Bejelentkezés

x
Search & Filters

Chester Bennington-ra emlékezett a Piknik Park legénysége a Barba Negrában (koncertbeszámoló)



Piknik Park – 2021. 07. 20., Barba Negra
 
A Linkin Park rajongók számára július 20. az év legszomorúbb napja, hiszen 2017-ben ezen a napon hunyt el a zenekar nagy hatású, ikonikus frontembere, Chester Bennington. Persze az évforduló a gyász mellett az ünneplésről is szólhat, mivel egy csodálatos életműről beszélhetünk mind Chester-t, mind a bandát tekintve, és a Piknik Park legénysége is ezt idézte meg a Barba Negrában.
 
A tribute csapatok létjogosultsága és fontossága örök vitatéma, azonban éppen a Piknik Park lehet az egyik legjobb érv mellettük, hiszen – sajnos – arra már nincs esély, hogy az eredeti zenekart lássuk, ráadásul rutinos és kiváló muzsikusok alkotják a bandát, akik több neves formációban is bizonyítottak már saját dalaikkal is – elég, ha csak a Black-Out-ra gondolunk. Erre persze szükség is van, hiszen a Linkin Park szerzeményeit játszani – különösen Chester halála óta – nagy felelősséggel jár és a rajongók nem is fogadnák el a produkciót, ha nem profi és hiteles zenészek prezentálnák azt. A helyzetet emellett tovább bonyolítja az is, hogy az énekes mellett rapperre is szükség van, mivel Chester is Mike Shinoda-val osztozott a mikrofonon, és aki kicsit is képben van ezzel a műfajjal, pontosan tudhatja, hogy egyáltalán nem csak szövegek „elszavalásából” áll. Szerencsére a Piknik Park Mike Shinoda-ja, Sinka Albert hibátlanul hozza az eredeti flow-t és méltó párja az énekesnek, Csányi Zolinak.
 
 
Bár nem tartom magam a világ legnagyobb Linkin Park rajongójának, a zenekar mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. Sosem felejtem el, amikor először hallottam az idén már 25 éves Hybrid Theory albumot egy másolt CD-n, és azonnal megfogott benne valami, annak ellenére, hogy korábban nem hallgattam hasonló zenéket. Hasonlóan örök emlék marad Chester halálhíre is: sokakhoz hasonlóan én is a Budapest Parkban voltam azon a bizonyos estén Marilyn Manson koncertjén, méghozzá a számomra egyik legfontosabb emberrel, aki egyszer csak úgy nézett rám, hogy rögtön tudtam, valami hatalmas tragédia történt, nem sokkal később pedig megszólalt a hangfalakból az In The End, mintegy hivatalossá téve a szomorú hírt. Mostanáig ez volt az utolsó emlékem a zenekarral kapcsolatban, de a Piknik Park a Barba Negrában gondoskodott róla, hogy egy sokkal örömtelibb élményt is köthessek hozzájuk.
 
Az élő zene egyébként is sokféle érzelmet képes felszabadítani a közönségben, egy emlékkoncert esetében pedig ez hatványozottan is igaz, és körbepillantva többeken is látszott, hogy a könnyeikkel küszködnek vagy éppen saját fájdalmaikat és problémáikat üvöltik ki a szívükből, miközben együtt éneklik Csányi Zolival az olyan dalokat, mint a Numb, a Somewhere I Belong, vagy éppen az In The End. Zoli hangja amúgy is tökéletesen illik a Linkin Park dalokhoz, mert hasonlít Chester-éhez, és az ikonikus frontemberhez hasonlóan benne is megvan az a megfoghatatlan, szükséges plusz, amellyel hitelesen tudja átadni a számokban megjelenő érzéseket.
 
 
A Linkin Park-nak csupán egyetlen magyar koncertje volt, méghozzá a 2017-es Volt fesztiválon, kevesebb, mint egy hónappal Chester halála előtt, és a tragédia fényében különösen nagy szívfájdalmam, hogy nem sikerült eljutnom rá és csak az ismerőseim videón keresztül kaphattam ízelítőt a fantasztikus hangulatból. A Piknik Park munkássága már csak ezért is örvendetes, mivel ha visszaadni nem is tudják azt atmoszférát, mégis ahhoz nagyon hasonló élményt nyújtanak, és elsősorban pontosan ez lenne egy tribute zenekar feladata és küldetése, sokan azonban kudarcot vallanak ezen a téren, és csak eljátsszák valaki más dalait a könnyebb fellépési lehetőség érdekében, és emiatt is éri ennyi kritika ezt a közeget. A Piknik Park tagjain azonban érződik, hogy valóban helyén van a szívük, és a minőségi produkció mellett azért is megtesznek mindent, hogy ők és a közönség is jól érezzék magukat, és ebben nem is volt hiba ezen a forró nyári kedd estén.
 
A koncert csúcspontja számomra a már többször említett In The End volt, ami egyébként is egy egész generáció egyik nagy himnuszának tekinthető, és talán az is ennek tudható be, hogy mindenki extra lelkesen énekelte a jól ismert sorokat. A közönség mellett az egész zenekarnak is jár az elismerés és a köszönet, amiért összehozták ezt a minden tekintetben méltó megemlékezést. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy amíg ilyen tribute bandák ápolják a Linkin Park és Chester Bennington hagyatékát, addig nem lehet okunk panaszra, és csak örülhetünk, hogy továbbra is élvezhetjük élőben ezeket a nagyszerű dalokat.
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Vass Andres