Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Egy percig sem volt megállás” - Heaven Shall Burn, August Burns Red, Whitechapel, In Hearts Wake koncertbeszámoló



Mondhatjuk, hogy március 15-én a nemzeti ünnep mellett egy metal ünnepségre is sor került, ugyanis a Phoenix Music jóvoltából Budapest sem maradt ki a Heaven Shall Burn – vélhetően – utolsó turnéjából, amelyre három hasonlóan remek csapatot is magával hozott az időközben Bodor Mátéval kiegészült zenekar.
 
Úgy tűnt, senki sem szeretne lemaradni semmiről, ugyanis már a hét órára kiírt kapunyitás előtt hosszú sor várakozott odakint, a klub pedig jóformán percek alatt teljesen megtelt, így már az In Hearts Wake is igen szép számú közönség előtt léphetett színpadra fél nyolc körül. Az ausztrál zenekar tavaly is megfordult nálunk, és többen talán épp arról a buliról ismerték a zenekart. Ritka az, amikor már az első fellépő alatt megőrül a közönség, de ezúttal pontosan ez történt: hatalmas pogózás és ugrálás ment az első sorokban. Ráadásul úgy tűnik, a környező országokból is többen beugrottak a bulira, ugyanis Jake Taylor nekik küldte a Departure című dalt.
 
 
Az In Hearts Wake nagyjából félórás koncertje után némi átrendezés következett a színpadon, ami ritkán izgalmas, most azonban olyan zenei aláfestést kapott, amire valószínűleg nem sokan számítottunk, ugyanis olyan klasszikusok csendültek fel, mint Coolio Gangsta’s Paradise-a, vagy Rick Astley Never Gonna Give You Up-ja, ami annyira talán nem illett a Whitechapel elé, de kétségkívül egyedi volt. Phil Bozeman-ék azért egy kicsivel keményebben folytatták a színpadon, amit már eleve a három gitáros is biztosított. A csapat jó pár évvel ezelőtt járt nálunk, és már akkor is az August Burns Red előtt léptek fel. Ezúttal nagyjából 40 perc jutott nekik, amibe nyolc dal fért, a közönség pedig ott folytatta, ahol abbahagyta és egy pillanatra sem volt megállás.
 
 
Az August Burns Red kis túlzással szinte hazajár Budapestre, annyiszor léptek már fel nálunk, igaz, nekem valahogy eddig mindig sikerült lemaradnom róluk. Az In Hearts Wake és a Whitechapel esetében sem lehetett azzal vádolni a közönséget, hogy ne ismerné a zenekarokat, vagy éppen egyenesen a dalszövegeket, de hamar kiderült, hogy az August Burns Red-nek igazán komoly tábora van jelen a nézőtéren, így már csak azért is sajnálatos, hogy a hangzás mintha valamiért nem lett volna az igazi a zenekar koncertje alatt, ami ugyanakkor ennek ellenére is jól sikerült, Jake Luhrs pedig igazán barátságos frontembernek bizonyult, aki sokszor rámosolygott a közönségre és kommunikált is a dalok között a nekik jutó szűk ötven perc alatt, és az eddigi tendenciát figyelembe véve valószínűleg hamarosan úgyis visszatérnek, akkor talán főzenekarként, egy kicsit hosszabb programmal.
 
 
A Heaven Shall Burn a The Final March nevet adta a turnénak, ami alapján úgy tűnik, a német zenekar komolyan gondolja, hogy hosszabb időre visszavonulót fúj, de előtte azért még elbúcsúzik a közönségétől, ráadásul az élet úgy hozta, hogy mindezt Bodor Mátéval a soraiban teszi, aki egyébként olyan remekül végezte a dolgát a koncerten, mintha hosszú évek óta játszana a zenekarban. A frontember, Marcus Bischoff még egy piros inggel is megtisztelte az utolsó budapesti bulit, ami azonban egyáltalán nem a könnyes búcsúzkodás és a szomorú nosztalgia jegyében telt, és a csapat munkásságának nagy részét felölelte, egészen a 2004-es Antigone albumig visszamenőleg.
 
 
(Bodor Máté)
 
A közönség nem fáradt el a három vendégzenekar koncertje alatt, bőven jutott energia a Heaven Shall Burn dalaira is, amelyeknek szövegét már tényleg egy emberként énekelte (ordította) mindenki. A zenekar jó formában játszott és a hangosítás is rendeződött, így tényleg semmiben nem lehetett hibát találni, esetleg abban, hogy csak 15 dal fért a HSB koncertjébe, amelynek zárása nem is lehetett volna ennél ütősebb a Voice of the Voiceless, a Hunters Will Be Hunted és az Endzeit hármasával, amit a Blind Guardian Valhalla-ja vezetett le.
 
 
A zenekar elég ködösen fogalmaz a közösségi oldalán a befejezést/szünetet illetően, így nem tudni, mit is tartogat pontosan a csapat jövője, de bárhogy is lesz, az biztos, hogy nagy hibát követett el, aki kihagyta ezt a koncertet és a többi zenekar hasonlóan pazar buliját, aki pedig ott volt, tanúsíthatja, hogy tényleg egy percre sem volt megállás egész este és négy hibátlan koncertet láthattunk fantasztikus zenekarokkal, akiket egytől egyig (és persze akár együtt is) visszavárunk!
 
A Heaven Shall Burn koncerten elhangzott dalok:
 
01. Downshifter
02. Bring the War Home
03. The Weapon They Fear
04. Land of the Upright Ones
05. Counterweight
06. Black Tears (Edge of Sanity feldolgozás)
07. Corium
08. The Final March
09. Passage of the Crane
10. Profane Believers
11. Combat
12. Voice of the Voiceless
13. Hunters Will Be Hunted
 
Ráadás:
 
14. Endzeit
15. Valhalla (Blind Guardian feldolgozás)
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Photoinvisible