Az a megtiszteltetés ért, hogy a szentesi The Fly zenekar hihetetlenül tehetséges alapítójával és gitárosával, Sebők Tamással beszélgethettem közelgő kislemezük kapcsán. A csapat már három éve aktívan tapossa a rock ’n’ roll pályát és most az új lemezéről, a hétköznapokról és a bakelitekről is beszélgettünk. A ’Buta Romantika’ EP-t az interjú alatt meghallgathatjátok.

Rockbook - Tomi, segíts kérlek, hogy tiszta legyen a kép, hogyan is épül fel jelenleg a The Fly zenekar?

Tomi - Ez egy elég hosszú sztori. A zenekar a története alatt rengeteg változáson ment keresztül. Többször voltak tagcserék, és mi magunk is játszottunk más-más hangszereken. A jelenlegi felállásunk egy minden szinten stabilnak mondható bagázs. Az alapítók közül Roki (Szabó Dávid - ének, basszusgitár) és én (gitár, vokál) vagyunk a The Fly-ban, Túri Ádám a kezdetekkor is velünk volt,  azután egy ideig a munkája miatt nem tudtuk összeegyeztetni a próbákat, de most ismét velünk van. Tacsi (Tankó Zoltán - dobok) pedig 2014 nyarán csatlakozott hozzánk, ő egyébként egy univerzális dobos, a szintén szentesi Teher zenekarban is ő püföli a bőröket.

Rockbook - Két próbateremben rögzített anyag után az új kislemezeteket a szegedi Our Sound Recording Studioban vettétek fel. Miért pont ide mentetek?

Tomi - Igen, két kiadványunk jelent meg eddig. 2014 januárjában az első kislemezünk, a 'Semmi sem a régi', illetve 2014 májusában az 'Akarom' című single. Az új kislemezünk a 'Buta Romantika' címet kapta és 3 dalt tartalmaz.  A zenekar indulásakor ez a stílus mindenkinek egy új irányvonal volt, kellett, hogy elteljen egy kis idő, mire mindannyian belerázódtunk ebbe a zenei világba, de ez a legtöbb zenekarnál így van. Mostanra jött el az az idő hogy komolyabb dalokat készítettünk és azt gondoltuk, hogy ezeket profi stúdiókörülmények közepette szeretnénk rögzíteni. A szegedi Our Sound Recording Studio-ról először a T-34 zenekartól hallottunk, majd később a Dungaree tagjai is csupa jókat meséltek a Szabó Szebasztián és Sóti Norbert alkotta csapatról. Így esett rájuk a választásunk és szerintem a zenekar összes tagja nevében elmondhatom, hogy csodálatosan éreztük magunkat a felvétel hétvégéjén.

Rockbook - A 'Buta romantika' címből okkal feltételezhetem, hogy a dalok valamilyen formában a szerelemről szólnak?

Tomi - Rátapintottál a lényegre, bár a szerelem, kicsit erős. Igazából a saját történeteinkből merítünk. A Buta romantika - amellett hogy a címadó dal - teljesen jól tükrözi a kislemez összképét. A dalok központi eleme a NŐ és a csapat tagjainak hosszabb-rövidebb kapcsolata (nevet). A címadó dal szövegét Roki írta, illetve helyet kapott még az én egyik dalszövegem és alapító társunk, Balogh Levi, egyik szövege, aki tavaly Németországba költözött, így már nincs velünk. Ez a három dal került fel a kislemezre.

Rockbook - Van annak valami oka, hogy csak kislemezeket adtok ki? Tervezitek-e egy egész estét betöltő anyag megjelentetését is?

Tomi - Úgy gondolom, hogy így a hallgatóság figyelme erre a három dalra összpontosul. Bízunk ebben a három nótában, mert nagyon jónak érezzük őket. Reméljük a közönség és a szakma is jónak látja majd. Egy nagylemez teljesen más. Hatalmas mértékű munkát, figyelmet és nem utolsó sorban sok pénzt igényel. Majd talán később.

Rockbook - Kapnak-e a hallgatók mellé valami meglepetést, mondjuk egy lemezbemutató koncertet?

Tomi - Természetesen! Június 27-én mutatjuk be először a kislemezt a szarvasi Granárium Zebra Klubban. A totálisan zúzós hangulatról a hódmezővásárhelyi T-34 fog még gondoskodni. Atom nagy bulinak ígérkezik. Mi már nagyon várjuk.

Rockbook - Hogy telt az eddigi év? Van-e olyan esemény, amit kiemelnél?​

Tomi - ​A​ tavasz a koncertezésekkel telt, meg persze készültünk a stúdióra is. Játszottunk például Mindszenten a Zorall előtt, Szegeden barátainkkal, a Dungaree-vel és nagyon nagy örömömre szolgált, hogy​ ezen a koncerten​ felléphettünk a kedvenc magyar zenekarom, a The Trousers előtt. Felejthetetlen este volt ez nekem.

​Utána pedig áprilisban sikerült összeszerveznünk Rokival a South-East Substance Festival-t Szentesre, ahol a fent említett két zenekar mellett ​​az Ozone Mama is fellépett. Azt az estét sem fogom egyhamar elfelejteni, ebben biztos vagyok. Hatalmas buli volt.

Rockbook - Ha már kedvenc magyar zenekar, milyen hazai/külföldi előadókat hallgatsz mostanában?

Tomi - Sajnos rettenetesen kevés magyar zenekar van rám hatással. Nagyon szeretem a The Trousers és az Ozone Mama zenéjét. Ők a hazai favoritok nálam, de a Turbo, a Grand Mexican Warlock és a Napokon zenéje is megfogott.

Külföldi vonalon sokkal többet hallgatok. Ezeket gyűjtöm is vinyl formátumban. Már-már beteges módon rajongok a '60-as '70-es évek hard-rock, blues-rock zenéiért. Steppenwolf, Led Zeppelin, The Who, Cream, Deep Purple, Ten Years After, Grand Funk Railroad, Creedence Clearwater Revival, és kiemelt szerepet kap a Free, ami szerintem a világ leg-alulértékeltebb zenekara.  A kortárs zenészek, zenekarok közül azokat szeretem, akik ezt a vonalat célozzák meg a zenéjükben. Imádom Joe Bonamassa és Derek Trucks gitárjátékát. Zenekarok közül a Gov't Mule-t, a Kamchatka-t, a Rival Sons-t, a Blues Pills-t, a Radio Moscow-t emelném ki kapásból.

Rockbook - Miért fontos, hogy vinyl-en hallgasd a kedvenceidet? Mert lássuk be, a digitális világ kellős közepén biztos nem olcsó mulatság egy ilyen szenvedélybetegséggel együtt élni.

Tomi - Most először az jutott eszembe, hogy képzeljünk el egy 1970-es Chevrolet Chevelle-t hibrid motorral. Összeférhetetlen. Az a zenei világ, mely közel áll a szívemhez a fekete lemezen a leghitelesebb. Nem mellesleg örömmel tölt el a tudat, hogy azokból a lemezekből nem lesz több, így ha megkaparintok egy értékes darabot, akkor a zenekar történelmének egy darabkáját tartom a kezemben, és engem ez boldoggá tesz. Kezdetben CD-ket gyűjtöttem, és miután belecsöppentem a '70-es évek zenei világába átnyargaltam a vinyl-re. A beszerzés több helyről megy: internetes fórumok, lemezbörzék, lemezboltok. Ha van egy kis szabadidőm, rögtön az internetet fürkészem a lemezek után. Kicsit már beteges (nevet). A különlegesebb darabok árai valóban borsosak, de az átlagos, mondjuk a komolyabbnak számító nyugati nyomású lemezek ára nem sokkal haladja meg egy CD-ét. Bár ez nagyban függ, hogy milyen lemezről is beszélünk.

Nyilván az egyre fejlődő technika háttérbe szorítja az összes fizikai formátumot. Ma már a letöltést is kezd háttérbe szorulni, mert mindent stream-elnek. Egyszerűen semmire nincs szükséged ahhoz, hogy bármilyen zenét meghallgass, és nekem ez sokakkal ellentétben nem annyira tetszik.

Rockbook - Mennyire nehéz összeegyeztetni a zenélést a magánélettel, munkával?

Tomi - Mondjuk azt, hogy nem egyszerű a dolog, de mivel komolyan vesszük mindannyian a zenélést, ezért mindig találunk alkalmat a próbálásra. Sajnos ez nem csak rajtunk múlik, ugyanis egy amolyan "csendrendelet" miatt le lettek korlátozva a zenekarok próbálási lehetőségei Szentesen, amit a magánéletünk és munkánk mellett szintén figyelembe kell vennünk. Így aztán tényleg szinte sakkoznunk kell, hogy mikor is tudunk zenélni.

Rockbook - És mindezek ellenére is úgy érzed/érzitek, hogy megéri csinálni?

Tomi - Persze! Hiszen imádjuk. Ez azonban nem csak a zenélésről szól. Együtt vagyunk nyaranta, elmegyünk nyaralni, közös főzéseket csinálunk, együtt sörözünk, meccset nézünk stb. Rengeteg baromságot megcsináltunk már és egy zenei egységként csinálni ezeket felemelő dolog. Olyanok vagyunk, mint négy tojás, ahol Roki a kindertojás!

Rockbook - Amennyiben úgy hozná az élet, hogy az együttessel egy lakatlan szigeten találnátok magatokat, ki lenne az első, akit megennétek, ha eluralkodna rajtatok a kontrollálhatatlan éhség?

Tomi: Nem is érkeznénk megéhezni, Tacsi máris felfalt mindhármunkat. A srác testépítő és hát ebből adódóan sokszor eszik. A stúdiózás alkalmával arra is rájöttünk, hogy Ádámunk is szereti a gyomrát, szóval leghamarabb Rokit és engem burkolnának be a srácok... Hogy utána mi lenne, azt ne kérdezd! Szerintem egy új jelenség, a "starvocalypse" köszöntene be ránk.

A The Fly ide várja a lájkokat a Facebook-on!

The Fly Buta Romantika EP (2015)

Vida Tímea