Bejelentkezés

x
Search & Filters

Bőven akadnak érdekes, izgalmas dolgok az új Alvin és a Mókusok lemezen



Az Alvin és a Mókusok már 27 éve van a pályán, az október közepén megjelent Akinek itt kell most lennie pedig a banda 15. albuma. A statisztika alapján joggal gondolhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, és bár a zenekar – szerencsére – valóban nem tett 180 fokos fordulatot, azért bőven akadnak érdekes, izgalmas dolgok az új lemezen.
 
Az elmúlt időszakban számtalan zenekarral kapcsolatban elhangzott, hogy az idei év korlátozásai mennyire kiszúrtak velük, és igaz ez Alvinékra is, hiszen a banda normális esetben szinte a színpadon él, 2020-ban azonban az ismert okok miatt jóval kevesebb koncertjük volt a szokottnál és már csak két fővárosi buli maradt erre az évre – reméljük, legalább ezek tényleg megvalósulhatnak, addig pedig itt van nekünk az Akinek itt kell most lennie című új lemez, amelynek felvételei már tavaly elkezdődtek és a CD-tok tanúsága szerint még Gergő dobolt a dalokban, akit azóta Kaló Dénes váltott.
 
Az Alvinnal való „kapcsolatom” nagyjából 2002-2003 környékére nyúlik vissza, az évek során pedig számos olyan emlékem gyűlt össze, amely a csapat valamelyik koncertjéhez vagy albumához kötődik, ráadásul a zenekar egyike azon keveseknek, akik még sosem okoztak csalódást, így kíváncsian váltam az új lemezt is. A banda fő erősségét a fogós dallamok mellett kezdettől fogva Alvin tartalmas, elgondolkodtató szövegei jelentik, és szerencsére a frontembere ezúttal sem volt híján az ihletnek, sőt, talán minden eddiginél több érzés és indulat dolgozott benne. Ezt már a lemezt nyitó Azért-ban is tetten érhetjük, amiben ráadásul több korábbi dalból ismert motívum is visszatér – például a szörnyek megemlítése – és bár a helyzet nem éppen vidám, azért ott van a remény szikrája, például a „mert abba kéne hagynod, mert még mindig élheted, mert csak bérbe adtad a lelked és még visszakérheted” sorokban – avagy ilyen az a bizonyos „kemény szeretet” Alvin módra.
 
 
A Másnap fáj címe magáért beszél, de azért a szöveg nem csak a tényleges másnaposságra érhető, hanem sokkal inkább általánosssában a késő bánatra. A dal kellően gyors és lendületes – nem lepne meg, ha a koncerteken is előkerülne majd. Az Azért-hoz hasonlóan az Egyedülben is visszaköszön egy jellegzetes alvinos motívum, a bölcsek – gondoljunk csak A bölcsek meg hallgattakra – de a NAV, sőt, még Holle anyó is előkerül a szövegben, ami elsőre bizonyára furcsán hangzik, de mégis működik. Az ég alatt egyfajta sajátos történelem óra a zenekartól – avagy az emberiség régóta jelenlévő problémáit boncolgatja, és bár szerintem születtek már jobb dalaik ebben a témában – például a Mikor a Földön véget ér az élet – Viki basszusgitárja viszont pazarul szól és igazán előtérbe kerül, így már csak ezért is érdekes hallgatnivaló, de nekem személy szerint nem lesz a kedvencem.
 
Említettem már, hogy Alvin ezúttal a szokottnál is dühösebb lehetett és A halhatatlan halála kétségkívül ezt bizonyítja dallamában és szövegében egyaránt, amiben még Csernobil is megjelenik. Az ember újra és újra padlóra kerül és jó esetben megpróbál mindannyiszor talpra állni, de a lélek és a szív idővel óhatatlanul sérül és jön az a bizonyos kegyelemdöfés. Azt írtam, az Egyedül nem lesz a kedvencem, A halhatatlan halála viszont máris azzá vált és nagyon betalált nálam. A címadó dal következik, egy tipikus Alvin-himnusz, amire egy ideális világban estéről estére okostelefonok elemlámpájának fénye töltené be a küzdőteret, a nóta pedig amúgy is egyfajta szerelmeslevél a rajongóknak, ahogy arra „a színpadon a srácnak sikerült túlélnie és rátok nézve magát büszkévé tennie” sor is utal. Nehéz is lenne ezt vitatni, hiszen az Alvin-tábor valóban az egyik leghűségesebb mind közül és 27 év után is „mindenki itt van, akinek itt kell most lennie” – ha testben már nem is, de lélekben mindenképpen.
 
A bátrak földje már ismerős lehet, hiszen még az év eleje felé készült klip hozzá és nem is meglepő, hogy ezt választotta előzetes dalként a banda: egy fogós, lendületes dal, szövegében pedig a modern világ kritikája gluténmentes világbékével, streamelt bátrak földjével, megosztásokkal, like-okkal és szelfikkel. A Ha az ördög pihen a lemez talán legérdekesebb tétele és nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon a vírushelyzet előtt vagy már utána készült, mivel tökéletesen alkalmazható rá – például a „megéltük ezt is, kész lett az új pestis”, vagy éppen a „fehér egérnek de jó a dolga, szájára maszkot tesznek, mielőtt szólna” sorral – de persze az sem kizárt, hogy egyszerűen csak a világ általános állapotáról van szó, ami a koronavírus nélkül sem túl rózsás. A Bátrak földjéhez hasonlóan a Turista a Földön is ismerősen csenghet a rajongóknak, sőt, élőben is elhangzott már több alkalommal a tavalyi premierje óta. A koncerteken nekem jobban működött, mint az albumon, de ez valószínűleg csak azért van, mert túl sok erős dal veszi körül, amelyek közül nem igazán tud kimagaslani, míg élőben jobban elviszi a lendület.
 
 
Ahogy a fentebbiekből kiderült, az albumon megjelenő témák alapvetően súlyosak és komorak, az Angyalok mosolyogjanak viszont egy olyan zseniális nóta a karácsonyi képmutatásról, hogy én sírva röhögtem rajta az első hallgatáskor és biztos vagyok benne, hogy az ünnep közeledtével sokaknál előkerül majd és teszi elviselhetőbbé a hangulatot két veszekedés és béna ajándék között. Bizonyára maga Alvin sincs híján az ehhez hasonló élményeknek, legalábbis engem nem lepne meg, ha a „Black Friday, ugrik a sok tahó, mindjárt karácsony, de kurva jó” és a „jön a sok rokon pont úgy, mint régen, kit le sem szartak úgy egész évben” sorokat maga az élet ihlette volna, a „tartsd meg a blokkot a szószos tálnak” pedig valóban megszívlelendő jótanács. Egy szó, mint száz, új karácsonyi klasszikus született.
 
 
A lemezt stílusosan a Világvége című dal zárja, amit koncerteken is el tudnék képzelni záróakkordként, vagy legalábbis a ráadás előtt. A humoros, ironikus karácsonyi dal után ismét komolyabb vizekre evezünk, a zenekar pedig szokás szerint mesterien teremti meg az ezzel járó hangulatot, az utolsó másodpercekben pedig csak Gergő dobja hallható, ami végül úgy tűnik el, mintha csak egy szívverés szűnne meg.
 
Az Akinek itt kell most lennie a digitális változat mellett papírtokos CD-n is megjelent igazán tetszetős, képregényes grafikával. A belső borítóból azt is megtudhatjuk, hogy a lemez a zenekar saját stúdiójában és kiadójában, az Alvin Recordsnál készült el, a keverés és a masztering pedig a SongSong-os Varga Zoli munkája, aki kis túlzással minden magyar bandával dolgozott már, ezen kívül pedig a Useme soraiból is ismerhetjük őt. A lemez 11 dala szinte pontosan 40 percet tesz ki, tehát nem kell egy fél napra szabaddá tennünk magunkat miatta. Akad ugyan néhány – számomra – kevésbé erős momentum, de Alvinék összességében egy minőségi és tartalmas albumot tettek le az asztalra, ami sokadik hallgatásra is újabb és újabb színeket fed fel magából. Ha minden jól alakul, november 13-án az Akváriumban, másnap pedig a Barba Negrában csíphetjük el élőben is a bandát, addig pedig tanuljuk meg az új dalokat is a régiek mellé!
 
Az Akinek itt kell most lennie album dallistája:
 
01. Azért
02. Másnap fáj
03. Egyedül
04. Az ég alatt
05. A halhatatlan halála
06. Akinek itt kell most lennie
07. Bátrak földje
08. Ha az ördög pihen
09. Turista a Földön
10. Angyalok mosolyogjanak
11. Világvége
 
 
Az Alvin és a Mókusok elérhetőségei: Facebook, Instagram, YouTube
 
Tóth Mátyás