Bejelentkezés

x
Search & Filters

Életöröm és feloldódás a zenében - a Varga János Project koncertje a Muzikumban



Varga János Project & „Santana in Woodstock” - 2019.09.26., Muzikum
 
Vannak kihagyhatatlan dolgok. Olyan zenei csemegék, melyekért az ember akár hétköznap is felkerekedik, nyakába veszi a várost és megy, mert egyszerűen látni kell! Amikor a Varga János Project fellép – bármilyen felállásban – az ilyen.
 
És hát a múlt csütörtöki bulin volt még egy csavar a dologban. A VJP nem csak korábbi albumairól játszott, hanem az est második felében egy látszólag az övéktől elég messze álló zenei világot is megidézni vállalt: a Santana Band woodstocki koncertjének  - kissé megvariált - anyagát adták elő. Az első rész a fejnek, a második a szívnek, mondhatnánk, ha nagyon leegyszerűsítve akarnánk fogalmazni.
 
Merthogy az első részben előadott, a jazzrock és a progresszív rock mezsgyéjén egyensúlyozó szerzemények állítólag a gondolatébresztők. Hát nem tudom…Biztos, hogy születnek szép gondolatok az ember fejében, amikor a legkorábbi, még az East korszakából eredő instrumentális VJP kompozíciókat hallgatja, de az is biztos, hogy az ifj. Varga János (basszusgitár) és Király István (dob) által adott következetesen masszív, az elkövetkezendő kitöréseket magukban hordozó alapok, majd a Varga János (gitár) és Nagy “Liszt” Zsolt (billentyű) között meginduló felelgetős szólók, amelyek a fokozhatatlant is tovább fokozzák…nos ezek mind együtt bizony a szenvedélyről, életörömről, mit örömről, élet-kirobbanásról szólnak! Ráadásul úgy, hogy az energia-kiáramlás alól senki ki nem vonhatja magát. De hát ki is akarna ilyesmit?
 
 
A szünetig szólt tehát ez a kiváló, lebilincselő muzsika, amihez hasonlót legfeljebb a Mahavishnu Orchestrától, vagy az SBB-től hallhatunk, legjobb pillanataikban. A szünetet követően pedig bekövetkezett a beharangozott “kiegészülés”: Radulovics “Kyru” László (ének), Hornyák Péter és Hornyák Balázs (ütőhangszerek) csatlakoztak a csapathoz, amely így alkalmassá vált a Santana Band említett koncertjének megidézésére. 
 
 
És ezen a ponton szólni kell arról is, hogy Santana egy kissé félreismert előadó ám nálunk, azt hisszük ugyanis, hogy egyenlő a latinos pop-rockkal. Nem teljesen hamis ez a kép, hiszen Carlos Santana a legkorábbi időszakában is gondoskodott már a fülnek hízelgő könnyedebb melódiákról, és írt ő slágert minden lemezére. De milyeneket! Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy rendesen végighallgassa az Europa, vagy a Flor’d Luna c. örökzöldjét, azért döbbenni fog. 
 
No, de vannak Santanának rettentő, 9-10 perces, teljesen rádióbarátságtalan jazz-rock számai is, és persze a woodstocki hangulat megidézése alkalmával ezekhez is hozzá kellett nyúlnia a VJP-nek. Nagy Zsolt, “Liszt úr” említette még a paksi Gastroblues-fesztiválon megejtett bemutatkozó fellépésük után, micsoda döbbenet volt az ő számára is, ahogy a próbákon mentek egyre mélyebbre pl. a Soul Sacrifice elemzésében: hoppá, hoppá, nem lesz ez annyira egyszerű, több ez annál, hogy jó kis dallam, aztán meghintjük egy kis bossa-novával, meg ütőssel…nem, nem, ezekért a számokért meg kell szenvedni!
 
 
Érdemes volt! A Jingo, a Black Magic Woman, az Evil Ways, a Hope You’re Feeling Better és persze a Soul Sacrifice, az eredeti előadókhoz méltó módon szólaltak meg – és ez nem kis szó! Mert abban a bizonyos felidézett zenekarban nem csak Carlos Santana játszott, hanem Greg Rollie, vagy Coke Escovedo és Jose “Chepito” Areas is, koruk egyik vezető orgonistája és ütőhangszeresei. Igen magasra tette tehát a lécet Varga János, amikor ebbe a következő “projektjébe” belevágott! De a zenekar megugrotta…
 
A koncertet záró “Tisztelet a Mesternek” (a VJP Elixír c. albumáról való kompozíció) azután szólhatott az első részben játszott zene alapján akár John McLaughlinnak, vagy a második rész okán Carlos Santanának és persze még sokaknak. 
 
De ami ezen a különleges, “kettő az egyben” koncerten kiderült, hogy az életörömben, a zenélésben feloldódás kisugárzása mindig magával ragadó, akár Kelet-Európai, akár Latin-Amerikai a muzsika. S hogy ennek a magával ragadó életörömnek az eredője: Varga János.
 
(Ha valaki netán az eredeti Santana-zenéhez is kedvet kapott, tekintse meg az 1970-es Tanglewood-i fesztiválon készített koncerfilmjüket!)
 
 
El Bandi
 
Fotók: Kecskés Miklós