Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ennek a zenekarnak mindig is a barátság volt az összetartó ereje - A Láma Dalai interjú



A Láma Dalai egy lassan 20 éve működő, nagy utat bejárt zenekar, akiknek jócskán van mesélnivalójuk, így beszélgettünk múltról, jelenről és egy kicsit jövőről is. Kérdéseinkre Bíró Zoli, a zenekar dobosa válaszolt.
 
Rockbook: Igen, tudom, hogy ez ilyen tipikus, buta újságírós kérdés, de muszáj feltennem, hogy honnan a név? Miért épp ez lett?
 
B.Z.: Az alapító tagokkal, annak idején, még léptünk fel többek között „Helter Skelter”, „Gyuri és a férgek”, sőt, még „Para-stoke” néven is, de csak nem találtuk a megfelelő nevet. Egy kocsmázás alkalmával az akkori basszusgitárosunk – Söri – dobta be ezt a szójátékot, ami annyira béna volt, hogy megtartottuk. Talán nem volt annyira rossz választás, mert a poén miatt sokan megjegyezték és így minket is, viszont a ma napig el kell magyaráznunk a külföldieknek, hogy – bár minden tiszteletünk Őszentségéé – mi nem egy buddhista zenekar vagyunk, hanem ez csak egy butuska szójáték. Az első lemezünkön – aminek ráadásul „Az első mantra” címet adtuk – azért erre rájátszottunk és a borítón kis cuki, rajzolt buddhista szerzetesek voltak, meg a hanganyag elején és végén tibeti mantra hallható, köszönhetően az alapító gitárosunknak, Bucinak – aki annak idején – a Buddhista Főiskolára járt, de ez csak afféle poén volt, utalva a névre. Amúgy mi inkább az állatra asszociálunk, ami fel-feltűnik a logóinkban, plakátjainkon és a borítókon is, és így azért mókásabb is a történet. Azért a facebook-oldalunk követői között jó sok tibeti, nepáli és egyéb ázsiai országbeli profilja megtalálható és a mai napig be-bejelölgetnek a Föld azon szegletéből is minket. smiley
 
Rockbook: Az első mondat, amit veletek kapcsolatban olvastam, hogy 2000-ben alakult meg A Láma Dalai. Hogyan írnátok le az eltelt, most már lassan 20 évet? Mi volt a legmagasabb és a legmélyebb pontotok?
 
B.Z.: A 2000-es alapítást mi a névválasztástól számítjuk. A kezdeti botladozások, útkeresés után, kb. 2003-2004 környékén játszottunk már valami olyasmi zenét amiben már volt reggae és ska is, vagy legalábbis felfedezhető volt benne, és ami már olyan „alámadalais” volt. Ezzel párhuzamosan kutattuk a fellépési lehetőségeket és elkezdtünk haverkodni a színtér zenekaraival, a számainkat pedig így elkezdtük „megfürdetni” koncerteken és tehetségkutatókon egyaránt. Akkoriban sokat jártunk ilyen megmérettetésekre aminek az egyik eredménye az lett, hogy bár nem nyertük meg, de 2006-ban a szarvasi Zebra Klubban rendezett Wan2 tehetségkutatón döntősök lettünk és ez azzal járt, hogy két nagy fesztiválon – Wan2 (Mezőtúr) és Hegyalja Fesztivál – kaptunk nagyszínpados fellépési lehetőséget. Mindkettő egész jól sült el és olyan 2010-ig szinte minden fesztiválon felléptünk, nyaranta mindig úton voltunk. Közben más, rangosabb tehetségkutatókat is megnyertünk, emellett pedig sokat koncerteztünk az országban – néha a határon túl is – így lett egy kis nevünk a hazai piacon, sokan ismertek minket. A legjobb, legmozgalmasabb időszak talán a 2008-2010 közti volt, legalábbis akkor „turnébuszoztuk” a legtöbbet. Ezután következett pár mélyebb pont, tagcserék miatti „semmit tevés”. Azért akadtak sikerek ebben az időszakban is, csak kellett idő, mire kicsit újra magunkra találtunk.
 
Hosszú idő 19 év, azóta nagyon sok mindent megéltünk közösen.. Ezalatt voltak tagcserék is a zenekarban, amiket terveink szerint talán majd egy rólunk szóló Wikipédia-oldalon is összefoglalunk, hogy többek között ez az információ se legyen az enyészeté. A jelenlegi tagok egyébként, hogy akkor megemlítsük őket: Vereb János – ének, harsona, Vígh Csaba – gitár, Csányi László – szaxofon, Földi Jácint – trombita, Pocskai Roland – billentyű, Magyari András – tuba, Bíró Zoltán – dob.
 
 
Rockbook: Hogy néz ki egy hetetek? Az időtök mekkora részét töltitek a zenekarral? Próbával vagy csak úgy egymással?
 
B.Z.: Hetente kb. egyszer próbálunk, plusz a koncertek, amikor látjuk egymást, de ezen kívül is rendszeresen összejárunk a tagokkal, csak ez a „rendszeres” már nem olyan mint régen. smiley Azóta sokunknak családja és egyéb elfoglaltsága van, nehéz összeegyeztetni a próbákat is, nemhogy az egyéb csapatépítő összejöveteleket. smiley Egyébként ennek a zenekarnak mindig is a barátság volt az összetartó ereje, hiszen amatőrök vagyunk. Mindig is egy kis családként funkcionáltunk, csak már kevesebbet vagyunk együtt, de azért igyekszünk odafigyelni, hogy ez a része se sérüljön a dolognak, hiszen akkor értelmét veszti az egész.
 
Rockbook: Hogyan írnátok le A Láma Dalai rajongóit? Kit kell elképzelnünk? Ki a célcsoportotok?
 
B.Z.: Ha 10 éve kérdezed, még talán tudunk rá válaszolni, ki a célcsoport, kik járnak koncertekre, de ez már nagyon vegyes, nagyon elmosódnak a határok, a rajongóknak nevezhető emberek meg közben felnőttek, nem járnak már annyit bulizni. smiley És attól is függ, hol lépünk fel éppen: nyilván más egy fesztivál, egy gasztronómiai rendezvény és egy művelődési házban tartott buli közönsége is.
 
Rockbook: Mire számíthat az ember, amikor ellátogat egy koncertetekre? Hatalmas tánc, pogó, vagy meghitt andalgás jellemez inkább titeket?
 
B.Z.:A pogót leszámítva talán minden előfordul, de ez is helyszín-függő.
 
Rockbook: Kik azok az előadók, akikkel, ha úgy hozná a sors, szeretnétek egyszer együtt zenélni? Lehet bármilyen zenekar! Akár mostani, akár egykor volt.
 
B.Z.: Na, az elég nagy „supergroup” lenne, mert szerintem mindenki mással. smiley Egyébként a zenekarban a tagok szinte mindent hallgatnak és zeneileg is mindenki „máshonnan jött”. És ez valahogy mindig is így volt, a régi tagok esetében is. A buszban is minden szól, vegyesen. Eléggé felszaladna a szemöldököd, ha hallanád! smiley
 
 
Rockbook: Melyik a kedvenc sorotok magatoktól?
 
B.Z.: Hát, ha számszöveg, akkor talán az „Ez nem tömény, csak gyógynövény.”, ha meg a zenekar életéből, akkor a „Meg tudnék inni még vagy ötöt!” smiley
 
Rockbook: Melyik a kedvenc sorotok egy másik zenekartól?
 
B.Z.: „Majd lassabban élek, mint azelőtt bármikor, és mindent megértek, amiről a reggae szól.” smiley
 
Rockbook: Nemrégiben készült egy klipetek. Kérlek, meséljetek róla egy kicsit! Kivel/kikkel hoztátok létre? Miért pont erre a dalra készült? Kié volt a klip képvilágának ötlete? Hogyan alakult a munkafolyamat? Hogy éreztétek magatokat közben és mennyire vagytok elégedettek a végeredménnyel?
 
B.B.: Hát, az úgy volt, hogy öt számot vettünk fel nemrég a szegedi Miracle Sound stúdióban – ahol/akikkel már többször dolgoztunk. Ez egy kislemez volt, aminek az egyik szám után a „Kötelék” címet adtuk. A felvételt és utómunkálatait – most is, mint az előző anyagainknál –   Vári Gábor készítette. Valamiért az öt track közül a „Lépre csal”-t szúrtuk ki arra, hogy klip legyen belőle: mindenkinek tetszik és nagyon szeretjük játszani. Az ötletet tett követte és a C19 stábját kértük fel a képi megvalósításra. A forgatás egy napot vett igénybe. A fiúk igazán profik, a forgatás összes szeletét ők végezték: a forgatókönyvet, a rendezést, a felvételt magát, a fényeket, az utómunkálatokat, és még a füstgépet is ők kezelték. A kiskunfélegyházi Ágyú Kézműves Sörgalériában folytak a belső felvételek. Egy beteljesült szerelmi történetet dolgoztunk fel, amely nagyjából passzol a szövegre és közben a klipben javarészt csak lábak láthatóak. A miénk, a főszereplő hölgyé és a statisztáké.
 
Rockbook: Mire készültök a jubileumi év alkalmából? Mik a terveitek? Hol lehet veletek találkozni?
 
B.Z.: 2020-ban – előre láthatólag ősszel, ami kb. stimmel is, hiszen 2000 őszén jött a név – tervezünk egy nagyobb szabású 20 éves szülinapi bulit, koncertet sok meglepetéssel, régi tagokkal, de erről majd később. Még sok minden agyalás és szervezés alatt van, de valami nagy lesz! smiley
 
Rockbook: Még feltennék pár villám kérdést, csak a játék kedvéért:
 
Sör vagy bor ?
 
Most már inkább bor. Szódával.
 
Fesztivál vagy klub?
 
Fesztivál.
 
Csendes ülős vagy hangos koncert?
 
Hangos...de ne nagyon. smiley
 
Színház vagy mozi?
 
Mozi gyakrabban.
 
Nappal vagy éjszaka?
 
Éjszaka.
 
Kávé vagy tea?
 
Kávék. Úgy megy az éjszaka...
 
Alvás a buszban vagy sztorizás a buszban?
 
Az utóbbi. Hazafelé meg alvás...
 
 
Hetesi Julcsi
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.