hallom a hangotok” típus… Szóval nem csicskáztatjuk a közönséget, hogy tapsoljanak, meg énekeljenek velünk, mármint jó, egyszer-kétszer… De nem erre alapul, és nagyon sok ilyen buli zenekar ezt csinálja, amit én egyébként nem szeretek, meg senki sem szeret a zenekarból, hogy aktivizálni akarják a közönséget. Ha odabaszol, akkor majd ők aktivizálni fogják magukat. Nem akarjuk megmondani, hogy mit csináljon a közönség. 
 
Rockbook: - Így is csinálja! 
 
Sz.L.: - Szerencsére.
 
Rockbook: - Van valami csatakiáltásotok, vagy rituálétok, amit mindig megcsináltok a koncertek előtt?
 
Sz.L.: - Nincs, ehhez túlrendezetlenek vagyunk, és bohémak. Van egy ilyen közös kézfogásunk, de azt is 10 koncertből, ha 2x valahogyan bejátsszuk, akkor se vesszük komolyan. Nem kell igazából csapatszellemet erősíteni, mert (most a dobosunk is hozzánk költözik), szóval most már 5-en fogunk együtt lakni a zenekarból, de 4-en, Miskolciak, mi már 4 vagy 5 éve együtt élünk kb. Budapesten is, kisebb, nagyobb változásokkal, meg megszakításokkal, de teljesen rokoniak a viszonyok most már, testvériesek.
 
Rockbook: - Hogyan állítjátok össze a setlistet? Mi befolyásolja azt, hogy mit játszotok?
 
Sz.L.: - Legtöbbször igazából az, hogy mennyit kell játszani, egy órát, vagy másfelet, vagy 40 percet. Mi 5-6 évig, vagy talán 7 is, ugyanazokból a dalokból dolgoztunk, és már nagyon vártuk, hogy megcsináljuk az új lemezt, aztán most, hogy van annyi új dal, a koncertek gerincét, szerintem 60-70%-át az új lemez adja ki. Onnan majdnem minden dalt eljátszunk, utána meg a kihagyhatatlan örökzöld klasszikusokat. Néha-néha változtatunk, de mi mindig a best of-ot szeretjük játszani, legalábbis ami most nekünk a best of. 
 
Rockbook: - Akkor külföldön is ugyanazt játsszátok, nincs változtatás?
 
Sz.L.: - Nincs, nincs abszolút. Annyi, hogy angolul beszélünk a közönséghez, de nem játszunk több angol dalt, annyit, amennyit itthon is játszunk, ami meg magyar, azt meg magyarul.
 
Rockbook: - Nagyon sok helyen jártatok már. Van valami kedvenc történeted az utazásokkal, koncertekkel kapcsolatban? Valami friss élmény?
 
Sz.L.: - Most például nagyon jó élmény volt Erdélyben játszani, nem voltunk ott már 4 éve. Az mondjuk kurva jó érzés volt, hogy odajöttek srácok Sepsiszentgyörgyön, hogy 3 éve hallgatjuk a zenéteket, minden buliba berakjuk, és nem hiszem el, hogy itt vagytok, várok rátok 3 évet. Na az például kurva jó motiváció volt, hogy ember, 3 éve vársz egy koncertünkre? Hát akkor odacsapjuk neked nagyon! Ez jó volt például, ez a legfrissebb élmény.
 
Rockbook: - Ha választanod kéne, azok közül a helyek közül, ahol megfordultatok már, hol élnél szívesen?
 
Sz.L.: - Ha Budapesten kívül, akkor Ázsiában, ott is, Vietnámban. Vietnám nagyon tetszett, kicsit fura is volt hazajönni másfél hónap Ázsia után. Nem tudom, kicsit rosszarcúak itt az emberek, de most már megszoktam, csak olyan fura, hogy Vietnámban kb. 45.000 forintnyi a havi kereset átlag bér, szóval iszonyat nagy szegénység van hozzánk képest, és ez nem ilyen közhely, de tényleg valahogy az emberek tekintete, meg, ahogy viselkednek egymással, meg, ahogy az utca él, ha megnézed az utca embereit, valahogy nyugodtabb meg tisztább tekinteteket látsz. Meg vannak valahogy békélve a dolgaikkal, aztán hazajöttem másfél hónap után, és Úristen, annyi keserű tekintet volt, tudod, ezt kicsit nehéz volt feldolgozni, de aztán gyorsan mentem a haverokhoz, mindenkivel találkozni, feltöltődni kicsit. De most már jó ez a Kelet-Európa.
 
Rockbook: - A jó öreg magyar pesszimizmus előjött?
 
Sz.L.: - Pont, igen, és akkor elkezdtem erről panaszkodni, hogy mindenki olyan savanyú itt, és inkább most hagyjam abba, mert azon panaszkodok, hogy mások panaszkodósak, ez egy ördögi kör, amibe inkább nem megyek bele, szóval inkább mosolygok az emberekre.
 
Rockbook: - Akkor nem is a hely, hanem az atmoszféra volt, ami megfogott?
 
Sz.L.: - Áh, minden. A hely, a környezet, a természet, az emberek, a kultúra, az épületek, minden nagyon szép volt. A kaja, imádom a vietnámi kaját. Szóval azon a helyen ellennék egy kis szigeten. Mindenképpen tengerparton.
 
Rockbook: - Messze mindenkitől, vagy együtt a haverokkal?
 
Sz.L.: -  Hogyha tehetném, akkor levinném a haverjaimat, igen. Csinálnék egy tombolát.
 
Rockbook: - Kicsit visszakanyarodva a zenéhez, hogy jött nálatok ez a folkos vonal?
 
Sz.L.: - Igazából ilyen ad hoc-jellegű minden a zenekarban, az is, ahogy összeálltunk, hogy „Te hegedülsz, nem?”, és akkor lett egy hegedűs a zenekarban. A zenénk is ilyen. Én például nem vagyok népzenész, mi ilyen gitár zenékből nőttünk fel, szóval, ha nem jött volna be, mondjuk a Kakas a képbe, akkor ezt a népzenei vonalat nem tudtuk volna olyan hitelesen beépíteni a zenénkbe. Nem nagyon tudatos döntések voltak ezek. Tudtuk, hogy valami kicsit folkot akarunk, gitár zenével, de szerintem máig nem tudatosan írunk zenét. Egy valami volt biztos a zenénkben, hogy nem akarunk egy alternatív, vagy egy folk zenekar lenni, abban mindenki egyetértett, inkább mindenből legyen egy kicsi, és akkor lesz valami, ami a miénk és izgalmas.
 
Rockbook: - A szövegeidhez miből merítesz?
 
Sz.L.: - A szövegekben a motiváció nagyon sokszor az, amikor szarul vagyok. Mostanában nem is nagyon írtam szöveget, mert jól vagyok. Az a baj, el kell rontanom az életemet, legalább kicsit, hogy írjak valami jó szöveget. De mindenesetre attól függetlenül, hogy a pozitívság, meg a jókedv jön le egyből az embereknek egy koncerten, szerintem ennél árnyaltabbak a dalok. Jó, nem mindegyik, szóval nem a Hegedű, bor, pálinkára gondolok, de van a dalokban szerintem egy kicsit nagyobb mélység, és aki ezt észreveszi, annak meg mindig külön nagyon örülök, hogy látja ezt, hogy nem csak arról szól ez az egész, hogy „basszunk be”, aztán pálinkázás. Valami mélyebbről jövő, meg frusztráltabb dolog, mert tényleg, nagyon sok dal meg szöveg is abból indult ki, hogy amúgy nem voltunk jól lelkileg, aztán jó volt így kipunkoskodni magunkból.
 
Rockbook: - Hogy jött a közös zenélés ötlete a Parno Graszt-tal? 
 
Sz.L.: - Hát igazából volt egy akkordmenetünk kb, amit tudtunk, hogy featelni szeretnénk a Parno Graszttal, szóval felhívtuk őket és mondták, hogy persze, csináljuk. Nagyon gyorsan történt egyébként, de már előtte is találkoztunk párszor, aztán ez a közös zenélés, a közös dal hozott minket jobban össze. Nagyon jó emberek és zseniális zenészek. Most le is forgattunk közösen egy klippet  dalhoz, három hete náluk, Paszabon, ami még jobban közelebb hozta a két csapatot, úgyhogy szerintem lesz még folytatása az együtt zenélésnek.
 
Rockbook: - Mikor lesz látható ez a klip?
 
Sz.L.: - Ez december 6-án fog kijönni, akkor lesz a premierje a Toldi moziban, ott játszunk is egy kicsit akusztikusan, aztán meg levetítjük a klipet. Izgulok én is, még nem láttam belőle semmit.
 
Rockbook: - És ezeken kívül még?
 
Sz.L.: - Valószínűleg megint megyünk Hollandiába, Németországba, Spanyolországba, Európába, meg Magyarországon is, ahova lehet. Utána meg el kéne kezdeni lemezen dolgozni az ősszel, jövő őszre már biztosan kihozunk valami új dolgot, de még nem egy teljes lemezt, mert nemsokára 10 évesek leszünk, úgyhogy majd valószínű akkor, 2019-re egy teljes új lemez, de addig is próbálunk majd kicsit több mindent csinálni, mint eddig.
 
Rockbook: - Ha pár szóval kellene jellemezni a zenekart, mik lennének azok?
 
Sz.L.: - Belülről jövő energikus szétrobbanás. 
 
A Bohemian Betyars decemberi koncertjei:
 
A zenekar elérhetőségei: Honlap, Facebook
 
Fotók: Bánki Szilvia, Tornai Isti, lilewei
 
Támogatónk a Hangfoglaló Program.