Manapság egyre többet hallani a vajdasági Sequence zenekarról. A zentai csapat dallamos, ámde groove-okkal teli, súlyos metálmuzsikával kényezteti a hallójáratokat. Egyre több helyen találkozni velük, és egyre csak halmozzák az elismeréseket. A zenekarról általánosságban, és a jövőbeli tervekről beszélgettünk Eszes Áronnal, a banda gitárosával.

Rockbook: Mesélj nekünk a kezdetekről! Hogy alakult meg a zenekar?

Eszes Áron: Dani és én óvodás korunk óta barátok vagyunk. Általános iskolában együtt kezdtünk el gitározni, majd 2009-ben együtt alapítottuk meg első zenekarunkat, amiben már Bogár is benne volt. 2014-ben mikor ugyanebbe a zenekarba belépett Nikk és Lara is, úgy éreztük, hogy ez egy teljesen más felállás, komolyabb tervekkel, modernebb zenével, és emiatt új zenekarként is gondoltunk erre a formációra. Így született meg a Sequence.

Rockbook: Mely zenekarok voltatok rátok a legnagyobb hatással?

Áron: Mindannyian más zenét hallgatunk. Talán csak Dani és én szeretjük majdnem ugyanazt, mert mint már mondtam, ovis korunk óta sülve-főve együtt voltunk, így ha valamelyikünknek megtetszett egy zenekar, azt akarva-akaratlanul megszerette másikunk is. Kettőnkre első hullámban a Pantera és Metallica kettőse hatott legjobban, majd később az In Flames, és Parkway Drive talált be igazán. Modernebb zenék közül pedig a Born Of Osiris, While She Sleeps, és Ghost Inside pörögnek legtöbbet. Bogár mindig is nagy Slipknot rajongó volt, Nikkel egyetemben, aki viszont nem is tudom, mit hallgat igazán. Ő az az elvetemült srác, aki minden zenét imád, ami elég őrült/extrém ahhoz, hogy felkeltse érdeklődését. Viszont ha nagyobb zenekarokat kellene mondanom, akkor a PWD vele is közös pont, illetve az Enter Shikari is nagy szerelme. Lara inkább az oldschool dolgokat szereti, szóval nála Sepultura-Slayer-Cannibal Corpse trió működik legjobban.

Rockbook: Hogyan írjátok a dalokat? Egy valaki dirigál, vagy csapatmunka?    

Áron: A debüt albumunk esetében úgy működött, hogy én vagy Dani hoztunk egy riffet, közösen megírtuk a dalt, aztán a felvett anyagot továbbküldtük a többieknek. Mindent így szépen feldemózgattunk, majd a konkrét stúdiózáskor kapta meg legvégső formáját a dolog. Dirigálásnak nem mondanám (de Bogár lehet, nem egyezik velem :D), viszont nekem nagyon konkrét elképzeléseim vannak minden dalunkkal kapcsolatban ének terén is, mivel én írom a szöveget. Szóval nagyon sokszor beleszóltam, mit hogy kéne neki énekelni, de úgy érzem jól tudtunk együtt dolgozni. A dobért természetesen minden esetben Nikk felelt, és csak akkor szóltunk bele, ha valami nagyon nem tetszett. A basszusgitárnak sajnos nem sok szabadsága van ebben a zenében, így az többé-kevésbé a lábdobot, vagy a gitárokat kell, hogy kövesse.

Rockbook: Nemrég megjelent első albumotok, a „Faith In Me”. Milyen volt a fogadtatás itthon s külföldön?

Áron: Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megkeresett bennünket a Universal Music kiadó, hogy ők szeretnék digitális úton terjeszteni az anyagunkat, amennyiben dolgozunk épp ilyesmin. Ez az egész onnan jött, hogy a romániai Universal Music igazgatója látta a fellépésünket a Global Battle Of the Bands nevű tehetségkutató romániai országos döntőjén, ahonnan végül is tovább jutottunk a berlini világdöntőre. Természetesen rögtön igent mondtunk az ajánlatra. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, úgyhogy ennek nagyon örülünk. Írtak rólunk lengyel webzineban, de született cikk Csehországban, Romániában és Szlovákiában is, és természetesen a magyar és szerb hírportálok is írtak a rólunk a lemez kapcsán. Mivel ezen országokban ilyen jó fogadtatása volt a dolognak, úgy döntöttünk meg is turnéztatjuk kicsit az albumot, és szerveztünk egy 6 országot, és 7 dátumot magába foglaló nemzetközi turnét, ami jelenleg is zajlik.

Rockbook: Vajdasági, azon belül is zentai csapat vagytok. Van különbség a szerbiai és a magyarországi underground között?

Áron: Sajnos pont abból az okból kifolyólag, hogy vajdaságiak vagyunk, nem igazán tudok mondani sokat a szerb undergroundról. A Faith In Me lemezzel most kezdünk betörni oda is (a cikk alatt teljes egészében meghallgatható), viszont előtte nem nagyon zenéltünk kimondottan szerb területeken. Sajnos a magyar lakta környékünkön alig van már lehetőség. Néhány éve még volt 5-6 klub, ahol zenélni lehetett. Ma ez nagyjából lecsökkent kettőre. Úgyhogy az itteni zenekarok mindenképp külföld felé kell, hogy tekintgessenek, ha el szeretnének érni valamit.

A közönség kérdés mindig nehéz téma. Nagyon örülök, hogy itthon már nem kell azon aggódni, hogy csak 5-en lesznek a koncerten, mert valahogy mindig összeverődnek az emberek. Ha távolabb megyünk, pl. magyarországi bulikon azért még megy a para, de mindig megtörténik a csoda, és egy csomó ember összejön. Ez úgy érzem, hogy a promó kérdése. Ha az ember nem fektet energiát, és pénzt abba, hogy meghirdesse a buliját, akkor ne várja, hogy sok ember lesz. Úgy gondolom, hogy a plakátokkal, és a facebook hirdetésekkel felmerülő költségek kamatosan megtérülnek, ha bevonzanak, mondjuk plusz 50 embert a bulira.

Rockbook: Ajánlanál pár jó vajdasági zenekart az olvasóknak?

Áron: Sajnos egyre kevesebben vagyunk, és az elmúlt 5-8 évben nagyon lecsökkent az itteni zenekarok száma, de maradt néhány igazán kivételes zenekar, akiket büszkén nevezünk barátainknak. A magyarországi olvasóknak mindenképp ismerős kell, hogy legyen a Subway, és Phrenia zenekar neve, de az oldschool death metal helyi képviselői, az Ashen Epitaph is sokszor megfordul az anyaországban. Illetve nagyon jó haverzenekar még a Downstroy zenekar is, akik zenéltek már a Wacken fesztiválon is, így mindenképp megérnek ők is egy rákeresést Youtube-on.

Rockbook: Mik a terveitek rövid, illetve hosszabb távon?

Áron: Mint már említettem, jelenleg az Európa turnénkat csináljuk. Nyárra is lekötöttünk már pár bulit, de akkor picit háttérbe vonulunk, és nem a színpadon pörgünk majd ezerrel, hanem a próbateremben, mert elkezdtünk dolgozni egy esetleges következő lemezen. Terveink között szerepel 2 klip leforgatása még idén, illetve még egy ilyen nemzetközi koncertsorozat.

Rockbook: Végezetül: mit tanácsolnátok annak, aki mostanság tervez belevágni a rockszakmába?

Áron: Azt tanácsolnánk, hogy soha ne hagyjon alább a lelkesedése, és a motivációja, még akkor sem, ha nehézségekbe ütközik. A kemény munka, és a befektetett idő mindig meghozza a gyümölcsét. Közhelyes ugyan, de mi tényleg ezt tapasztaltuk, és ezt tartjuk legfontosabbnak a zenekarban.

A zenekar Facebook elérhetősége.

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.