Bejelentkezés

x
Search & Filters

Büszkeség, törékenység és óriási hang - Layla Zoe koncertbeszámoló, 2019.11.09., Backstage Pub

Az ember, így túl az ötödik ikszen, hajlamos arra, hogy azt gondolja, legalább a kedvenc zenei műfajában “mindent tud”. Ó, hát ez Stevie Ray Vaughan kópia, mondjuk kicsit lesajnáló félmosollyal, az olyan, mint a Zeppelin, jaj, ezt már hallottuk a Who-tól vagy Hendrixtől satöbbi.
 
Aztán egy szimpla szombaton szembejön egy kanadai énekesnő, és úgy meggyomroz a műsorával, hogy még másnap se igazán tudjuk, mi is történt velünk! Mert persze Layla Zoe is a jól ismert blues-rock zenei keretek között mozog és – egyébként kiváló – saját számaiban rá lehet ismerni az ihlető elődökre. Viszont körülbelül a koncert harmadik percétől már egyáltalán nem érdekel kire-mire asszociálhatunk, mert egész egyszerűen felkap és elsodor az a hatalmas vitalitás, ami az énekesnőből árad.
 
És annyira tudja, mi fog történni velünk, hogy meri lassú számmal kezdeni a koncertet! A “She Didn’t Believe” ráadásul duó-nóta, abból a típusból, amelynek hallatán “hang fennakad, lehellet megszegik”. Kockáztat és nyer, gondolom egyébként mindig nyer, a visszafogott kezdés nem leülteti az estet, hanem sajátos módon a feszültséget fokozza: elkezdődik a játék!
 
 
Layla Zoe ugyanis olyan előadó, aki nem csak elénekli, hanem elénk éli a számait. Alap blues-téma például a férfi-nő viszony. (A van pénzem, nincs pénzem, elhagyott a nő, elhagytam a nőt, visszajött a nő, fő bluesmotívumok közül, mint látjuk három is erről szól.) Szóval ismerjük ezt a problémakört a Red House Bluestól a Thrill is gone-on át az I Can’ Quit You Baby-ig. Csakhogy férfiaktól!
És a Layla Zoe által színpadra vitt női érzelemvilág, a női nézőpont, a női princípium mondhatni zavarba ejtően átrendezi, amit minderről gondolunk!
 
Mit mondjak, finoman szólva is elgondolkodtató volt, amikor arról szólt a dal, hogy a nő hányszor lép át a férfi hülyeségein, botlásain, hibáin és figyelmetlenségén. “Nem baj kedves, megint elfelejtetted…megint nem oda raktad….megint nem akkor jöttél haza, hanem csak másnap…” És még összeszorított foggal is marad. Egy bizonyos pontig.
 
 
No de ne gondolja senki, hogy valamiféle meditatív, lágy, elringató zenei esten vettünk részt! A megbízható és korrekt kollégák (Krissy Matthews gitár, ének, Paul Jobson b.gitár, ének, billentyűk, Frank Duindam dobok, ének) segítségével Layla Zoe szinte számról számra bontotta ki különféle tehetségeit – és ezek közül a hang csak az egyik.
 
A másik a színpadi jelenlét. No, azt leírni elég nehéz, de higgye el a kedves olvasó, hogy nem mindennapi! Az arc, a hang, a mozdulatok és hát a haj! Igen, a haj Layla Zoe-nál tudatosan alkalmazott, valóban fantasztikus színpadi elem! Lágyan fénylő zuhatag, vagy szanaszét szálló lobonc, mi több sörény, takarja, vagy kiemeli az arcot, lehiggasztja vagy éppen felingerli vele a nézőt az énekesnő. Aki, már írtam, gyakorlatilag ujja köré csavarja a közönségét…Mire a “Little Sister” című reggae (!) számhoz elértünk, már a legelvetemültebb antifeministákat is kenyérre kente és megette vacsorára.
 
 
És persze a koncert halad a végkifejlet felé. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a második részben előkerülnek a női principium keményebb oldalai és ezzel a rockosabb számok is.
Na most, a rockosabb kifejezést tessék úgy érteni, hogy például a “Weakness” zenei alaptémája körülbelül egy Black Sabbath szám sötét tónusaival vetekszik, a “Ghost Train” meg úgy üt, mint a légkalapács egy kánikulai délután.
Itt aztán kieresztette a hangját Layla Zoe és mutatott valamit a benne lakozó boszorkányból is. Az előzmények után ezen már meglepődni se volt erőnk, csak álltunk és reméltük, hogy ez a koncert talán, hátha, nem fog még véget érni .
 
Persze az ilyen várakozás meddő dolog, ugyanakkor egy kiváló dupla cd-vel és nagy reménységgel hagytuk el a kiváló vendéglátó Backstage Pub  helyiségét: bízunk benne, hogy a művészt Budapestre szervező LOTS MUSIC valahol, valamikor lehetővé teszi, hogy Layla Zoe-t újra láthassuk! Nem baj az, ha macho énünk kap egy kis kiosztást időnként…
 
01. She Didn't Believe
02. Leave You For Good
03. Someday
04. Don't Wanna Hurt
05. Never Meet A Man
06. Little Sister
07. Black Oil
08. He Loves Me
09. Backstage Queen
10. Weakness
11. Bitch With A Head Of Red
12. Ghost Train
13. Hippie Chick
14. I Shall Be Released
 
 
El Bandi
 
Fotók: Császár Márta