Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ennél jobban nem is lehetett volna elbúcsúzni ezt a nyarat - Paddy And The Rats, Aurevoir. – Budapest Park, 2018. 09. 20.



Paddy And The Rats, Aurevoir. – 2018. 09. 20., Budapest Park
 
Szeptember 20-án idén utoljára kaptak lehetőséget az „ír kalózok”, hogy szabadtéri fővárosi helyszínen, egészen pontosan a Budapest Parkban gyűljenek össze kedvenc zenekaruk, a Paddy And The Rats nyárbúcsúztató buliján, ami egyben a csapat fennállásának tízéves évfordulójának apropóján rendezett turné első koncertje is volt. Ennek megfelelően jó néhány meglepetést is tartogatott az este, amelyen az időben érkezők az Aurevoir. koncertjével kerülhettek hangulatba.
 
Nekem személy szerint ez volt az első találkozásom a zenekarral, akiknek zenéjét nem egyszerű bekategorizálni, ők leginkább az ethno-beat, a neofolk és a magyar kocsmazene jelzőkkel illetik stílusukat, ami tehát elég erősen táplálkozik a népzenei elemekből, de sok más is megtalálható benne – az egyik nóta elején például egyenesen Panjabi MC Mundian To Bach Ke című slágerének dallamát véltem felfedezni – és hangulatilag is igencsak sokszínű volt a rendelkezésükre álló nagyjából ötven perc: a vidám, táncolós dalok mellett mélyebb, érzelmesebb szerzemények is belefértek a programba, a végén pedig még készülő új klipjükhöz is felvettek néhány képkockát a fiúk a színpad előtt összegyűlt szépszámú közönségről, akik az adott dallamoknak megfelelőn ugráltak, táncoltak vagy éppen „csak” tapsoltak a kilenc zenész nem mindennapi koncertjét elnézve, ami egyúttal azt is bizonyította, hogy nemcsak a Slipknot zenéjéhez van szükség ekkora létszámra. Aki tehát – akár éppen a Paddy kapcsán – nyitott a népzenei elemekre és a magyar nyelvű szövegek sem tántorítják el, bátran tegyen egy próbát az Aurevoir.-ral, mert minőségi és különleges produkciót nézhet és hallgathat meg.
 
 
Az utóbbi időben valahogy mindig úgy alakult, hogy nem sikerült eljutnom Paddy-ék éppen aktuális budapesti koncertjére, pedig pár éve ez elképzelhetetlennek tűnt. Most azonban szerencsére ismét kedvezően álltak azok a bizonyos csillagok, így több dalt is most először hallhattam tőlük élőben, aminek elsősorban egyszerűen csak annyi az oka, hogy azokról a lemezekről származnak, amelyek az elmúlt években születtek és amelyek a korábbinál is sokkal népszerűbbé tették a zenekart itthon és a határokon túl is – méghozzá teljesen megérdemelten, ugyanis már az első hangoknál egyértelműen kiderült, hogy a remek hangzásból, a tagok közti összhangból és a minőségből továbbra sem enged a zenekar és a karakterét is megőrizte mindenki, így megvannak a „csendes” és a „hangos őrültek” is a bandában – véleményem szerint Bernie a legnagyobb fazon, ráadásul a mozgáskultúrája is egészen különleges – a középutat pedig épp maga Paddy képviseli, akin látszott, hogy még sok száz koncerttel a háta mögött is őszintén meghatja a rajongók szeretete és elhívatottsága a zenekar iránt.
 
 
A bevezetőben már utaltam rá, hogy volt néhány meglepetés, amelyek közül a legnagyobbat a Honeybeast csodás hangú énekesnője, Tarján Zsófi jelentette, aki egyúttal a Paddy And The Rats történelemkönyvébe is beírta magát, mint az első hölgy, aki színpadra lépett a zenekarral, hogy Paddy-vel együtt énekelje el a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, amit a banda a külföldi koncerteken is eljátszik, ahol szintén dalra fakadnak a rajongók is, ami óriási élmény lehet. Ezúttal persze nem voltak nyelvi akadályok, és igazán szépen szólt a dal mind Zsófitól és Paddy-től, mind a rajongóktól. A következő meglepetés a már szintén említett tízéves jubileumhoz kapcsolódik, amelyre azt találták ki a fiúk, hogy minden egyes eddigi daluk előkerül majd valamelyik koncerten, elsőként pedig a Clock Strikes Midnight-ra esett a választásuk, aminek nagyon örültem, mivel az egyik kedvenc Paddy-dalomról van szó. Harmadik meglepetésként pedig egy hosszabb akusztikus blokk következett, ami talán egy kicsit túl hosszúra is sikerült, még ha nyilván ez a vonal is fontos része a zenekar dolgainak és egyébként jó dalokról is van szó, de aztán a Ghost From the Barrow azonnal ismét felpörgette a hangulatot.
 
 
A koncert végén természetesen nem maradhatott el a Freedom, amelynek elején a közönség szokás szerint leguggolt, majd egy emberként ugrott fel, ami még mindig elképesztően jól néz ki, a buli zárásaként pedig még egy wall of death is összejött, ami még kicsit távolabbról nézve is fájt, azt pedig csak elképzelni tudom, hogy benne lenni milyen lehetett, de azt el kell ismerni, hogy ez is elég látványos volt. Paddy pedig azt is elárulta, hogy december 14-én és 15-én két napra birtokba veszik majd a Barba Negrát, ahol az első estén az ír, a másodikon pedig a kalózos dalok kerülnek előtérbe, így aki semmiről sem akar lemaradni, legyen ott mindkettőn.
 
 
Néhány évvel az előző Paddy And The Rats koncertem után örömmel láttam, hogy a zenekar még mindig nagyon odateszi magát élőben a régi és az új daloknál egyaránt, a közönség folyamatosan csak nő – pedig sosem volt kicsi – és a hangulat is fantasztikus. Ennél jobb keretek között pedig nem is lehetett volna elbúcsúzni ezt a nyarat.
 
További képekhez klikk ide!
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Nagy Marci