Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Csak akkor leszel hiteles, ha a saját utad járod.” - C.A.F.B. interjú



Nemrég egy Elmúltál című új klippel jelentkezett a C.A.F.B., ráadásul a klasszikusnak számító albumaik is elérhetővé váltak kiváló minőségű, digitális formában. Zajlanak tehát az események a banda háza táján, az aktualitások mellett pedig a régi sztorikról és kultikus klubokról is beszélgettünk a csapat énekes-gitárosával, Szakácsi Greggel.
 
Rockbook: - Nem sokkal a rendszerváltás után alakultatok. Így is előfordult, hogy próbálták ellehetetleníteni, megnehezíteni a zenekar működését?
 
Szakácsi Greg: - Megmondom őszintén, nem igazán. Több alkalommal volt verekedés viszont a koncertjeinken, főleg 1991 es 1994 között, ami miatt a szentendrei Barlang művelődési házból ki is tiltottak. Ezt követően aztán Szentendre egész területéről is, mivel gondolom, a szervezők vagy a kulturális dolgokkal foglalkozó emberek tudomást szereztek a balhékról. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a közönség szétverte a művház koncerttermének egy részét, amihez a külső helyiségből kölcsönöztek székeket, ezek repültek a falhoz. Ezután Szentendrén csak titokban léphettünk fel, például a város határában lévő kisebb kocsmákban. Egyetlen alkalom volt azért, amikor nem volt tiszta, hogy pontosan miattunk vagy másért jöttek-e le a rendőrök a koncertre: ez Óbudán történt, egy Tataya nevezetű szórakozóhelyen. A B.R.F.K. volt mindig az utolsó dal az akkori setlisten, a fakabátok pedig pont ekkor álltak meg a kocsma és a koncertterem közötti ajtóban. Ennyire emlékszem és arra, hogy miután a színpadról leugrottam, törött üvegekbe érkeztem, így az éjszakát az ügyeleten töltöttem, mert fröcskölt a vér a kezemből. Ez volt amúgy a C.A.F.B. utolsó - azzal a bizonyos korai felállással adott - hivatalos koncertje. 
 
Rockbook: - Annak idején többször is játszottatok a kultikus Fekete Lyukban. Milyen emlékek kötnek titeket a klubhoz?
 
Sz.G.: - Alapvetően ez volt a zenekar második otthona egy időben, és hála istennek itt sem volt sok bajunk a zsarukkal. Még a rendszerváltás előtt, 1988 végétől jártunk ide Mike-kal (a C.A.F.B. másik alapítója) és 1991-től havonta játszottunk is a helyen. Mivel itt szedtük össze az első komolyabb koncertélményeinket a hazai underground világból, így elég nagy hatással volt mindannyiunkra a Lyuk az ezt követő években is. 
 
 
Rockbook: - Egy punkbanda körül szinte mindig történik valami. Milyen különösen emlékezetes sztorik estek meg veletek az évek során?
 
Sz.G.: - Szerintem túl sok, de mivel nagyon sokszor elég durva állapotban voltam, így gondolom, egy részére nem is emlékszem már. Az Urbán Laca hozta fel például a múltkor, amit már rég elfelejtettem, hogy volt olyan, amikor a szolnoki fesztiválon nem tetszett, ahogy a soundcheck-nél a gitár szólt, így belekötöttünk a helyi hangtechnikusba, ebből meg persze rövid úton állati bunyó lett. Egy barátom az akkor működő Mindcrime zenekarból húzott le a srácról. De persze vidámabb kalandokban is volt részünk: az „Engedj be” videoklip forgatása ezek közül talán a legkedvesebb, amikor 3 napig a pasaréti filmgyár díszletei között dolgoztunk. Itt ugyanis helikopterről forgott a kamera, ami azért 1997-ben elég komoly dolog volt, főleg a miféle egyszerű srácoknak, akik közelről ilyesmit nem nagyon láttak még... De az igazság az, hogy mindig is számtalan balhé volt körülöttünk, Urbán Laca és Süti a mai napig röhög azon a sztorin, amikor azért jöttem fejkendőben próbálni, mert előző este a vesztes oldalon álltam, ami meg is látszott a pofámon. 
 
Rockbook: - Nemrég újra megjelentek digitális formában a klasszikusnak számító C.A.F.B. lemezek. Miért tartottátok fontosnak ezt az újrakiadást és miért éppen most jött el ennek az ideje? 
 
Sz.G.: - Egyszerűen csak szerettük volna összegyűjteni és normális digitális kiadásban kihozni a régi cuccokat. Ez amúgy a kiadónk számára is fontos volt, helyre akarták rakni a zenekar életművét. Aztán a későbbi felállás, vagyis a Süti által írt és rögzített C.A.F.B. dalok újra maszterizálása is folyamatban van. Azok a nóták is hamarosan érkeznek digitálisan. A történet másik része pedig az, hogy ha újradigitalizáljuk a lemezeket, akkor végre újranyomható lesz CD és más formátumokban is az egész diszkográfia, ami ugyancsak fontos volt nekünk. Hiszen már évek óta nem volt beszerezhető például a „Zanza” album, semmilyen hordozón sem. Illetve én személyesen láttam egyszer 6500Ft-ért, de az tényleg elképesztő… inkább mi kiadjuk újra mindet, hogy korrekt áron érhesse el bárki a zenénket.
 
Rockbook: - Legutóbbi klipes dalotok, az Elmúltál vidámabb és könnyedebb, mint a legtöbb C.A.F.B. nóta. Miért éppen ehhez a dalhoz forgattatok klipet és milyen visszajelzések érkeztek rá eddig?
 
Sz.G.: - Ennek több oka is volt. Egyrészt szerettük volna a punkot, mint zenei stílust kicsit más irányból megközelíteni. Másrészt szerettünk volna olyan dalokat is filmre vinni, amelyek kicsit új oldalról mutatnak meg bennünket. Így esett a választásunk erre a könnyedebb, kevésbé punkos trackre, amely ettől függetlenül mégis sok mondanivalót rejt a szövegvilágában. Urbán Laca ötlete volt ez a klip amúgy. Amikor elkészült az új lemez első keverése, már akkor szólt, hogy szerinte egy elég érett, használható dal lett ez. Így amikor eljött az ideje, hogy kiválasszuk, miből legyen a következő video, automatikusan az Elmúltál-ra gondoltunk mindannyian.
 
 
Rockbook: - Az Elmúltál videója részben Seattle-ben forgott, ahol 2004-ben megalapítottad a Sledgeback nevű bandát. Mi a helyzet most a kinti dolgaiddal? Aktív még a zenekar?
 
Sz.G.: - Igen, viszont sok más zenei formációval is dolgoztam az utóbbi időben így nem a Sledgeback volt előtérben mostanság. Játszom egy csapatban, ami itt a Seattle-i punk körökben kicsit 'supergroup” típusú, mivel olyan, mifelénk ismert előadók a tagok rajtam kívül, mint a „The Amazombies” egyik volt tagja, vagy a „Dragstripriot” híres énekese. Velük a nyáron koncertezünk is itt az USA észak-nyugati részén, arra próbálunk. De mindezzel együtt vannak persze új Sledgeback dalok is, csak mikor ennyi produkció indult útjára egyszerre, amin dolgoznom kellett, kicsit pihenőre kényszerültünk. Ez egyébként egyáltalán nem baj egy olyan zenekarnál, mint a Sledgeback, mivel mire újra összeáll majd egy nagyobb anyag, épp elég éhesek leszünk.
 
Rockbook: - 2018 végén jelent meg a legutóbbi kiadványotok, a C.A.F.B. 1, 2, 3, 4 című EP-je. Új nagylemezt is terveztek, vagy ti is úgy gondoljátok, hogy inkább a rövidebb anyagoké a jövő (és a jelen)?
 
Sz.G.: - Mindenképpen lesz nagylemez, ez az EP csak az előfutára. Sőt, ezeken a dalokon kívül még jó pár más nóta is felvételre került már, de mivel hosszadalmasak a munkálatok a megjelenésig, szerettünk volna megosztani pár dalt előzetesen is a barátainkkal. Azt gondoltuk, ha a kiadó beledob pár dollárt egy EP-be hirtelen, az nem fog a nagylemez rovására menni. Amúgy meg a lemezt bakelitre tervezzük. Szerintem 10 dal simán ráfér majd, hiszen az előző korongon is 16 volt… nem gondolkozunk abban mi a trend, más mit gondol, nekünk ez így pont elég.
 
Rockbook: - Milyennek látjátok a C.A.F.B. és összességében a mai magyar punkzenei színtér helyzetét? Egyáltalán szerinted mit jelent 2019-ben punknak lenni? 
 
Sz.G.: - Mit jelent? Szerintem ugyanazt, mint anno. Nekem legalábbis ugyanazt. De őszintén, nem érdekel, másoknak mi a menő, vagy éppen mi számít divatosnak. Sosem ez volt a fontos nekem, sem a csapatnak. Ettől függetlenül látok-hallok jó hazai zenekarokat, akik tetszenek, de hidd el, ha érdekelt volna, hogy mi a helyzet a magyar zenei világban, vagy éppen ki a király gyerek es annak alapján zenélnék, már rég nyugdíjba mentem volna.  Egy biztos: csak akkor leszel hiteles, ha a saját utad járod. Szerintem a punk és hasonló zenei stílusok mindig is itt lesznek. Néha erősebben, néha a háttérben. Ez mindig az adott környezettől függ. És bár sokszor hallottam a dumát, hogy „a punk halott…” meg ilyenek, aztán mégis mindig van koncert, van lemez, előkerülnek újra az öregek, jönnek új bandák is, akkor ez nonszensz, nem?
 
 
Rockbook: - Az utóbbi időben főleg más hasonló bandákkal közös rendezvényeken lehetett látni titeket, például a Retro Punk Bulin és a Nagy Karácsonyi PunkÜnnepen. Önálló koncertek is várhatók a közeljövőben? Hol és mikor lehet élőben elcsípni a bandát mostanában?
 
Sz.G.: - Nem vagyok híve az egyzenekaros koncerteknek. Ennek sok oka van. Ha vannak még jó bandák, az izgalmasabbá tesz egy-egy rendezvényt, viszont a túlzottan nagy fesztiválokat sem bírom. Például játszottunk Warped tour-on és hasonló amerikai fesztiválokon a Sledgeback-kel anno és az jó volt, de mégsem éreztem azt az igazi bensőséges hangulatot, ami csak egy jó klubbulin jön át. Én úgy szeretek koncertezni, ha együtt játszunk olyan bandákkal, akikkel van egy-egy közös szál, ami összeköt minket. Emiatt izgalmas például a „Nagy Karácsonyi PunkÜnnep”, vagy a „Retro punk buli” is. A hazai bulikért viszont érdemes figyelni az oldalunkat, hamarosan lesznek híreink!
 
Rockbook: - 2020-ban kereken 30 éves lesz a zenekar. Vannak már terveitek a jeles évforduló megünneplésére?
 
Sz.G.: - Mindenképpen szeretnénk a jubileumot méltón megünnepelni, mondjuk egy nagykoncerttel Budapesten, video- és élő hangfelvétellel. Ez a tervezett koncert pedig olyan zenekarok társaságában lenne az igazi, akiket ismerünk és - ha csak részben is - de együtt jártuk be velük ezt az utat…
 
Rockbook: - Köszi az interjút!
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Pandur Balogh Norbert
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.