“Élvezd az utazást és tedd le a telefont” - Tool, Night Verses koncertbeszámoló - Budapest Aréna, 2024.06.13.
Tool, Night Verses – Papp László Budapest Sportaréna, 2024.06.13.
Két év elteltével ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában lépett fel a Tool, ez a meghatározhatatlan stílusú legenda, előzenekarként pedig elhozta magával a Night Verses-t. Ott voltunk, megnéztük.
Szeretem az “agyas” zenéket. A hosszabb darabokat, amikben el lehet merülni, a szokatlan ritmusképeket, a lebegős dallamvezetést a zúzós zenei alapra. Épp ezért ki nem hagytam volna a Tool Arénás koncertjét. Bár nem vagyok fanatikus, nem is láttam még élőben őket eddig, de a korábbi koncertvideók alapján nagyon várósnak ígérkezett.
A metróbejárat előtt csapágyasra jár a gyros nyárs, a sorban majd’ mindenkin zenekaros póló. El se lehet téveszteni, itt bizony Tool koncert készülődik. Este 6-tól kapunyitás, addigra már komolyabb tömeg verődött össze a stadion előtt. Saccra 70/30 volt az arány a külföldről érkezettek javára. Kígyózott a sor a Merch konténernél, ahol azért akadtak durván túlárazott tételek, egészen 750 (!) ezerig.
Miután bejutottunk, és (töksötétben) elfoglaltuk helyeinket, a velünk szemben lévő technikai helyiséget mértük fel. Volt mit: a komplex kivetítés, fény és hangtechnika miatt a keverő akkor helyet vett el a küzdőtérből, mint egy közepes méretű szoba.
A Night Verses nyitotta az estét pontban fél nyolckor. Instrumentális számaikkal a rendelkezésükre álló rövid idő alatt felspannolták a közönséget. Aric Improta dobos gyakorlatilag elvitte a showt, tombolt mint egy gorilla, felállt a dobszerkóra…. Szóval pótolta a vetítést, ami náluk is kötelező showelem, de valószínűleg a Tool-ra való tekintettel visszavettek a vizuálból. Egész pontosan pár színpadi lámpa és a zenekar logója színesítette a színpad képet. Kár hogy csak fél órát játszottak, elhallgattam volna még őket teljes koncerten is. Akinek hasonló érzései voltak, az augusztus 22-én csekkoljon be az A38-on, Pilni előzenekaraként lépnek fel:
Rövid szünet után pontosan 20:25-kor kezdett a Tool. Nem volt különösebb felvezetés, vagy beetetés, az első számtól kezdve fullba tolták az arcunkba a showt. A koncert kezdő tétele, a “Jambi”-után, a beköszönéskor kötelező “Budapest”, “Nem hallom” körökön is túl estünk, majd Maynard megkérte a közönséget, hogy maradjunk velük, élvezzük az utazást, és tegye le mindenki a telefonját. Az utolsó szám alatt mindenki kamerázhat; “ha jók lesztek”. Ezt egyébként annyira komolyan vették, hogy a színpad előtt álló biztonságiak beletrollkodtak a képbe egy vakítóan villogó lámpával, ha esetleg mégis előkerült egy telefon. Többször felhívták a figyelmet koncert előtt is, hogy kivezetik azt, aki mégis kamerázik. Hogy végül történt-e ilyen, azt nem tudom.
A színpadkép első látásra számomra szokatlan volt, Maynard a zenekar mögött, a kivetítő előtt, egy emelvényen gyakorlatilag mint egy árnyék járta a zombitáncot, kiegészítve a hátteret. Egyébként nagyon dögösen néz ki ez az “árnyjáték”, azt meg kell hagyni.
Nagyon bejött a vizuál, amit használtak. Gyerekkoromban az egyik nagy mágus, akinek a koncert videóit tátott szájjal néztük VHS-en, Jean-Michel Jarre volt, a lézerbenyúlkálós magánszámával. Hát, ezen a téren csak jelenthet a Tool-nak, igazi fényorgiát kaptunk.
Ha már vetítés: Sokat lehetne magyarázni, elemezni, mi a jelentésük ezeknek a képeknek, de hát minek. Ezt látni kell, beleélni magad, aztán értelmezze mindenki saját szája íze szerint. X-aktákat begombázva nézők, szevasztok! 
Ha már nagy elődök: nem tudok nem párhuzamot vonni az összkép kapcsán a Syd Barrett vezette Pink Floyd performanszai, és a mostani szeánsz között. Az az érzésem, hogy ha annak idején Syd nem borul meg ennyire, és tűnik el a zenei életből, talán hasonló dolgokat művelt volna.
A hangerő nekem viszont sok volt. Legalábbis a 117-118 szektor környékén. Azért csak ott, mert amikor elindultam piáért és megkeresni Norbi barátomat, kicsit távolabb, a 115 környékén már teljesen rendben volt a hangzás. Volt aki annyira előrelátó, és füldugóval készült - meggondolandó a következő koncertre.
A hely sajátosságai miatt ülőhelyre szólt a jegyünk. Ami legalább annyira paradoxon, mint a Nemzeti Filharmónikusokra pogózni, de a közönség ezt is megoldotta. Az Invincible alatt több hullámban állt fel a tömeg. Aki ülve maradt, az persze nem látott semmit, indult is némi szofisztikált szájkarate, de semmi komoly nem lett belőle. Ilyen koncert küzdőtérre való, na.
Még valami és befejezem a nyavalygást: valahol értem, de azért elég visszás a közönség ilyen szintű leszabályozása, pláne rockkoncerten. Megálltam a korlát mellett nézni a koncertet. A security azonnal ott volt, hogy üljek vissza a helyemre. Ezúton kérek elnézést attól a kollégától, akinek - a Bisztigirl megjelenése miatti meglepetésemben - kiütöttem a piát a kezéből. Ezek azonban csak apróságok, és eltörpülnek amellett, hogy milyen elképesztő élmény a sűrűjében lenni ennek az egész őrületnek.
A Fear Inocolum első hangjainál valaki bedobta a “D-moll Toccata és fúga” elnevezést, és hát teljesen helytálló. Ha lehámozzuk a modern zenei alapokat, hasonló szerkesztési elvek érvényesülnek a klasszikus zenében is. Nem az a kifejezett A-B-B-A dalszerkezet, mint a negyedikes énekkönyvben.
A koncert utolsó harmadában beiktattak még egy hosszabb szünetet, ezt Danny Carey bekamerázott monstre dobszólója, a Chocholate Chip Trip követte. A Flood alatt aláhulló fényes konfetti terítette be a küzdőteret, egy kis emlék azoknak, akik el tudtak kapni belőle. Az utolsó - Stinkfist - előtt pedig Maynard megkérte a közönséget, hogy vegyük elő a telefonokat és kamerázzunk. Na így ennek volt értelme, gyakorlatilag az is adott egy pluszt a látványnak, ahogy mindenki, de tényleg mindenki kezében látszott egy mini színpadkép.
Az elköszönésben sem volt semmi túlcicomázott, nem volt tapsoltatás, se ráadás. Kigyúltak a fények, dobáltak a közönségnek némi szuvenírt és 2 kisgyerek társaságában levonultak a színpadról. Full profizmus, sallangok nélkül. Így kell ezt.
Jó volt? Kurva jó volt! Akik ott voltak a 2022-es koncerten, mind egybehangzóan állították, hogy az idei setlist sokkal jobb, mint az akkori. Megnézném újra? Persze, de nem azonnal. Ennek még ülepednie kell. De ha legközelebb jönnek, én biztos hogy ott leszek.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Jambi
02. Fear Inoculum
03. Rosetta Stoned
04. Pneuma
05. Intolerance
06. Descending
07. Schism
08. The Grudge
Szünet
09. Chocolate Chip Trip
10. Flood
11. Invincible
12. Stinkfist
Bonivárt Balázs
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
