Bejelentkezés

x
Search & Filters

Csuja Imre biodíszlete lett a Road az RTL Klubon

Míg régebben – kis túlzással élve – csak a Tankcsapda és Lukács Laci létezett a szélesebb tömegeket elérő médiumokban, addig mára egyre több hazai rock- és metalcsapat kap egyre nagyobb felületet a különböző zenei és beszélgetős műsorokban. Elég csupán A Dal című műsorra gondolnunk, amiben az évek alatt olyan bandák fordultak meg, mint a Depresszió, a Leander Rising és Kills, a Nova Prospect, vagy az idén nyertes AWS. Ez mindenképpen üdvözlendő fejleménye az utóbbi éveknek.
 
Kifejezetten üdítő látni azt is, amikor az ezt a zenei stílust, művészi kifejezésmódot nem ismerő riporterek esetlen interjúkat készítenek a bandatagokkal. Például metalnak mondják azt, ami nem az; rácsodálkoznak a számokra, hogy ez még nekik is tetszik; olyan témákat vetnek fel, amik a műfajon belül már rég meghaladottak, minthogy a stílust nők is képviselhetik. Akármennyire lerí az ismerethiány, akármennyire setesuta emiatt a végeredmény, ezekben a beszélgetésekben látni, érezni lehet a kérdező részéről az őszinte kíváncsiságot, az újdonság iránti érdeklődést, a megismerés vágyát.
 
És ez az, ami hiányzott az RTL Klub műsorvezetőiből és szerkesztőiből a Roaddal készített interjú során. Máté és Imi csütörtökön szerepeltek Csuja Imrével az oldalukon a kereskedelmi csatorna Reggeli című műsorában. A beszélgetés apropója túl azon, hogy Csuja Imre megkapta a legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat, az volt, hogy a banda és a színművész együttműködéséből született Sokkal jobb jónak lenni című szám klipjét aznap mutatták be a nagyközönségnek. 
 
 
Mielőtt félreértés esnék, minden tiszteletem Csuja Imréé, nagyszerű színésznek tartom őt, aki megérdemli a neki odaítélt díjakat, és vendégszereplőként az új album egyik fénypontja. Azt viszont erős túlzásnak érzem, hogy a műsorvezetők a mintegy hét perces interjú pusztán 20-30 százalékát szánták arra, hogy a bandával foglalkozzanak. És ebben benne van a klip készítésének körülményeit feszegető pár kérdés is. 
 
Az egész beszélgetés alatt olyan érzése van az embernek, mintha a Road egy szükséges rossz lenne, egy ürügy arra, hogy az ismert színészt lehessen kérdezni. Ennek egyik legékesebb példája Lakatos Márk Csujának szegezett kérdése: „Milyen érzés volt lenyeletve lenni egy cet által?” (A stylist a Tropicariumban felvett jelenetre utalt ezzel.) A műsorvezető testbeszéde (ekkor teljesen a színművész felé fordult) egyértelműen jelezte, hogy nem a Roadtól várja a választ. Mintha a banda ott sem lett volna, és Máté nem is szerepelt volna abban a jelenetben.
 
A pontot az i-re a klipből bejátszott részlet tette fel: hogy, hogy nem, éppen azt a megközelítőleg 45 másodpercet sikerült a szerkesztőknek bevágniuk, amiben Csuja Imre az amúgy zseniális Babits-sorokat szavalja. De csak azt. Valóban annyira fájt volna a műsoridőnek és a nézőknek, ha még az ezt követő, a dal csúcspontjáig vezető és Mátéékat érdemben megmutató fél percet is hozzácsapjuk a bejátszáshoz? Valóban annyira kellemetlen lett volna ilyen formán a színésszel egyenértékű szereplőként kezelni a Roadot?
 
 
Nem azt mondom, hogy az RTL-eseknek oda meg vissza kellett volna lenniük a bandáért és a zenéjükért. Azt sem mondom, hogy mindenek előtt Mátéékkal kellett volna foglalkozniuk. Nem irigylem Csuja Imrétől sem a díját, sem a neki biztosított médiafelületet.
 
Az viszont szúrja a szememet, ha pusztán azért hívnak meg valakit egy műsorba, hogy a másik biodíszleteként tetszelegjen. Hogy porondon mutassák be annak bizonyítékaként, hogy a másik milyen csodálatos és sokoldalú. 
 
A közmédia már megtanulta, hogy hogyan bánjon tisztelettel a számára ismeretlennel, idegennel. Az RTL Klub is megpróbálhatná ugyanezt, meghallva a Babits Mihály szavain túli üzenetet: Sokkal jobb jónak lenni.
 
A beszélgetés ide kattintva, a budapesti lemezbemutató koncert Facebook-oldala pedig innen érhető el.
 
 
Petróczi Rafael