Bejelentkezés

x
Search & Filters

Billy Idol gitárosa ezért imádja a King Crimson 'The Court Of The Crimson King' albumát

Billy Idol gitárosa, a dalszerzőként és producerként is nagyszerű Steve Stevens a Classic Rock-nak mesélt az egyik olyan albumról, amely óriási hatással volt rá: a progresszív rock egyik alapművéről, a King Crimson 'In The Court Of The Crimson King' lemezéről.
 
"Sosem felejtem el, amikor először megláttam az album borítóját 1970-ben. 10-11 éves voltam és szinte halálra rémültem tőle. A bátyám öt évvel idősebb nálam és végül együtt vettük meg az albumot. Amikor először hallottam, az volt róla a véleményem, hogy a zene is ugyanolyan ijesztő, mint a borító! Mindenesetre már akkor is óriási hatással volt rám és ez azóta sem változott. Azt imádom benne a legjobban, hogy minden hallgatáskor felfedezek benne valami újat. Például csak nemrég tudatosult bennem, hogy Michael Giles mennyire zseniális dobos. Letöltöttem egy 1969-es koncertjüket és ott láttam igazán, hogy milyen fantasztikus zenészek voltak mindannyian. Visszatérve a lemezre, szerintem az az egyik legnagyobb erőssége, hogy a producer nem esett túlzásba, hanem hagyta, hogy tényleg a zene és a zenészek tehetsége kerüljön előtérbe. Ráadásul ez egy végtelenül sokszínű album, amelynek egyes pillanatai rémálomszerűek, míg mások varázslatosan gyönyörűek. Nem sok lemezen férne meg egymás mellett a 21st Century Schizoid Man, az Epitaph és az I Talk To The Wind.
 
Hétévesen kezdtem gitározni, de elektromos gitár csak hat évvel később került a kezembe, így az In The Court Of The Crimson King dalaival is akusztikus gitáron próbálkoztam először. Imádtam bennük, hogy egyszerre egyszerűek és nagyon összetettek. Robert Fripp azóta is az egyik kedvenc gitárosom. A mai napig inspirál és újra meg újra lenyűgöz. A mai fiatalok gyakran egy-két szám után megunnak egy albumot és talán ez is az oka annak, hogy a mostani lemezeken rengeteg a felejthető és kihagyható dal, de a Crimson King-re ez a legkevésbé sem igaz. Minden dala különleges és izgalmas egységet alkot, ezért érdemes meghallgatni az egész albumot az elejétől a végéig. Azt se felejtsük, hogy ezzel a lemezzel kezdődött el igazán a progresszív rock. Persze a Beatles már próbálkozott vele a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-en, de ténylegesen az In The Court... alapozta meg a műfajt és minden megtalálható benne, ami jó a progresszív rockban. Zseniális album és 40 év után is úgy szól, mintha új lenne."