Bigfoot Preston bemutatja debütáló lemezét - interjú Gábor Andrással
Március 7-én, a GrundRecords gondozásában jelenik meg Bigfoot Preston (Gábor András) első szólólemeze Light Up My Darkness címmel. A korábbi zenekaraival (Rooster, Ozone Mama) folytatott két évtizednyi dalszerzői és színpadi munkásság, a tizenhárom országon átívelő turnék, illetve a banda amerikai lemezszerződése (Ripple Music) után a zenész életében hosszabb csend következett. A többszörös Fonogram-díjas énekes-gitáros a világot megbénító pandémia után elérkezettnek érezte az időt arra, hogy ismét hangszert ragadjon, és megírja régóta vágyott első önálló lemezének dalait.
Rockbook: Hosszú idő telt el az utolsó zenekaros lemezed óta. Mi volt az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy most jött el az ideje egy szólóalbumnak?
Gábor András: Már jó ideje érlelődött bennem pár olyan ötlet, ami nem igazán illeszkedett a korábbi bandám zenei világába, mivel ezeknek daloknak a hangulata a tőlem eddig megszokott hetvenes évek classic rockja helyett inkább a korai kilencvenes évek alternative country világát idézik. Valójában a pár évvel ezelőtti, az egész világot sújtó covid időszak volt az, ami leginkább katalizálta bennem azt, hogy kezdeni kell valamit magammal, és számomra az önkifejezés legjobb formája mindig is a zene volt. Amolyan öröm volt az ürömben, hogy a lezárások alatt elkezdtem dalokat írni, terápiás jelleggel. Úgy gondolom, hogy az erős hit is szükséges volt ahhoz, hogy a sötét időszak után folytatni tudjam a zenélést, és fent tudjam tartani a kreatív folyamatokat.
Rockbook: A „Light Up My Darkness” egy érzelmi hullámvasútnak ígérkezik. Volt olyan személyes élményed, ami különösen nagy hatással volt a dalokra?
G.A.: Ahogy az ember halad előre az életében, eljön az az időszak, amikor rájön, hogy senki sem örök életű, semmi sem tart örökké, és meg kell becsülni minden egyes reggelt, napfelkeltét, és az összes családtagot és barátot, akik körbevesznek. Egy mindenki számára ismeretlen és kissé ijesztő időszakban íródott a lemez, ráadásul ezt követően több kedves barátom is eltávozott közülünk, és ez még inkább rádöbbentett, hogy a korábbi féktelen, sokszor önpusztító énemnek érdemes megálljt parancsolni. Az élet szeretete most sokkal erősebb bennem, mint korábban. Megfontoltabb és nyugodtabb lettem, kevésbé önsanyargató is, és úgy érzem, hogy sokat tanultam a hibáimból. Az ember a kor előrehaladtával egyébként is folyamatosan változik, és a változások jó esetben a hasznára válnak. Az igazi megvilágosodást számomra mindig is a zene hozta, az új dolgok (újabb országok, tájak megismerése, önéletrajzi könyvek és filmek érdekes személyiségekről stb) pedig egész életemben inspiráltak. Ami még fontos számomra, bár ez a zenémet inkább csak közvetetten érinti, az a természet szeretete.
Rockbook: A korábbi zenekaraid inkább a 70-es évek retro rock hangzását követték, ez az album viszont southern rock, folk-rock és alternative country irányba mozdult el. Mi inspirált erre a váltásra?
G.A.: Annak ellenére, hogy a korábbi zenekarommal a mostaninál keményebb zenét játszottunk, a country-americana vonal iránti rajongásom mindig is megvolt. Az albumot inkább a modernebb, kevésbé vintage sound jellemzi. A zenéhez való hozzáállásom túlmutat egy szimpla hobbin, amolyan életforma nálam, szorosan kapcsolódnak hozzá egyéb művészeti ágak is, amelyeket szeretek, legyen az festészet, irodalom, film, vagy filozófia. Valamiféle „zeitgeist-ot” igyekszem megidézni a zenémmel, illetve hódolatomat szeretném kifejezni azon művészek és szerzők iránt, akik igazán nagy hatással voltak rám. Ilyenek például Bob Dylan, Jerry Garcia, Allen Ginsberg, Martin Scorsese, Annie Leibovitz, Martin Luther King, Charles Bukowski, Bruce Springsteen, Ann Pebbles, Gram Parsons, Chris Robinson, Jason Isbell, Mick Jagger, Keith Richards, Neil Young, Terence McKenna, Jim Morrison, Townes Van Zandt, Tom Petty, Philip K Dick, Andy Warhol, Gregg Allman, vagy akár William S Burroughs, a teljesség igénye nélkül.
Rockbook: Olyan neveket említesz hatásként, mint Bruce Springsteen, Jason Isbell vagy Tom Petty. Ha csak egyetlen előadót kellene kiemelned, aki a legnagyobb hatással volt erre a lemezre, ki lenne az és miért? De akár mondhatsz egy hangulatot is, ami megihletett...
G.A.: Nehéz erre válaszolni, mert egyetlen előadó kiemelése hiányérzetet okozna bennem. A Light Up My Darkness album hangulatra talán leginkább a kilencvenes évek egyik leghíresebb underground alt country bandájának, a Drive-By Truckers-nek a zenei világához áll közel. Emellett a dalokban azért fellelhető egy rakás outlaw country, motown-soul és folk-rock hatás is.
Rockbook: A címe, „Light Up My Darkness”, elég személyesnek hangzik. Mit jelent számodra ez a cím?
G.A.: A fényt az alagút végén. A környezetemben történt szomorú események után az segített leginkább a továbblépésben, hogy kiírtam magamból az érzéseimet, és aztán a barátaimmal felvettük ezt az albumnyi dalt, amit teljes mértékben a magaménak érzek. Végre elkészíthettem életem első szólólemezét, ami rendkívül jó érzéssel tölt el.
Rockbook: Mit szeretnél, hogy a hallgatók érezzenek, amikor végighallgatják az albumot?
G.A.: Remélem, hogy az album hangulatával és a dalszövegekkel mindenkinek segíthetek egy kicsit kizökkenni a hétköznapok világából, vagy átlendülni egy-egy nehezebb időszakon, és bízom benne, hogy újra hinni tudunk majd abban, hogy képesek vagyunk szeretetben és elfogadásban élni egymással. Az album legfőbb üzenete, hogy a sötétségben is meglelhetjük a fényt, mert az előbb-utóbb utat tör magának még ebben a rohanó, egyre veszélyesebb és barátságtalanabb világban is.
Rockbook: A lemez CD-n és LP-n is megjelenik, ami ma már nem minden előadónál egyértelmű. Fontos számodra a fizikai formátum, és ha igen, miért?
G.A.: Nevezhetjük ezt nosztalgia faktornak, de valahol mégsem csak annyi. Mindkét zenei formátumot gyűjtöm, és kerülöm a CD kontra vinyl vitákat, mert mindkettőnek megvan a saját bája. Számomra értéket képvisel a kézben tarthatóság, és maga az artwork is. Képzeld csak el, hogy ha lekapcsolja valaki a bolygón az internetet, és megszűnnek a streaming szolgáltatók, akkor csak a fizikai kiadványok maradnak nekünk. Megnyugtat, hogy egy ilyen utópisztikus világban is hallgathatnának az emberek Bigfoot Preston dalokat. 
A teljes album itt meghallgatható:
Az album felvételei és keverése (Garcia José Szabolcs, TNL Stúdió - Mystery Gang, Alva) Budapesten, mastering munkálatai (Justin Perkins, Mystery Room Mastering - Johnny Cash, Donna Summer, Shania Twain) pedig az USA-ban zajlottak.
A Light Up My Darkness elérhető lesz az ismert online felületeken, illetve megjelenik CD és LP formában is.
A premiert mindössze két héttel követi a lemezbemutató koncert a Muzikum-ban. A március 22-i bulira elővételes jegyek itt válthatók.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
