Bejelentkezés

x
Search & Filters

Egy este 40 húrral, és mégis egy húron pendültek – Beszámoló a 3. Gitárpárbajról: Karácsony, Felkai, Alapi



Felkai Miklós - a Gitárpárbaj szülőatyja - és a Radics Béla R. B. Emléktársaság szervezésében, tizenöt év után, - 2017. november 19-én - újra a gitároké volt a főszerep, de most a Barba Negra Music Clubban. Öt gitáros, név szerint: Felkai Miklós, Karácsony János James, Alapi István, és a jövő reménységei: Somogyi Remig, és Fehér Ádám vívott „vérre menő” harcot a közönség elismeréséért. S, hogy a fiúknak ne legyen könnyű dolguk, egy hölgy - Kézdy Luca – is „felvette a kesztyűt” a hegedűjével.
 
Vasárnap este lévén is szép számmal gyülekeztek az emberek a színpad előtt, bár lehettek volna többen is kíváncsiak e ritkán megrendezett eseményre. A szervezők által „matinéra” hirdetett Gitárpárbaj néhány perccel nyolc után kezdetét is vette. Felkai Miklós mondott néhány szót az ő visszafogott, csendes, de humoros stílusában, majd bemutatta az est résztvevőit. A nyitószám a My Generation volt a The Who-tól. Nem sokat variáltak – rögtön bele a közepébe – a közönség meg csak kapkodta a levegőt az ámulattól. A szólókkal teletűzdelt nóta alatt mindenki adhatott egy kis ízelítőt a tudásából, stílusából. Majd folytatódott a jelképes megmérettetés az egyénileg előadott dalokkal. A dalok stílusukban széles skálán mozogtak, így mindenki találhatott szívéhez közel állót. Szinte sírt a gitár Somogyi Remig kezében, miközben a Parisienne Walkways játszotta. Karácsony James Caboloja megint egy más hangulatot hozott. Vagy Kézdy Luca, és a hegedűje. Nos, őt külön kiemelném. Nagyon jó ötlet volt a szervezőktől, hogy megtörve a férfiuralmat, na és a gitárok egyeduralmát, egy hölgy hegedűst is színpadra állítottak. Luca az I Don’t Need No Doctor számban úgy pengette a hangszerét, mintha gitár lenne. Fantasztikus volt látni, ahogy a közönség a színpad baloldala felé orientálódik, hogy ne csak hallja, hanem lássa is, amit ez a törékeny nő a hegedűjével művel.
 
E különleges élmény után a három főhős: Alapi-Felkai-Karácsony, akusztikus gitárt ragadva country muzsikával kedveskedett a közönségnek, akik közül néhányan táncra is perdültek. Felkás nem felejtkezett el egykori párbajtársáról sem, Bencsik Sándorról. Samu kedvenc együttese, a Deep Purple Lazy című nótájával emlékeztek meg róla, halálának 30. évfordulóján. Ezután újra felpörgött a hangulat, mert a párbajok következtek. Előbb a két ifjú titán mérte össze tudását, majd a nagy „öregek”. Párbaj, meg tudásuk összemérése… Öt ember, öt különböző stílus, öt különböző technika. Ezt nem lehet keretek közé szorítani, szabályt alkotni rá. Mindenki egyedi. Ez inkább örömzenélés volt a javából, amiből a közönség került ki győztesen. Amikor a színpadról sugárzik a jókedv, amikor látszik, hogy örömmel, átéléssel játszanak, létrejön a kapocs a közönséggel. Itt ezt kaptuk! Élvezet volt látni, hallgatni őket. A fiúk beleadtak apait-anyait. Gitárszólóik megmutatták virtuozitásukat, például az Áldd meg a dalt (LGT) nótában Karácsony János, és Alapi István. S hogy még fokozzák a hangulatot, közösen eljátszották Beethoventől az Örömóda átiratát. A közönség tapssal és ovációval fogadta e kényeztetést. Persze minden koncert véget ér egyszer, de ráadás nélkül nem lehet. Mégiscsak elsősorban rockzenészek uralták a színpadot, ezért a Led Zeppelin Moby Dickjére esett a választás. Újra volt mindenkinek lehetősége kicsit fitogtatni tudásukat, bűvölni a hangszerüket. Végezetül nem szabad kifelejteni a „fegyverhordozókat”, akik a stabil alapot biztosították ezen az estén. Basszusgitáron Pethő Gábor, a doboknál Móré Attila, és a billentyűknél pedig Horváth András teljesített szolgálatot.
 
Nagyszerű estét láthattunk, már aki hajlandó volt a vasárnap esti fotelos-láblógatós zónából kimozdulni, és elmenni a Clubba. Maximálisan megérte, mert feltöltődve indulhatott haza, s vághatott neki a következő hétnek. Felkai Miklós azzal búcsúzott, hogy „Tizenöt év múlva találkozunk!” Rajtam nem múlik!
 
01. Nyitány: My Generation 
02. Fehér Ádám: Woodoo Chile 
03. Somogyi Remig: Parisienne Walkways 
04. Alapi István: Love Takes Money 
05. Felkai Miklós: F.F. Blues 
06. Karácsony James: Cabolo
07. Kézdy Luca: I Don’t Need No Doctor  
08. A három “főhős” akusztikus Country 
09. Alapi-Felkai-Karácsony: Lazy
10. Fehér-Somogyi: SRV Texas Flood 
11. Felkai-Karácsony: In the Street
12. Alapi-Karácsony: Áldd meg a dalt 
13. Alapi-Felkai: Nem jó! 
14. Finálé: Örömóda 
15. Moby Dick
 
 
Ócsag Andrea “Saga”
 
Fotók: Török János                                                                                         
2017.11.29.