Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ezeket a glam bandákat teljesen félresöpörte a grunge



A 90-es évek elején a glam metal jelentősen háttérbe szorult a grunge megjelenésével és bár a későbbiekben több banda ismét sikeres tudott lenni, annak idején jó pár zenekar karrierjében komoly törést okozott ez a zenei változás. Az Ultimate-Guitar most hét olyan glam zenekart gyűjtött össze, amelyet különösen rosszul érintett a grunge térhódítása.
 
- Cinderella: a Cinderella-nál minden jól indult: a Nobody's Fool és a Shake Me klipjét ki sem lehetett kerülni az MTV-n, Night Songs című debütáló albumuk tripla platina lett, sőt, még az is jól sült el, hogy a második lemezzel kissé elkanyarodtak egy bluesosabb irányba. Azonban mielőtt a banda teljesen elszakadhatott volna a glames gyökereitől, beütött a krach: Tom Keifer a negyedik album felvételei közben elvesztette a hangjáét és bár a lemez munkálatai hosszú szünet után folytatódtak, a Mercury kiadó végül megvált a zenekartól. A Cinderella kétszer is visszatért (1996-2009, 2010-2017), de a harmadik újraegyesülésre nem sok esély van, ugyanis Keifer szerint "kibékíthetetlen ellentétek" feszülnek a tagok között.
 
 
- Faster Pussycat: ahogy az a banda nevéből is sejthette, a Faster Pussycat dögös, szexi glam rockot játszott és pont akkor robbant be, amikor a műfaj népszerűsége a csúcson volt. A banda első három albuma nagy sikert aratott és 1993-as turnéjukon is rendre telt ház előtt játszottak, ezután azonban mégis feloszlottak. A 2000-es években kétféle formában is visszatért a csapat: az énekes, Taime Downe az indusztriális vonalon haladt tovább, míg Brent Muscat gitáros maradt a banda klasszikus hangzásánál, de végül mégis neki kellett nevet váltania Sin City Sinners-re.
 
 
- White Lion: a White Lion 1987-es második albuma, a Pride a mai napig nagy népszerűségnek örvend, annak idején pedig többszörös platinalemezes státuszt ért el. Az ezt követő Big Game is jól sikerült, az 1991-es Mane Attraction lemeznél azonban sorra jöttek a gondok: Mike Tramp nem akart továbbra is olyan magas hangon énekelni, az album eladásai jóval elmaradtak a korábbiaktól és a rádiókan sem pörögtek az új White Lion dalok a grunge nóták miatt.James LoMenzo és Greg D'Angelo közvetlenül az album megjelenése után kiszállt, a promóciós turnét követően pedig az egész zenekar feloszlott. Tramp a 2000-es években többször is megpróbálta új társakkal feléleszteni a csapatot, de ezeket a kísérleteket rendre jogi csatározások övezték.
 
 
- Mötley Crüe: a Mötley Crüe ugyan a szerencsés glam bandák közé tartozik, hiszen sikeresen átvészelte a 90-es éveket, de azért náluk is akadtak problémák. Az 1991-es The Decade of Decadence című válogatásalbum után Vince Neil kiszállt, a helyére pedig John Corabi érkezett. Vince ugyan 1997-ben visszatért, de a Generation Swine lemez nem aratott osztatlan sikert, az Elektra kiadó pedig hamarosan ki is hátrált a banda mögül. Ennek ellenére a banda azóta kétszer is újjáalalkult és jelenleg is gőzerővel készül a nagy visszatérésre.
 
 
- Winger: a Winger mindig is üde színfoltnak számított a glam színtéren izgalmas, progresszív megoldásokkal fűszerezett dalaival. A banda első két albuma, a Winger és az In the Heart of the Young többszörös platinastátuszt ért el és úgy tűnt, a zenekar simán vesz minden akadályt. Jött azonban a Beavis és Butthead és a Metallica, akik hamar nevetség tárgyává tették a bandát, amely végül fel is oszlott. A 2000-es években azonban a Winger visszatért és azóta már három új albummal is jelentkezett.
 
 
- Stryper: a glam műfajnak bőven voltak furcsaságai, de arra azért így is kevesen számítottak, hogy egy keresztény banda is feltűnik a színtéren. A Stryper koncepciója mégis működött - legalábbis egy ideig. A 90-es évek elején a zenekar népszerűsége drasztikusan visszaesett, ami a rosszmájúak szerint Isten büntetése volt azért, mert az Against the Law című ötödik albumon egyszer sem említették meg őt.
 
 
- Nitro: bár a külsőségeket és a dallamokat tekintve a Nitro maximálisan illett a glam színtérre, volt egy fontos különbség köztük és a többi banda közt: a Nitro-t remek zenészek alkották: Michael Angelo Batio már akkoriban is zseniális gitáros volt, Jim Gillette hangjától pedig állítólag még a poharak is megrepedtek. Ennek megfelelően az O.F.R. című debütáló albumuk hatalmas sikert aratott, az 1992-es második és egyben utolsó lemezük, a Nitro II: H.W.D.W.S. azonban már túl későn érkezett: az MTV ekkor már nem játszotta a banda klipjeit és hamarosan a kiadó is megvált tőlük, hiába volt több új dal is a tarsolyukban. A Nitro ugyanakkor a rövid pályafutása ellenére is tudott maradandót alkotni és sokan ma is etalonként tekintenek rájuk.