Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A céljaink nem a havi kétszáz plusz lájk, kétezer videólejátszás és a turné az XY zenekarral"



2018-ban megrendeztük a Rockbook Rockmagazin I. Online Tehetségkutatóját, amelyen a 10 fős szakmai zsűri pontszámai alapján a Clue zenekar álhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, és a közönségszavazáson is a második helyen végeztek. A banda zenéjében sok minden ötvöződik a grunge-tól kezdve a piszhcedelikus elemeken át a progresszív megoldásokig és ahogy Peti, Atti és Nedo válaszaiból kiderül, a fiúk igazi zenefanatikusok, akik az alkotás és a közös muzsikálás öröméért egyesítették erőiket.
 
Rockbook: - A zsűri szavazatai alapján ti nyertétek az Rockbook I. online tehetségkutatóját, ráadásul a közönségszavazásban is a második helyen zártatok. Meglepődtetek az eredményen?
 
Peti: Őszintén szólva igen, meglepődtünk, és nagyon jól esett, ezúton is köszönjük! smiley
 
Atti: Egyáltalán nem gondoltam hogy a végén mi jövünk ki győztesként, főleg hogy azt gondoltam a közönségszavazás lezártával vége is a versenynek... smiley
 
Nedo: Én pont a közönségszavazás eredményén lepődtem meg leginkább. Egyikünk sem az a nagy közösségi média guru és mégis ennyi szavazatot kaptunk.
 
Rockbook: - Mikor megnéztétek a zenekarokat bemutató cikkeket, mit gondoltatok reális eredménynek? 
 
Atti: Örök pesszimistaként valahova a középmezőnybe vártam magunkat.
 
Peti: Az a helyzet hogy nem jelentkeztünk még tehetségkutatóra semmilyen formában, így nekem konkrétan semmilyen számításom nem volt az eredményeket illetően.
 
Rockbook: - Kiről gondoltátok azt, hogy a legnagyobb vetélytársatok lehet esetleg?
 
Atti: Végignézve a többi zenekar közönségének létszámát, a szavazás végeredménye megtippelhetetlen volt, nekem a Rachael's Regret tűnt ígéretesnek.
 
Peti: Nem vagyunk egy versengő zenekar, igazából nem vizsgáltuk ilyen szemmel a mezőnyt, jelentkeztünk és elengedtük a dolgot.
 
Rockbook: - 2012-ben elindult a Clue, tűztetek ki magatok elé bármiféle célt, vagy ti is inkább olyan arcok vagytok, akik csinálják a zene öröméért, és a többi az majd alakul?
 
Peti: Abszolút a zene, a zenélés és az alkotás öröméért csináljuk. Az idő haladtával sem lesz több ideje és pénze az embernek egy ilyen drága hobbit fent tartani. Az elmúlt majd két évtized során sok bandában megfordultunk mindannyian. Szerencsére már a huszas éveinkben mindannyiunk lecsillapíthatta a siker iránti szomjúságát, „megszerezhettük” úgymond a zenélés által megszerezhető szimbolikus trófeákat különböző formációkban. Így a jelenben már inkább a kreatív energiák lekötése köré sűrűsödik a motiváció, különösebb elvárások, vagy a világ meghódításának és leigázásának szándéka nélkül. smiley
 
Nedo: Mikor beszálltam a zenekarba, tetszett, hogy nincs megfelelési kényszer, azt csináljuk, ami jön. Ezzel persze kompromisszumok is járnak, sokkal nehezebb úgy eladni egy zenekart, hogy nem tudod egyértelműen a megfelelő polcra tenni. Mindhármunk mögött van 15-20 év zenélés, ennyi idő után - hacsak nem ebből él valaki - csak a zene szeretetéért, a zenéhez köthető kreatív és közösségi élményért lehet folytatni. Pontosabban, ha ez nem hiányozna, már rég abbahagytuk volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek terveink és csak zenélünk bele a nagyvilágba, hanem azt, hogy a céljaink nem a havi kétszáz plusz lájk, kétezer videólejátszás és a turné az XY zenekarral. Inkább arra koncentrálunk, hogy lehetőségeinkhez képest a legjobb anyagokat készítsük és koncerteket adjuk. Végső soron ez a lényeg, erre érdemes és jó visszanézi évek múlva.
 
 
Rockbook: - Mikor elkezdtelek benneteket hallgatni, a C.Q. EP-t tettem be elsőként, aminek egyből megfogott a grunge-os hangulata sőt, azóta is a kedvencem. Ugyanakkor már akkor is éreztem, hogy van benne valami egyedi íz. Kik inspirtáltak titeket abban a korszakban leginkább?
 
Peti: Köszi! Életkoromból adódóan a zenei ébredésem pont a grunge robbanásakor volt. A CLUE-val -amely egy új kezdet volt mindannyiunk számára- oda ástam vissza, ahonnan elindult a zene iránti rajongásom. Ez volt az alapkoncepcióm amikor megalakult a zenekar. Valamint az, hogy pozitív hangulatú zenét szeretnék csinálni. Kicsit ambivalens lehet a következő gondolat, hiszen a grunge nem éppen a vidámság csimborasszója, nekem mégis a dallamvilágában van valami pozitív érzetet adó hangulat. Ennek szakmai magyarázata is van: a grunge olyan modális hangsorokat kezdett el alkalmazni a dallamvilágát tekintve, amelyeket előtte nem, ritkán, vagy nem jellemzően használtak a rock zenében. (A műfaj hatása egyébiránt ebben a tulajdonságában is rejlik.) Ugyanakkor nem az volt a cél, hogy csináljuk egy echte grunge zenekart, hanem az, hogy ne legyenek korlátok, amik egyéb korábbi zenekarainknál esetleg feszélyezhettek bennünket. Nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Valószínűleg a CLUE emészthetősége tekintetében ez bizonyos fokig nehezítő körülmény is.
 
Valamennyire minden beszivárog a zenénkbe amit hallgatunk. Ez nem cél, de nem is küzdünk ellene. Az alkotás szabadságát pont az adja, hogy próbálunk kimozdulni a komfortzónánkból és kísérletezni –hangsúlyozom- számunkra új dolgokkal. Ez így tud számunkra izgalmas és élményszerű maradni.
 
Kérdésedre visszatérve, az inspirációt tekintve a kezdetekkor játszottunk néhány feldolgozást csak úgy, saját szórakoztatásunkra a banda meghatározása és az összeszokás érdekében, ezek talán jól szemléltetnek: pl. Kings’X, Alice in Chains, Stone Temple Pilots, Audioslave, de emlékszem akkoriban nagyon sok Devin Townsend-et hallgattam, pl. az ő hatására vettem hét húros gitárt és kezdtem el mélyebb hangolásban gondolkodni. Sok zenét hallgattunk és hallgatunk most is, a doom/death-től kezdve a progresszív dolgokig, a jazztől az elektronikáig.
 
Rockbook: - Ha már ennél a műfajnál tartunk, mi a véleményetek a grunge zenét ért támadásokról? Gondolok itt a “Kurt Cobain megölte a rock zenét a grunge-dzsal”, és hasonló (szerintem persze teljesen nonszensz) megnyilvánulásokra?
 
Peti: Mikor elkezdtem szocializálódni a szubkultúrában a kilencvenes évek közepén, az idősebbek nagyon utálták és haragudtak a grunge-ra. Valójában a változásra haragudott mindenki, hívhattuk volna azt bárminek... Itthon ezt súlyosbította a rendszerváltást követő környezeti, kultúrális és társadalmi átalakulás is. Túl hirtelen és túl sok minden változott meg mindenben, így a trendekben és a zenében is. Megértem, sőt, természetesnek tartom, hogy aki akkor már jó ideje zenerajongó volt, kialakult ízléssel, esetleg életformával a rockzenei szubkultúra részeként, hogy ezzel a változással ellenérzései voltak, és csak egy mindent elsöprő trendet, üres divatot jelentett számára, amelyet valóban nagyon erőszakosan diktált az MTV. Az idősebbek úgy élték meg, hogy kiszorítja az ő általuk preferált dolgokat, ami nem meglepő, hiszen a nyolcvanas évek is nagyon kövér évtized volt jó zenék tekintetében. Az én korosztályomat viszont kamaszkorában érte a grunge, amikor még túl fiatan voltunk ahhoz, hogy valami korábbival összehasonlítsuk, ugyanakkor már voltunk annyira idősek, hogy be tudjuk fogadni. Frázis, hogy a kiadók érdekei álltak a változások mögött, de így volt. Azt viszont el kell fogadni, hogy valami olyan új, friss, nyers és zsigeri erőt hozott a grunge, aminek a lényege a természetességében rejlett. És pont ez a természetesség nem tudott volna érvényesülni, ha a nyolcvanas években nem uralkodott volna el a külsőség, a mesterkéltség. Az indulat rossz irányban van levezetve, ha Kurt-öt vagy más ma már nem élő seattle-i frontembert okol bárki ezekért a változásokért, ha már ott járunk mi ölt meg mit vagy kit...
 
Nem biztos, hogy népszerű lesz a következő gondolatom, de szerintem a rockzenének szüksége is volt akkoriban egy ilyen felfrissülésre. Könnyen mondom, de szerintem ez egy egészséges reakció volt, ami hosszútávon a legjobbat tette a rock zene fejlődése értelmében, nyilvánvalóan itt most az üzleti szempontokra nem gondolok...
 
Nedo: Ha valami jobban megy, mint a többi, abba egyből bele kell rúgni. Előtte a hajmetál volt a mumus, utána a nu, most éppen nem tudom, ki, vagy mi a közellenség. Ezekkel a mesterségesen szított érzelmekkel könnyű feltüzelni a túlnyomórészt fiatal és ezért könnyebben befolyásolható rockrajongókat. Ezt és a szűklátókörűséget kihasználva nagyszerű kereszteshadjáratot lehet indítani a műfaj, de főleg a profit védelmében. Nyilván sok régi motorost - zenészt és zeneipari dolgozót egyaránt - zavart, hogy jönnek ezek pulóveres bölcsészek, meg a magukat nem véresen komolyan vevő srácok és a média őket kiáltja ki a műfaj jövőjének és még a bevételeiket is elveszik. Persze ezek az arcok most a gigafesztiválokon együtt játszanak, vagy dolgoznak az Alice in Chains-szel, vagy a Pearl Jammel és nem győzik hangoztatni, hogy mekkora művésznek és mérföldkőnek tartják őket. Ráadásul grunge nélkül valószínűleg nem lett volna The X Factor (ami a 7th Son után a kedvenc Maiden-lemezem) és Dickinson kiváló szólókarrierje sem. smiley
 
Peti: Pont erre gondolok. Megértem, hogy van Maiden fan, aki rosszul volt a Balls to Picasso-tól, de én szeretem, sőt a még jobban lehúzott Skunkworks-t is zseniális albumnak tartom. Persze voltak balul sikerült és izadtságszagú hangzás és-vagy stílusbeli ráncfelvarrási próbálkozások ilyen-olyan előadók részéről, de legalább olyan sok pozitív dolog nem születhetett volna meg, ha nincsenek ezek a változások. Nekem például a Motley Crue ’94-es albuma egy tipikus és kiemelkedő kilencvenes évekbeli remekmű, és biztos vagyok benne, hogy a grunge nélkül nem születhetett volna meg.
 
 
Rockbook: - Mivel én sem teljesen az a korosztály vagyok, aki a grunge boom idején volt épp jó korban, tapasztalatból is tudom, hogy a fiatalabbak közül is mai napig nagyon sokakat megfog a 90-es évek zenéje. Mit gondoltok, mitől ennyire különleges ez?
 
Nedo: A jó zene időtlen. A zenén kívül a grungeban az emberközelisége tetszik. Egy majd’ harmincéves Zenészmagazinból emlékszem egy Mike Inez interjúra, ahol valami olyasmit mondott, hogy “ezek a zenekarok Seattleben már a sikereik előtt is régóta együtt voltak, régóta ismerjük egymást. Mi is kerestünk egymillió dollárt, Ti is, a hétvégén csapunk egy kerti bulit, ti hozzátok a sört, mi a kaját.” Nyilván az “egyszerű ember” is lehet image, de ezeknél a zenekaroknál ez őszintébbnek tűnt.
 
Peti: Nem túlzás azt mondani hogy a kilencvenes évek valódi zenei forradalom volt. Nem csak a műfajok tekintetében, hanem a stúdiótechnikát illetően is. Azok a lemezek még ma is letépik a fejeket, elég ha példának csak a Nevermind-ot mondom. Valamint -és talán ez a legfontosabb- hogy olyan fúziók jöttek létre a stílusok között, ezzel valami teljesen újat alkotva, amire előtte nem lehetett példa. Nem szabad szerintem a grunge-ra leszűkíteni ugyanakkor ezt az időszakot. Egy új hangzásvilág jellemezte az évtizedet, ami majdnem minden zenekarra hatással volt valamilyen szinten, legyen az hangszerelés, vagy hangszertechnikai kérdés. Szerintem -hangsúlyozom hosszú távon- jót tett a rock zenének, pontosabban annak a fejlődésének. De érdemes megemlíteni hogy a borítók és klipek világa is mennyire meghatározó volt, és az internet hiányában sokkal nagyobb jelentősége is volt még ezeknek az emberek számára. Szerintem a fiatalok érzik ezt, átjön nekik hogy ez milyen megismételhetetlen és különleges évtized volt a rockzene szemponjából. S talán pont ezért garancia ez, hiszen a fiatalokat nem csalhatja meg a nosztalgia… Mi ennek a hangzásvilágnak vagyunk a szerelmesei, és a CLUE-val is ezt próbáljuk felidézni, de természetesen úgy, hogy mindez kiegészül frissebb hatásokkal, így például az elektronikával a samplerek által, és azoknak a zenéknek a hatásaival amelyek azóta értek minket.
 
Rockbook: - Később azért sokat formálódott a zenétek. Már a SunCult idején is egyre inkább belekerültek az általatok is említett pszichedelikus elemek, a Triptychonban pedig már kicsivel több doomos témát is felfedeztem, mint azelőtt. Azt leszámítva, hogy ez egy természetes folyamat, még minek köszönhetjük ezt a változást?
 
Peti: Annak a korábban már említett és tudatos dolognak, hogy a korábbi zenekarainkkal ellentétben a CLUE alapvetően egy kísérletező zenekar. Nem világmegváltó szinten, de igyekszünk nem tipikusan tálalni a dolgokat. Persze érthető, ha sokak számára túl fűszeresen főzünk, de nem szeretnénk csak egy zászló alatt menetelni. A pszichedelikus dolgok erősödésében nagy szerepe van Attinak, aki a második EP-nél érkezett, és vele szoktuk a sampler sávokat megírni. Az ő érkezésével nyílt lehetőség ezek élőben való megszólaltatására is, így nem csoda hogy egyre bátrabban merünk az elektronikához is nyúlni. Illetve közös a rajongás bennünk olyan pszichedelikus csapatok iránt, mint az Ozric Tentacles, Tame Impala, stb. A zenei előéletünkben mindannyiunk játszott doom-ot, s mivel ez az első anyag amit ebben a felállásban és trióban készítünk, így ez sem meglepő. Az egy gitáros felállás miatt sokkal direktebb, konkrétabb a megszólalás, ami elkerülhetetlenül keményedést hozott magával, de a metal egyéb ágai is tetten érhetők lesznek a lemezen.
 
Rockbook: - Az eddig megjelent anyagaitok közül a SunCult volt LP hosszúságú, a többi inkább EP. Jobban fekszik nektek ez a formátum?
 
Atti: A Triptychon-t leszámítva nem feltétlenül volt ez tudatos. A SunCult előtt sok tényező közrejátszott abban hogy ne LP hosszúságú anyagban gondolkodjunk. A Triptychon-t viszont egyfajta ízelítőként szántuk a soron következő nagylemez elé.
 
Peti: Amikor indult a zenekar nekem konkrét célkitűzésem volt, hogy minimum két évenként legyen hangzóanyag. A dalok megírása nem, de a stúdiózás és a megjelenéssel járó feladatok nagyon időigényesek, így többnyire ezért volt több ízben az EP formátum preferálva. A SunCult után LP-vel szerettünk volna jelentkezni, de a zenekar körüli átalakulások és változások miatt jó ötletnek találtuk egy ilyen mini EP formájában, egyfajta előzetesként megjelentetni a Triptychon-t. 
 
 
Rockbook: - Csinálnátok esetleg teljesen akuszikus EP-t is? Olyasmire gondolok, mint az Alice In Chainsnek a Jar of Flies vagy a SAP? Személy szerint én egy ilyet nagyon meghallgatnék tőletek.
 
Atti: A távlati tervekben szerepel ilyen, de most elsősorban a nagylemezre koncentrálunk, 2019-ben szeretnénk kihozni, a dolgok jelenlegi állása szerint erre van is esély.
 
Nedo: Igen, már beszélgettünk ilyesmiről. Volt pár unplugged koncertünk, a régebbi dalok között is van néhány, ami inkább akusztikus hangszerelésben szólal meg. Jó lenne ezt az oldalunkat is lemezre tenni, ráadásul az új dalok között is van olyan, ami ide kívánkozna, nem a sorlemezre.
 
Rockbook: - Noha idén jelent meg a Triptychon, azért nem gondolnám, hogy teljesen tanácstalanok vagytok, mit fogtok csinálni ez után. Mondanátok arról pár szót, mit várhatunk legközelebb?
 
Peti: Már kész van egy teljes, tíz számos lemezanyag, jelenleg ezt csiszolgatjuk. Ugyanis elég cizellált alkotás várható a korábbiakhoz képest. Körülbelül tavasszal elkezdjük feldemózgatni a számokat, és onnantól ahogy a körülmények engedik elkezdünk dolgozni a lemez felvételén, amely az eddigi legkomolyabb anyagunk lesz minden szempontból. Úgy érzem, most nőtt fel a banda… smiley
 
Rockbook: - Az idei évben nem volt túl sok koncertetek. Mi volt ennek az oka? Szándékosan alakítottátok így a dolgokat? 
 
Nedo: A trióvá alakulás és az új kislemez és lemez írása sok munkával járt, ezért nem tűntünk túlzottan aktívnak. Lehetőség is kevesebb akad, mint régebben, nekünk is jobban utána kell mennünk a koncertszervezésnek. Ebben sajnos nem vagyunk túl jók, egyikünk sem az a nyomulós alkat. A bármi áron koncertezést sem tartjuk jó megoldásnak, erről mindent elmond ez a netes mém: az a rockzenész, aki 5000 dollárnyi hangszert pakol az 500 dolláros autójába, hogy 50 kilométerre játsszon 5 dollárért...
 
Rockbook: - Mit várhatnak a rajongók jövőre? Hol láthatnak titeket például legközelebb élőben?
 
Peti: Konkrétummal még nem szolgálhatunk, de elkezdtünk dolgozni ezen is. Szeretnénk egy magasabb szintre juttatni a zenekart, de ezen inkább minőségbeli változást kell érteni, nem népszerűsítési kísérleteket. Ha szerencsénk van, akár a kettő még együtt is járhat… smiley
 
Az elsődleges cél hogy kiadjunk most egy olyan anyagot amire sok-sok év múlva is büszkék lehetünk. Nagyon riff-központú, gitárcentrikus zene várható, ahol a grunge leginkább a dallamvilágban lesz érzékelhető, a pszichedelikus részeket pedig a sampler képviseli majd. A trióvá válással számunkra ez egy új kezdet lett, szinte mi is egy új zenekarként tekintünk magunkra. Reméljük hogy sikerül mások számára is egy érdekes, izgalmas és hangulatos anyaggal előjönnünk. 
 
Rockbook: - Köszi az interjút!
 
A Clue zenekar elérhetőségei: Honlap, Facebook
 
 
Andicsku Krisztián
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.