Bejelentkezés

x
Search & Filters

Egy ilyen ünnep akár sokkal tovább is tarthatna - Ossian: 30 éves jubileumi koncertbeszámoló

Szép, kerek szám a harminc – egy zenekar életében pedig még szebb, főleg, ha már években mérjük. Az Ossian életében elérkezett ez a bűvös harminc, amelyet nem éppen kicsi rajongótáborával is megünnepelt a Barba Negra Trackben. Rengetegen gyűltünk össze megünnepelni a jubileumot, Acélszívünk együtt dobogott, és megmutattuk, milyen hangos az Ossian közönsége.

Már jóval a kapunyitás előtt sokan vártak a bejutásra – kicsik és nagyok egyaránt. Előre tudni lehetett, hogy ez bizony egy újabb többgenerációs ünnep lesz. Sokan jöttek úgy, mint egy közös családi programra, és egyértelművé vált, hogy azok a gyerkőcök, akiknek most még a térdükig ér az Ossianos póló, pár év múlva az első sorokban fognak csápolni, és talán még jobban is fogják tudni a szövegeket, mint szüleik, akiktől „megörökölték” ezt a nagy rajongást.

Ezen az ünnepi estén a Dalriada fűtötte fel a közönséget. Többször hallottam már őket élőben, így számomra nem volt ismeretlen a muzsikájuk. A közönség soraiban többen is együtt énekeltek a zenekarral, érezhetően jó volt a hangulat, egyesek irigylésre méltóan tomboltak (és később a főműsorra is maradt elég energiájuk!). A műsorban elhangzottak igazi közönségkedvencek, sokunk örömére. A Dalriada stílusa egy kis táncra, ugrálásra buzdítja a közönséget, így aki az ünneplés mellett tombolni szeretett volna, erre is megvolt a lehetősége. A koncert végéhez közeledve kicsit megijedtem, hogy a Hajdútánc ki fog maradni (ez a személyes kedvencem), de szerencsére ezt is megkaptuk.

Akik jól ismerik a Dalriadát, azoknak nem lehetnek ismeretlenek a koncerten elhangzott dalok:

Hunyadi és Kapisztrán nándorfehérvári diadaláról / Napom, fényes napom / Áldás / Ígéret / Amit ad az ég (Álmos búcsúja) / A walesi bárdok 1. / A nap és szél háza / Borivók éneke / A dudás / Hajdútánc

 

 

Egy kis szünet (és sör utántöltés) után már az Ossiant vártuk a színpadra. Az első hangok hallatán kezek emelkedtek a magasba, és nem kis hangerővel fejeztük ki, hogy mennyire vártuk már ezt az estét. Egy nagyon erős műsort kapott a közönség, olyan dal is elhangzott, ami élőben ritkán hallható. Aki nem vett részt ezen az estén, láthatja, miből maradt ki:

A rock katonái / Szenvedély / Végállomás motel / Acélszív / A Sátán képében / Élő sakkfigurák / Ahányszor látlak / Soha nem lehet / Tűzkeresztség II. (Rock ’n’ Roll, csak Rock ’n’ Roll) / Ezredszer –/ Brahms – V. Magyar tánc / Dobszóló / Fényárban és félhomályban (Maximális Rock) / A barát / Metal nemzedék / Magányos angyal / Éjféli lány / A magam útját járom / Rocker vagyok / Nincs menekvés / Mire megvirrad

Minden dal kapott egy felvezetést, amelyek már rávezettek minket arra, hogy mi fog következni. Az estét különlegesebbé tette két vendég, Kalapács József és Szíjártó Zsolt – gondolom, őket sem kell bemutatnom.  Kalapács Józsi A barát és a Metal nemzedék alatt erősítette az éneket, Szíjártó Zsolt pedig gitárjátékával színesítette a műsort az Ezredszer és a V. Magyar tánc című dalokban. Fontos elemévé vált az Ossian koncerteknek Kálozi Gergely dobszólója, nem maradhatott el az sem. Fiatal kora ellenére nagyon jól megállja a helyét a zenekarban, bízom benne, hogy a következő harmincat vele számolhatjuk!

 

 

Bár ez az este már csak a harminc éves jubileum miatt is különleges volt, nem maradhattott el az ünneplés meglepetés nélkül. A bejáratnál minden érkező kapott egy nyomtatott Ossian zászlót, nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy ezeket a zászlókat a megfelelő időben (Rocker vagyok) felemeljük, ezzel kifejezve szeretetünket és tiszteletünket. A képeket visszanézve jó volt látni, hogy ezt mennyien megtettük – remélem, hogy sikerült elérni a kellő hatást!

Szerintem abban sokan egyet értünk, hogy egy ilyen ünnep akár sokkal tovább is tarthatna, mégis nagyszerű volt ez a koncert! Régen voltam olyan koncerten, ahol ennyi rajongó énekelt együtt a kedvencével, pedig sok nagy közönségszámú bulit megéltem az elmúlt években. Bár szokás mondani, hogy nem a számok számítanak, azt azért megtudhattuk, hogy most dupla annyian jöttünk el a jubileumi koncertre, mint amennyien a 25 éves jubileumon részt vettek (és akkor most még rengetegen voltak a Tracken kívül is!). Nem hiába voltunk ennyien, az Ossian közönsége évről évre növekszik, köszönhetően az acélszívű szülők gondos zenei „oktatásának”, amellyel az új generációt kiképzik a jó muzsikára!

Még legalább harminc évet kérünk!

 

További képekhez klikk ide!

 

 

Cetti