Bejelentkezés

x
Search & Filters

Eluveitie, Amaranthe, The Charm The Fury koncertbeszámoló - 2017.október 26. Barba Negra Music Club



Akadt már néhány izgalmas turnés párosítás idén és egyértelműen ebbe a sorba állt be az Amaranthe és az Eluveitie közös megmozdulása is, amelyhez ráadásként a holland The Charm The Fury is csatlakozott, a turné második állomása pedig rögtön a Barba Negra volt a Hammer Concerts szervezésének köszönhetően.

A forgalom ugyan kicsit megtréfálta a zenekarokat a délután folyamán, de végül mindenki szerencsésen megérkezett és a program is csak alig fél órát csúszott emiatt, amit akár egy kis alapozással is könnyen el lehetett ütni. Negyed nyolckor pedig már színpadon is volt az este első fellépője, a The Charm The Fury a már ekkor is közel színültig telt Barba Negra közönsége előtt. Caroline Westendorpék számára jó lehetőség ez a turné arra, hogy megmutassák magukat, ugyanakkor a rendelkezésükre álló szűk fél óra nem valami sok és ilyen rövid idő alatt nem könnyű meggyőzni két másik zenekar rajongóit. A The Charm The Fury mindenesetre megtette, amit lehetett, egy-két rövid felkonferálástól eltekintve egy másodpercre sem volt megállás és úgy tűnt, a többség szívesen hallgatta volna tovább is az amszterdami csapatot, annak ellenére is, hogy a stílusokat tekintve inkább azt Arch Enemy-Jinjer féle vonallal rokoníthatók.

 

 

Az Amaranthe az egyik kedvenc zenekarom, ez volt a negyedik alkalom, hogy élőben láttam őket, ugyanakkor a tavalyi Maximalism albummal nem igazán sikerült megbarátkoznom, ezért kicsit sajnáltam, hogy a koncert első fele szinte csak erről a lemezről szólt, ráadásul időnként mintha a hangzás sem lett volna tökéletesen a helyén, és bár az elektronikus alap mindig része volt a csapat zenéjének, most már tényleg nem moshatnák le magukról a sokak által korábban is rájuk aggatott metaldiszkó jelzőt.

 

 

Ezek ellenére azonban Elize Rydék még mindig hatalmas bulit csinálnak, és bár eleinte érződött némi bizonytalanság a Jake E helyére érkezett Nils Molinon, néhány dal után ő is nagyon belerázódott a hangulatba és többször is hatalmasakat énekelt. Ezúttal a korábban megszokott 80-90 perces koncertekhez képest valamivel kevesebb idő jutott az Amaranthe-nak, de ebbe is belefértek a kötelező régebbi kedvencek és néhány olyan kevésbé kötelező dal is, mint egyik személyes kedvencem, az Electroheart. Ha minden tehát nem is volt tökéletes, összességében ismét remek koncertet adott a zenekar, és szerintem senki sem bánná, ha továbbra is folytatódna az a tendencia, hogy évente ellátogatnak hozzánk.

 

 

Az Eluveitie és úgy összességében a folk metalos irányzat nem kifejezetten az, amit különösebben sűrűn hallgatnék, de már csak ezért is kíváncsian vártam az Eluveitie fellépését, mert nem igazán tudtam, mire is számíthatok. Mindenekelőtt már az elismerésre méltó teljesítmény, hogy a kilencfős zenekar sikeresen felfért a színpadra és a Your Gaulish Warral bele is vágtak a koncertbe. Nyilván ennyiféle hangszernél szinte lehetetlen vállalkozás tökéletesen megoldani a hangosítást, és némelyik tényleg háttérbe szorult időnként, de összességében ebből is a maximumot hozták ki az illetékesek.

 

 

A zenekar négy dalt játszott el idén augusztusban megjelent új albumáról, az Evocation II – Pantheonról, egyébként pedig az összes korábbi lemezről is összeválogattak egy-két dalt a rajongók látható és hallható nagy örömére, és azzal együtt is kereknek, jól összerakottnak érződött a program, hogy nem ismerem alaposabban az Eluveitie munkásságát. Chrigel Glanzmann szimpatikus frontember, ének terén pedig ő és Fabienne Erni is jól teljesít, pedig a hölgy csak az év elején csatlakozott a zenekarhoz.

 

 

A koncert zárásaként természetesen az Inis Mona csendült fel, ami után örömmel nyugtázhattuk, hogy bár ránézésre három, elég különböző stílusú zenekarról van szó, mégis jól illenek egymáshoz, és ha valaki előzetesen csak egy bandát szeret és ismer igazán közülük, akkor is két új kedvenccel gazdagodhat az este végére.

Az Eluveitie koncerten elhangzott dalok:

 

01. Your Gaulish War
02. King
03. Nil
04. Omnos
05. Lvgvs
06. Catvrix
07. Artio
08. Epona
09. Thousandfold
10. The Call of the Mountains
11. A Rose for Epona
12. Kingdom Come Undone
13. Tegernakô
14. Drum Solo
15. Havoc
16. Helvetios
17. Inis Mona

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Martina Sestic – Venia-Mag