Bejelentkezés

x
Search & Filters

Először mutatta meg élőben keményebb arcát a Hooligans



Hooligans, Down For Whatever – Barba Negra, 2021. 07. 10.
 
Sokakat meglepett a Hooligans áprilisban megjelent új albuma, a Zártosztály, amelyen az eddiginél jóval súlyosabb és metalosabb irányba indult el a zenekar, amit a rajongótábor többsége abszolút pozitívan fogadott, sőt, még olyanok is elkapták rá a fejüket, akik egyébként nem hallgatták a bandát. A koronavírus jól ismert hatásai miatt tavaly nyáron csak a Barba Negra kisszínpadján tudtak játszani Csipáék, most viszont szerencséje már semmi akadálya nem volt a nagyszínpad birtokba vételének, így igazán méltó körülmények között, szinte teljes telt ház előtt ismerkedhettünk meg élőben is az új dalokkal.
 
Az estét a Down For Whatever nyitotta, ami már önmagában jelezte, hogy valóan új szelek fújdogálnak a Hooligans háza táján. A fiúk egyébként kis túlzással hazajárnak a Barbába, hiszen néhány hete a Depresszió vendégeként láthattuk őket (részletek itt), és egyébként is egyre sűrűbb a zenekar naptárja a koncerteket illetően, aminek a magam részéről szívből örülök, mivel az egyik legjobb hazai modern metal bandának tartom Diószegi Kikiéket.
 
A koncertprogram gerincét a tavalyi Zuhanás album dalai alkották, így akár azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen két lemezbemutatót kaptunk egy este. Az évek során számos zenekart láttam már a Hooligans előtt, és időnként bizony érződött, hogy a közönség nem igazán elégedett azzal, amit lát és szinte számolja vissza a perceket a vendégek levonulásáig, ezúttal azonban szó sem volt erről: mindenki élvezte a DFW produkcióját és kellően felpörgött tőle. A legnagyobb sikert talán a Művilág, a Nincs helyed és a Zuhanás aratta, és bár a bandának csak nagyjából 40 perc jutott, Kiki a későbbiekben még többször is visszatért a színpadra, ugyanis ő is közreműködött az új Hooligans album néhány dalában.
 
 
Percre pontosan 8 órakor kitárult a Zártosztály kapuja, avagy megérkezett a Hooligans, és rögtön bele is csaptak a dolgok közepébe két új dallal és a tőlük megszokott pazar látvánnyal. Mindjárt itt az elején túlesnék az este egyetlen igazi negatívumán, ami a hangosításhoz kapcsolódik. A dob és a basszus érezhetően jobban előtérbe került a korábbiaknál – valószínűleg az új nóták hangzása miatt – ez azonban sajnos azzal járt, hogy az ének sok esetben háttérbe szorult, így időnként alaposan hegyeznem kellett a fülemet, hogy kihalljam Csipa hangját a hangszerek közül. Ettől eltekintve azonban szerencsére minden a legnagyobb rendben volt és egy igazán remek, izgalmas buli kerekedett ki az estéből.
 
 
A Hooligans egyébként komolyan vette a lemezbemutató kifejezést, és az intróként használsz Félútig elkísérsz-szel együtt talán az összes szám elhangzott az új albumról, ami azért a későbbiekben bizonyára változik majd, bár a reakciókból ítélve ezzel a felállással sem volt gondja senkinek. Az eddigi klipes daloknál, a Kendőzetlen igazságnál, az Evolúciónál és a Túlélőnél sokan találgatták, hogy nem lesz-e ambivalens érzés ezeket a nótákat a Királylány mellett hallani élőben, ez azonban egyelőre rejtély marad, ugyanis a banda egyik legnagyobb slágere kikerült a setlistből. Jó pár éve járok már Hooligans koncertekre, de ilyesmire emlékeim szerint még nem volt példa, ahogy arra sem nagyon, hogy más is énekeljen Csipa mellett – leszámítva persze a vokalistahölgyeket, valamint Tibi és a billentyűs, Gyöngyösi Gaben ilyen irányú közreműködését – most azonban ez is megtörténik, hiszen ahogy már említettem, Diószegi Kiki többször is megjelent a színpadon, és kifejezetten jól állt a két énekhang, ráadásul egy esetben még a dalszöveg néhány mondata is megjelent a LED-falas animáció közben, amivel Csipa és Kiki is tökéletes összhangban voltak, vagyis konkrét bizonyítékot kaptunk rá, hogy remekül működik a kémia a két énekes között.
 
 
Királylány – és Paradicsom – tehát nem volt, más régebbi dalok azonban azért természetesen előkerültek. A „kötelező” slágerek közül nem maradt ki a Félember, a Nőben a boldogság, a Küzdj az álmodért és a Játszom, de mivel élőben ezek is erőtejesebben szólnak, mint az albumokon, így sehol sem lógott ki a lóláb, az pedig még mindig hidegrázós élmény, ahogy a sok Hooligans-rajongó egy emberként énekli ezen dalok jól ismert sorait. Az elmúlt években szinte kötelező elemnek számít a Nem hall, nem lát, nem beszél lemez egyvelege, amelyben a Funky jumping, az Őrangyal, a címadó dal, a Királyok és a Szép volt, haver részleteit hallhattuk, és ez most sem maradt ki. Csipa viccesen meg is jegyezte, hogy a hozzá hasonlóan idősebbek még emlékezhetnek ezekre, a fiatalabbak pedig akár egy kis történelemórának is felfoghatják az eredetileg 1997-ben megjelent album megidézését. A frontember egyébként is remekelt és több poént is szállított: az Új méreg előtt például azt tudhattuk meg, hogy a török sorozatokba még ő is szívesen belenéz, ahogy azonban a dalból is kiderül, a híradókkal nem árt vigyázni.
 
Bár az egész koncertet élveztem, számomra a Várok rád jelentette a csúcspontot, ami a szívemnek egyik legkedvesebb dal a zenekartól és már rég halottam élőben, így igazán örömteli meglepetés volt. Nem is rémlik olyan Hooligans koncert, amelyet nem a Hotel mámor zárt, és bár a „rendes” programnak most is ez került a végére, a zenekar még két új dallal visszatért a ráadásra, és Kikit is láthattuk és hallhattuk még egyszer, valamint az is kiderült, hogy legközelebb augusztus 22-én várható majd a banda felbukkanása a fővárosban.
 
 
A zártosztályos hasonlatnál maradva, elképzelhető, hogy a Hooliganok valóban "megőrültek egy kicsit", de ha ez így is van, akkor ez a legjobb dolog, ami csak történhetett velük. Nekem személy szerint eddig is a kedvenceim közé tartozott a zenekar, de az új irány kétségkívül még izgalmasabb és érdekesebb, és a setlist kisebb-nagyobb megbolygatása is jól sült el. Ha valaki esetleg még mindig hezitál, hogy adjon-e egy (újabb) esélyt a bandának, szerintem bátran tegye meg, mert valószínűleg kellemes csalódás éri majd.
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Down For Whatever - Popov Alexandra, Hooligans - Barba Negra, további képekért klikk ide!