Bejelentkezés

x
Search & Filters

Egy újabb fejezet végére értünk az Echonald életében: születésnapi koncertbeszámoló, 2016. 10. 15. GitárPont

Október 15-e nagy nap volt az Echonald zenekar és barátai számára, ugyanis ezen a napon a csapat a GitárPontban tartotta meg 10. Születésnapi koncertjét, és ugyanezen a napon jelent meg új nagylemezük Tíz év Echonald címmel.

Van egy történetem, amit szeretnék megosztani veletek. 2013 nagy változást hozott az Echonald zenekar életébe – és az enyémbe is. A Krajczár testvérek ebben az évben költöztek fel Budaörsre, a zenekar új taggal bővült, és nem sokkal ezután ismertem meg őket. Rövid idő után megtörtént az a csoda, amiről addig nem hittem, hogy létezik. Megszerettem a zenekart, de nem csak a zenét, amit akkor játszottak, hanem magát a csapatot is közel éreztem a szívemhez. A srácok ekkor tiszta lapokra kezdték el írni történetüket, és ebbe a történetbe rövid idő után a sors tintája engem is beleírt. Igyekeztem a lehető legtöbb koncertjükön részt venni, a lemezeiket megvettem, a zenekaros pólót mindig frissen kaptam le a szárítóról, hogy amikor csak lehet, megmutassam a világnak, hogy én ezt a zenekart mennyire szeretem. Baráti rajongással teltek napjaim, melyek idővel évekké bővültek. Ezidő alatt számomra kötelezővé vált minden év októberében a születésnapi koncerten való részvétel, ahogyan a lemezbemutató koncertek látogatása is, így vittek lábaim ismét a GitárPontba. A zenekar baráti körében pedig köztudott, hogy az Echonald és a GitárPont egy nagyon jó párosítás!

Ezt az állításomat a születésnapi koncert is igazolta, ismét egy remek hangulatú estében volt részünk. Az este vendége a HatsBand zenekar volt, már nem először játszott az Echonald előtt. A csapat a közelmúltban esett át pár tagcserén, ennek ellenére egy hangulatos koncertet tudtak adni azoknak, akik korán érkeztek. Saját számaik mellett felcsendültek ismert feldolgozások is, így azok is hallhattak ismerős dalokat, akik eddig még nem ismerték a zenekart.

A HatsBand koncertje után egy kis szünet következett, majd nemsokára az Echonald állt a színpadon. Azt már előre tudhattuk, hogy többségében régi dalokat fogunk hallani új köntösben, de amit hallottam, az minden elképzelésemet felülmúlta! A srácok megújították a régi, kedvelt szerzeményeiket, és sok munkát fektettek bele abba, hogy amit a közönség kap, az emlékezetes maradjon.

Már az első néhány pillanat mély nyomot hagyott bennem, amint felismertem a Rendületlenül dallamát, nagyot dobbant a szívem, mert a változás már pár hangnál érzékelhető volt, és akkor még nem is hallottam a teljes dalt, ráadásul nagyon jó érzés volt hosszú idő után ismét élőben hallani. A többi lemezen szereplő dalt is izgatottan vártam, nem egyszer lestem a színpadon lévő setlistre, hogy tudjam, mi következik. Sokszor még így is ért meglepetés, mert a dalok rengeteget változtak a korábban ismert verzióhoz képest, de teljes mértékben pozitív élményként éltem meg.

 

 

A zenekar egy két órás műsorral készült, az eljátszott dalok listáját nézve pedig hálás vagyok, hogy ott lehettem, mert vérzett volna a szívem, ha erről lemaradok. A Tíz év Echonald lemezről számos tétel elhangzott, ezek mellett persze megkaptuk az elmúlt évek kedvenceit is, így egy sokszínű műsort hallhattunk:

Rendületlenül / Nem kell semmi/ Bukott fejvadász / Az idő felett sír egy angyal (akusztikus) / Az én életem / Minden más lesz / Sötét angyal / Őrült bohóc / Színvilág / Tükörkép / Múló percek / Egyedül / Nem engedlek el / Élj úgy / Ha megállna az idő / Mélyből / Még lélegzem / Figyelj rám / Hosszú évek / Nézz az égre / Nagyon fáj

A koncert alatt több dalnál is éreztem, hogy „Igen, ezt sikerült eltalálni!”, pedig ekkor a lemezt még nem hallgattam meg. Nagy meglepetés volt nekem a Sötét angyal, mert az nagy kedvenc (bár nehéz ezt megállapítani, amikor minden Echonald szerzeményt szeretek), és abban is vannak érzékelhető változások. A véletlen – no meg persze a technika közjátéka – úgy hozta, hogy Az idő felett sír egy angyal című dal akusztikus formában hangzott el, ebben pedig Hornyák Mónika segítette az éneket. Ezzel együtt kaptunk egy leheletnyi ízelítőt a december 17-i akusztikus estből, amelynek szintén a GitárPont ad majd helyet. A srácok eljátszottak egy Meteora számot is (érdekesség, hogy az Echonald tagjai közül korábban hárman is játszottak a Meteorában), ezidőre pedig beugrott énekesnőjük, Holló Noémi. Egy kis időre Horváth Tibi is szerepet kapott, aki az Echonald koncerteken már jól ismert, mert a szórakoztatáshoz nagyon ért.

 

 

A koncert során egyetlen olyan dalt hallhattunk, ami eddig még semmilyen formában nem jelent meg, ez pedig a Mélyből (az albumon is ez az egyetlen olyan dal, ami most jelent meg először). Aki ismeri a zenekart, annak mondanom sem kell, hogy ismét egy tartalmas dalt hoztak, és bár az alapjai már 2009-ben megvoltak, örülök, hogy idén vették fel, mert a jelenlegi felállás nagyon sokat belead magából minden egyes Echonald szerzeménybe. Mostanra a zenekar egy erős egységet alkot, a koncerteken is látszik, hogy mennyire egymásra hangolódtak a srácok. A srácoknak többen is készültek valamilyen meglepetéssel, többek között szép tortákkal, és az új lemezük képmására aranylemezt is kaptak menedzserüktől, ami nagyon mutatósra sikerült, ráadásul a lemez színvilágához is illik.

Bár ez az este elsősorban a zenekar tizedik születésnapjáról szólt, több ünnepeltünk is volt, születésnapi köszöntésekben, meglepetésekben nem volt hiány. Összességében ez ismét egy olyan Echonald koncert volt, ahol sok barát gyűlt össze, nagyszerű hangulatban töltöttük el az estét, és mindenki újabb élményekkel gazdagodott. Egy újabb fejezet végére értünk az Echonald életében, de még közel sem ez volt az utolsó. A sors könyvében még sok üres oldal vár ránk, amelyeket meg kell töltenünk, történetünkhöz pedig sosem fog kifogyni a tinta. Én már készen állok a következő fejezetre! Még sokszor tíz évet szeretnék kérni a srácoktól!

 

 

Fotók: Tina Bwn, Gál Ferenc, Szecskó Sára, Polczer Eszter

További képekért katt ide!

 

Az Echonald elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

Cetti