"Emlékutazás" - Ócsag Andrea könyve az idén 70 éves Török Ádámról
Legenyhébben fogalmazunk, ha azt írjuk, hiánypótló kötetet írt, szerkesztett és jelentetett meg magánkiadásban Ócsag Andrea újságírónő, amikor Török Ádám életmű-riportkötetét közreadta. Mint előszavában írja, nem könnyen jött össze a mű – egyrészt maga “az alany” sem adta könnyen magát, másrészt hatalmas élményanyagot kellett rendszerezni, egységessé szerkeszteni. Ádám ugyanis az eddigi 70-ből 50 évet a zenében töltött, színpadon, stúdiókban, próbán, kiadókkal, szponzorokkal, pártkatonákkal viaskodva, néha kegyeiket keresve, néha beintve nekik, de mindig a saját útját járva.
Egyszerűen az a helyzet, hogy Török Ádám (MINImális túlzással) mindenkit ismert a magyar beat-pop-rock és jazzrock köreiből aki számít, mindenkivel játszott egy zenekarban, de ha zenekarban nem is, akkor egy-egy koncerten, bulin, vagy valamilyen spontán jammelés keretében…és mindezt 50 éven keresztül.
Valóban óriási tehát az a visszaemlékezés-tömeg, amely Ádám szavaiból kikerekedik a hazai beatzene (van-e ki e szót még ismeri) kezdeteitől napjainkig. És a hangsúly itt már azon van, hogy Ádám szavaiból…
Mert a szerző-szerkesztő, szerintem abszolút jó húzásként, meghagyta az Ádi-féle csibész, vagány szövegelés szlengjeit, sajátos fordulatait, helyenkénti kalandos túlzásait, és főleg humorát – ezzel tökéletesen őrizte meg főszereplője hitelességét. Nem egy valahai legenda emlékezik ezeken a lapokon - holott el lehetett volna rendezni a mondandóját így is – hanem az örök, de köztünk élő vagabund, akinek legnagyobb szerelme a zene mellett, mindig fontos maradt a foci, a csajozás, a bulihangulat és a bohém barátság. És aki ismeri egy kicsit is Török Ádámot, az pontosan tudja, hogy ő ilyen! Vagyis az életmű kötet elérte azt, ami véleményem szerint a műfajban a legtöbb: a valódi embert állítja elénk, vagy inkább ülteti le asztalunkhoz (hogy stílszerűek maradjunk), és hagyja megszólalni. Ettől a “szerkesztői diszkréciótól” olyan ez a könyv, mint egy többtételes borozgatás…
A történetek pedig…hát…vissza- és elvezetnek egy olyan világba, amit magam csak hírből, vagy kívülről, rajongóként ismerek. Kezdve a kis magyar hippi-korszaktól az ORI (Országos Rendezőiroda) és Erdős Péter uralmának korán át a rendszer széteséséig, amikor különböző beállítottságú, zeneszerető, vagy csak pénzéhes mecénások, szponzorok, menedzserek vették át a pártfunkcik helyét, egészen a jelenig, ahol legalább annyit már el lehet mondani, hogy ki-ki válhat a saját szerencséjének kovácsává, ha van ehhez elég kapcsolata és energiája. És Ádámnak, ahogy mindig, még 70 évesen is van álmai megvalósításához elegendő mindkettőből.
Számomra az egész életmű egyik legszebb fejezete a Bartók-koncertprogram története, amit T.Á. és Papp Gyula még a 70-es évek elején álmodtak meg. A magyar rock-élet egyik visszatérő, szomorú sztorija volt a sokból, hogy a már elkészült Bartók-átdolgozásokat az örökösök anno nem engedték megjelenni. Ezzel együtt a Mini lehetőség szerint műsoron tartotta az “Este a székelyeknél” feldolgozását, majd 2017-ben Ádám és Papp Gyula egészen kiváló zenekarral, vonós lányok segítségével (!) állított színpadra komplett Bartók-koncertműsort. Ha ki kellett várni röpke negyvenegynéhány évet, hogy az álom megvalósuljon, hát kivárták! Azt hiszem példaértékű dolog ez…
Na, de nem kezdem el itten felemlegetni az “Emlékutazás” különböző állomásait, Isten ments, hogy belemenjek a zenészek, sztorik, lányok, barátok, bandák, bulik, fesztiválok, koncertek és utazások kavalkádjába, melyekről Ádám mesél, mert sose érne véget ez a cikk! Ha valaki a páratlan Török Ádámi életmű hol szomorkás, hol komoly, hol röhögtető, hol öniróniával elővezetett, de mindig szórakoztató részleteire kíváncsi, járjon utána, és rendelje meg a könyvet a szerzőtől! Klikk ide!
És aki az “Emlékutazás”-ban elmerül, azt hiszem rá fog jönni, Török Ádám életműve nem kizárólag a zenéjében van…
Továbbá Török Ádám fellépésein is elérhető az Emlékutazás könyv, és az Álomkoncert CD; valamint a későbbiekben a Rockdiszkontban való terjesztést is tevezik.
El Bandi