"Csápok a Petri-csészében" - Dr. Sludgelove interjú
Az első Rockbook Tehetségkutató nyerteseivel készítettünk riportot, a Clue és a Rachael’s Regret mellett most ismerjétek meg közelebbről a Dr. Sludgelove zenekart. Beszélgettünk kultikus filmekről, zenei hatásokról és a hazai szcénáról miközben mélyre merültünk a modern technológia nyújtotta lehetőségeiben és a Kraken mítoszban is.
Rockbook: - Kik alkotják jelenleg a Dr. Sludgelove-ot és mióta létezik a formáció? Hogyan indult a történet?
Jani: - Attilával együtt zenéltünk 2003-tól egy egyetemi időszak alatt működő hard rock, majd prog metal stílusú zenekarban, ami 2006-ban megszűnt. Ezután hosszú zenehallgatásban és zenélésben is szegényebb időszak következett. 2015 tájékán újra kezdett mozgolódni bennem az igény a zenélés iránt, kb. ilyenkor jöttek be az életembe a stoner, sludge, pszichedelikus és doom stílusú zenék is. Egyből megfogott a youtube-on fellelhető underground bandák addiktív hangzással tarkított riff központú, borzasztó hangulatos és őszinte zenéje és így már nem volt kérdés, hogy ha újra zenélnék, akkor milyen stílusban játszanék szívesen. Lassan gyűltek a riffek, a riffekből dalok alakultak, majd eljutottam oda, hogy kellene valami koncepció is. Mivel rajongok Kubrick művészete iránt, kézenfekvő volt, hogy a kedvenc filmem adjon témát és keretet az első zenei anyagnak. Lassan elkészült tehát az első album házi stúdiós körülmények között. Gondolkodtam élő megszólaláson is. Egyértelmű volt, hogy Ateszt kérdezem meg először, hogy van e kedve csatlakozni, mivel az egyik általa régebben írt dal is elhangzik az első albumon. Atesz igent mondott, így már csak egy dobosra volt szükségünk. Próbálkoztunk néhány jelölttel, végül Paronai Jánosra esett a választás. Igaz másfél évtizeddel fiatalabb nálunk, de nagyon tehetséges és ügyes dobos. A progresszív zene szeretete gyorsan összerázott minket.
Rockbook: - A 666MrDoom csatornáján találkoztam először a banda nevével, ahol olyan bandák lemezeibe lehet belefutni, mint az Earth vagy a Bongripper. Meglepetten, de örömmel tapasztaltam, amikor a tehetségkutatóra jelentkeztetek. Itthon mekkora ismeretségre tehet szert egy sludge-doom-stoner zenekar?
Jani: - Örülök, hogy már a 666MrDoom-on is találkoztál velünk. A Stoned Meadow of Doom mellett ez az egyik legmenőbb youtube csatorna a műfajban és George, a tulaj is tök jó arc .
Mikor pár éve elkezdtem hallgatni a szóban forgó stílust, az előbb említett csatornákon hallható külföldi zenekarokon kívül nem igazán ismertem mást. Az itthon lévőket pedig egy-két kivételtől eltekintve egyáltalán nem. Szerintem hozzám hasonlóan sokan voltak így, aztán talán az Apey and the Pea-nek köszönhetően egyre jobban kezdett népszerűbb lenni ez a zene. Nem tagadjuk mi is szeretjük őket és sok koncertjüket látogatjuk. 
Az ismeretség szintje sok mindentől függ. Alapvetően mi instrumentális zenét játszunk, amivel még nehezebb úgymond "befutni", ha lehet ezt a kifejezést használni az undergound esetén. Nem véletlen, hogy a zenekar népszerűsítése során inkább globálisan gondolkodtunk és nem az itthoni szcénára lőttünk elsődlegesen. Persze reméljük, hogy a magyar közönség is gyarapodni fog a jövőbeni élő fellépéseknek köszönhetően.
Rockbook: - Miért éppen Kubrick és nem Lynch?
Jani: - Jó kérdés! Lynch is zseniális filmrendező, gondolkodtam is rajta. Talán a következő albumok egyike az ő valamelyik agymenésének feldolgozásával fog megpróbálkozni.
Lynch is zseniális filmrendező, gondolkodtam is rajta. Talán a következő albumok egyike az ő valamelyik agymenésének feldolgozásával fog megpróbálkozni. Rockbook: - Inspirációs forrásokból nincs hiány. A már említett Stanley Kubrick és egyik magnum opusa, az Űrodüsszeia 2001 bizonyára nagy hatást gyakorolt rátok. Milyen filmeket kedveltek? Szerintetek melyiket lenne érdemes zenébe átültetni?
Atesz: - Azt hiszem mondhatom hogy mindannyian nagy sci-fi rajongók vagyunk így a jövőben is várható, hogy hasonló, ám kicsit sötétebb tematikájú anyaggal jelentkezünk. Az 50-es és 60-as években nagy divatja volt a sci-fi horrornak is, ami szintén egy hálás téma és remekül beleillik a zenekar stílusába.
Jani: - Gondolkodtunk a Majmok bolygója első részén, a Párbaj című Spielberg műremeken. Jó kis desert stoner alapanyag mindkettő. Illetve az előbb említett Lynch - Lost Highway című őrülete is felmerült, bár ahhoz valami elborultabb fúziós doom-jazz zenei világ illene. Igaz ehhez személy szerint kevésnek érzem magam és nem ártana egy fúvós szekció sem a zenekarba.
Rockbook: - A biográfiátokba belepillantva, a következő lépés mégis más lesz, a Kraken (Ős-polip) mítoszát fogja célba venni, mely a messzi, hideg Észak mélységeiből tör elő. Mire számíthatunk?
Jani: - Érdekes a sztorija ennek az anyagnak. A Stoned Meadow Of Doom youtube csatorna FB csoportjában osztott meg valaki egy videót, amiben egy kémiai kísérlet volt látható. Valamiféle por állagú kemikáliára folyadékot öntöttek és pár pillanat múlva égő polipkarokhoz hasonló csápok nőttek ki a Petri-csészéből. Mindezt lengyel kisgyerekeknek mutatták be, akik a történések láttán, kísérteties módon kezdték el kántálni azt, hogy "Kraken". Ez a kis részlet amúgy hallható is lesz az első dal elején. Ez az élmény elég volt ahhoz egy szórakozottabb pillanatban, hogy megszülessen az alapötlet. Egy hét alatt aztán elkészült a lemez 90%-a, majd a fennmaradó 10%-nak kb másfél év kellett ahhoz, hogy összeérlelődjön a meglevővel. Igazából már az első album elkészültekor a Kraken nagy része meg is volt, ettől függetlenül stílusában szinte teljesen más ez a lemez. Igazi sludge doom, lassú, mocskos, nyúlékony, 8-10 perc körüli elnyújtott hosszú dalokkal, sok riffel, és pszichedeliával. Ha hasonlítani kellene valamihez, akkor az első Belzebong és Monolord albumok keverékét hoznám fel példának. Amúgy koncepciót tekintve nem igazán van túlbonyolítva az anyag. 5 tételből áll, narratívául pedig többek között Alfred Lord Tennyson azonos című műve is szolgálni fog.
Rockbook: - Idáig nem jelentkeztetek még fizikális kiadvánnyal. Cd és bakelit, állandó hanghordozók underground berkekben, míg a kazetta furcsamód reneszánszát éli, pedig sosem tűnt el, csak bizonyos rétegek tudatában szűnt meg a létezése. Ti melyik formátumot részesítitek előnyben, amin a Dr. Sludgelove-ot szívesen hallgatnátok vissza?
Jani: - A Kraken első körben 100 példányban fog megjelenni a Forbidden Records segítségével CD formátumban az USA-ban, illetve a magyar Baby Gorilla Recordsal is kontaktoltunk már de konkrétumokról még nem volt szó velük. Meglátjuk, hogy fogy a CD, illetve van-e igény más formátumra és annak függvényében döntünk. Tervezzük az első albumot is megjelentetni fizikai formátumban, azonban azt először szeretnénk újra felvenni, már elfogadható minőségben, nem házi stúdiós körülmények között.
Rockbook: - Manapság bármelyik zenekar nehezen létezhet koncertezés, turnék nélkül, kivéve a Darkthrone-t és az egyszemélyes hálószoba projekteket. Mi erről a véleményetek?
Atesz: - 20 éve még elképzelhetetlen volt, hogy valaki drága stúdió-felszerelés nélkül otthon leüljön és összerakjon egy olyan lemezt teljes hangszereléssel, ami hihetően és hallgathatóan szól. A technika és azon belül főleg a virtuális hangszerek fejlődése viszont mára ezt bárki számára könnyen elérhetővé tette, aki kicsit is érdeklődik a zene iránt. Ez a fejlődés az internet elterjedésével karöltve sokkal könnyebbé tette az ismeretség megszerzését. Nincs már szükség arra, hogy helyi kiskocsmákban fogyasztásért cserébe "haknizzon" egy együttes, a felvett anyagot youtube-ra, soundcloud-ra, vagy bármely zenemegosztó médiumra feltöltve már szép ismeretségre tehet szert világszinten is (főleg az anyagot bekerül népszerűbb zenei csatornák programjába melyet akár több százezren vagy millióan is követhetnek). A koncertezés ennek ellenére szerintem nem fogja még hosszútávon sem elveszteni a jelentőségét, az élő zene varázsa ugyanúgy ma is megvan és teljesen más élményt kínál, mint egy felvételt meghallgatni és ez egyformán áll a közönségre és a zenészekre is.
Rockbook: - Második helyezést értetek el magazinunk első tehetségkutatóján (I. Rockbook Online Tehetségkutató – a szerk.), amelyhez ismét gratulálunk! Hogy látjátok, milyen előnyt jelenthet ez számotokra?
Jani: - Nagy meglepetés volt számunkra a második helyezés ténye, hiszen nagyon sok fantasztikusan jó zenekarral kellett megmérkőznünk. Személy szerint nekem a szakértői visszajelzések voltak a leghasznosabbak, ugyanis elég nehéz meghatározni úgy egy alkotást, amiben tevékenyen részt vesz az ember. Nagyon sokat számít más emberek visszajelzése, főleg az építő jellegű kritikák, hozzáértő szakemberektől. Szóval tényleg köszi, hogy végig hallgattátok és még véleményeztétek is az anyagot. A többi részt vevő zenekarnak pedig gratulálunk! Baromi jók vagytok, remélem a jövőben találkozunk valamelyik színpadon! Ezen felül úgy gondolom, hogy fellépésekre jelentkezéshez is jól jöhet a második helyezés ténye.
A többi részt vevő zenekarnak pedig gratulálunk! Baromi jók vagytok, remélem a jövőben találkozunk valamelyik színpadon! Ezen felül úgy gondolom, hogy fellépésekre jelentkezéshez is jól jöhet a második helyezés ténye. Rockbook: - Hogyan tovább 2019-ben?
Atesz: - Jelenleg az új album felvételi munkálatain, valamint a koncertanyagon is dolgozunk így remélhetőleg jövőre már nem csak felvételen lesz hallható a Dr. Sludgelove hanem élőben is.
Jani: - És közben lassan, de biztosan készül a harmadik anyag is, ami visszakanyarodik az űrutazás témájához egy saját sztorit feldolgozva, zenei stílusát tekintve pedig inkább lesz már közelebb a progresszív, pszichedelikus rockhoz.
Köszönjük a lehetőséget és a riportot!
Rockbook: - Köszi az interjút!
Lupus Canis
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek