Dream Theater: "Mire Budapestre érünk, már nagyon be leszünk melegedve" - Jordan Rudess interjú
Április 20-án Belfastban indult a Dream Theater 2022-es Európa-turnéja, amely május 10-én ér Budapestre, ahol a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a legendás progresszív metal banda. Jordan Rudess billentyűssel beszélgettünk.
- Rockbook: Tavaly októberben jelent meg 15. stúdióalbumotok, A View from the Top of the World. Mennyiben volt más az alkotói folyamat így, hogy beleszólt a pandémia?
- Jordan Rudess: Az egyik dolog, ami nagyon más volt, hogy az egész albumunkat a saját létesítményünkben vettük fel, ami most már a főhadiszállásunknak tekinthető. A világjárvány miatt kicsit nehéz volt összehangolni, hogy mindannyian összejöjjünk, és hogy mindenki biztonságban érezze magát, de szerencsére megoldottuk. Kitűztük az album felvételének dátumát, mindenki boldog volt, hogy végre együtt lehetünk, és azt hiszem, ez a fajta energia a zenén keresztül is átsugárzott. Hogy milyen időket éltünk, az nagyon érződik az új albumon…
- Rockbook: Szeretnék gratulálni a régóta várt, első Grammy-díjatokhoz, amelyet a The Alien című dalotokért kaptatok a Best Metal Performance kategóriában, pedig igen erős volt a felhozatal. Mi a véleményed, miért ez a dal nyert?
- J.R.: Pedig nem is voltunk tudatosak! Sok éven át a zenekar a kommercializmuson kívül létezett, és a Grammy díjátadók sem feltétlenül ismertek bennünket. Ez így is volt egészen a közelmúltig, amíg nem közölték, hogy érkezik a harmadik jelölésünk, szóval úgy gondolom, eltartott egy ideig mire felfigyeltek ránk. Mint kiderült, a harmadik jelölés lett a nyerő. Remélem, hogy ezzel meg tudjuk nyitni a hozzánk hasonló zenekarok számára is a kaput a progresszív metál/progresszív rock műfajokban a jövőben.
- Rockbook: Ha visszatekintünk a zenekar történetében, felsorolnál pár Dream Theater szerzeményt, amely szintén megérdemelte volna a Grammy-t?
- J.R.: Minden rajongónak megvannak a saját maga kedvencei, mint például a Spirit Carries On, de ha visszamennénk az időben, biztos lett volna jó pár dal, amely esélyes lett volna rá.
- Rockbook: A 90-es évek elején újraértelmeztétek a progresszív műfajt. Azóta rengeteg zenekar követte a példátokat. Szerinted mi a titka, hogy 30 év után is virágzik a progresszív metal, és hogy még ti is a csúcson vagytok?
- J.R.: Elsősorban zenészek vagyunk, tehát mindenki nagyon komolyan veszi a saját hangszerét. Nekünk nagyon fontos, hogy olyanok legyünk, mint a játékosok egy csapatban, és hogy megosszuk ezt a tudást egymással, a rajongókkal, és nagyszerű zenéket készítsünk. Azt hiszem, az a fajta hozzáállás, - hogy nem próbálunk beilleszkedni semmilyen divathullámba – tart bennünket igazán erősnek, ez tart minket a csúcson. Amit együtt csinálunk, az a teljes kombinációja annak, amit szeretünk és amiben kényelmesen érezzük magunkat.
- Rockbook: Mennyire nehéz ebben a stíluson belül folyamatosan megújulni?
- J.R.: Soha nincs hiányunk az ötletekből, vagy hogy milyen zenét szeretnénk készíteni. Inkább arról van szó, amikor stúdióba megyünk, mi legyen a fő irányvonal és mik legyenek a mellékvágányok. Van, amikor csak nagyon nyers koncepciókról van szó, amiket szimplán csak meg szeretnénk valósítani, néha egy keményebb stílus - mint például a Train of Thought - , vagy egy epikusabb, mint az Octavarium. De ami magát a zeneszerzést illeti, bátran mondhatom, hogy elég könnyen kiárad belőlünk.
- Rockbook: A progresszív műfaj egyik legnagyobb előnye, hogy a dalszövegeken felül/kívül a zene is át tud adni egy adott hangulatot, történést vagy életérzést. Te hogy látod ezt?
- J.R.: Hmm... . A progresszív zenében ez egy kicsit mélyebb dolog, mint egy sima rockzenében. Ez a műfaj egy kicsit többet követel a hallgatótól, viszont jobban meg is ajándékozza, így ha valaki szereti a progresszív rockot, az komolyabban elmélyül a zenében. Élvezi a különféle harmóniákat és a nagyszerű játékot. Ezeket a stílusjegyeket nem feltétlenül találod meg egy tipikus rockbandában, mivel a progresszív rock a rockzene egy fejlettebb formája.
- Rockbook: Gondolkoztatok már rajta, hogy a teljes zenekar együtt elvonul egy szép helyre, ahol még több inspirációt szerezhet a dalszerzéshez?
- J.R.: OoOooh...! . Biztosan inspirálhat a tudatosság, vagy a világ különböző részeire, különböző kultúrákba való utazás. Ha egy olyan zenét hallasz, - ami egy másik kultúra része - az határozottan új ötleteket hoz. A világ minden táján különböző zenéket játszanak, néha másfajta hangolást, másfajta technikákat használnak. Mindezek számomra is inspirálóan tudnak hatni és remekül meg tudnak mutatkozni a zenében.
- Rockbook: Természetesen mindenkinek megvan a maga kedvence, de a különböző rangsorolások és statisztikák alapján van 3-4 kiemelkedő albuma a Dream Theter-nek, mint például az Images and Words, az Awake, a Scenes From a Memory vagy éppen a Six Degrees of Inner Turbulence. Utólag visszatekintve mi volt az oka, hogy az említett albumok ennyire kiemelkedtek a többi közül?
- J.R.: Néha úgy érzem, hogy azok az albumok, amelyekhez az emberek igazán ragaszkodnak, azok, amelyekkel először ismerkedtek meg. Amikor én felfedeztem a Yes zenekart, a Close to the Edge-t hallottam először, és ez is maradt a kedvenc albumom tőlük. Olyan, mintha inspirálna az, amit hallasz és talán még egy kicsit meg is változtatja az életedet. Sokan vannak, akik az Images and Words-t hallották először, amivel berobbant a köztudatba a Dream Theater és ettől kaptak ihletet, ez lett az egyik kedvenc albumuk, és azt hiszem, ugyanez igaz a Scenes from a Memory-ra is, ami az első album volt, amelyet a bandával készítettem. Egy új taggal a bandában, ami egy „Istenem, ez klassz” érzést adhatott nekik. Plusz mindaz, ahogy az emberek reagáltak a konceptalbumra, ami az első volt a zenekar addigi történetében, ahol a zene minősége és a története is rengeteget számított. Mi ugyanazt a szeretetet és odafigyelést fektetjük bele minden albumba, ezért nehéz megmondani, hogy melyik jobb a másiknál. Vagyunk akik vagyunk, imádunk zenélni, nem próbálunk beilleszkedni semmiféle rendszerbe, olyan zenéket készítünk, amit szeretünk, így szerintem minden album egyformán remek.
- Rockbook: 2011 után ismét szerepel a repertoárban a zenekar egyik legsokszínűbb dala, a The Count Of Tuscany. Milyen személyes élményed van a dallal kapcsolatban? Mennyire nehéz egy ennyire összetett dalt eljátszani koncerten?
- J.R.: Ezt a dalt nagyon jó élőben játszani. Izgalmas, dallamos, sok zseniális eleme van. Egyes részeket kicsit nehezebb játszani és természetesen van benne egy csodálatos rész a közepén John Petrucci és az én kiállásommal. Tele van csúcspontokkal. Azt hiszem, nagyon fogod élvezni.
- Rockbook: Mire számíthat a közönség Budapesten?
- J.R.: Nagyon szerencsések vagytok, mert mire Budapestre érünk, már nagyon be leszünk melegedve. Már most is nagyon jól összeálltunk és biztos vagyok benne, hogy egy igazán nagyszerű műsort fogtok kapni.
- Rockbook: Egy személyes kérdés: Már egy jó ideje követlek a Facebook-on, folyamatosan nézem a live streamjeidet, és feltűnt, hogy igen közvetlen vagy a rajongóiddal. Honnan jött az ihlet, hogy belefogj egy ilyen dologba?
- J.R.: Amikor kitört a járvány, rájöttem, hogy sokkal többet leszek otthon, ezért megalkottam a saját patreonomat (előfizetős tartalomszolgáltatás), mivel szeretek zongorán játszani és improvizálni, csak játszani azt, ami jön belőlem, amit még soha nem hallottál. Ez az én módszerem a saját zenéim megosztásra és a követőimmel történő kommunikációra, ami számomra egy csodálatos dolog. Most, hogy úton vagyunk az Európa-turnén, képeket és videókat készítek és megosztom azok számára, akik a patreonon támogatnak.
A Dream Theater május 10-éna Budapest Arénában játszik majd. Előzenekar: Devin Townsend
A Livesounds bemutatja: Top Of The World Tour
2022. május 10. kedd 19 óra
Papp László Budapest Sportaréna
Dream Theater, Devin Townsend koncertek
Jegyek kaphatók a Ticketportal hálózatában.
BP, CSF
Nyitókép: www.jordanrudess.com