Ezért vette fel kétszer az 'Electric' albumot a The Cult
1987. április 6-án jelent meg a The Cult harmadik albuma, az Electric, amely fontos mérföldkőnek bizonyult a zenekar történetében, mivel a lemezen az addig megszokott gothic rockot az AC/DC-t és a Led Zeppelin-t idéző klasszikus hard rock váltotta fel. Ez a változás azonban nem egyik napról a másikra jött, sőt, a bandának kétszer is fel kellett vennie az albumot.
A banda üstökösként robbant be a szárnyait bontogató brit goth színtérre az 1984-es Dreamtime albummal, az ezt követő Love pedig még nagyobb siker lett, rajta olyan klasszikusokkal, mint a She Sells Sanctuary, a Rain és a Revolution. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Ian Astbury korábban már bizonyított a Southern Death Cult énekeseként, Billy Duffy pedig a Theatre Of Hate-ben gitározott. Ilyen előjelek után mindenki biztosra vette, hogy a The Cult harmadik albuma is egy igazi gothic rock mestermű lesz, de végül hatalmas meglepetés érte őket, ugyanis a banda egy teljesen új arcát mutatta meg az Electric-en, amelyre még a Steppenwolf örökzöld slágere, a Born To Be Wild feldolgozása is felkerült, a tagok pedig az új stílushoz igazodva farmer- és bőrruhákba bújtak.
Persze a történet korántsem ilyen egyszerű. Az album eredetileg Peace munkacímen futott, a producer pedig az a Steve Brown volt, aki a Love-on is dolgozott a csapattal. A felvételek meg is kezdődtek az Oxfordshire-i Manor stúdióban, Brown-nak pedig eszében sem volt változtatni az egyszer már jól bevált recepten: az előző albumon megismert effektezett gitárhangzást és post-punkos stílusjegyeket vitte volna tovább, a banda azonban végül úgy döntött, kukába dobja az egész anyagot.
"A dalok túl hosszúak, laposak és önismétlők voltak. Túl hamar mentünk vissza a stúdióba, mert a kiadó azt akarta, hogy újabb aranytojást tojjunk nekik. Többet kellett volna próbálnunk és jóval nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnünk az előkészületekre. Éreztük, hogy valami nem stimmel, de nem tudtuk megmondani, hogy mi az. Aztán meghallgattuk a kész albumot és mindannyian úgy éreztük, hogy nekünk befellegzett." - idézte fel a történteket Billy Duffy 2013-ban.
A banda a Love amerikai turnéja során figyelt fel Rick Rubin munkásságára, aki akkoriban a Beastie Boys-szal bontogatta szárnyait és egyébként is a hiphop vonalon mozgott, a The Cult tagjainak azonban tetszett a munkája, és úgy döntöttek, felkérik őt a Peace újrakeverésére. Rubin vállalta a feladatot és magával vitte Andy Wallace hangmérnököt (Slayer - Reign in Blood) is. A producer nem kímélte az albumot: a Zap City, a Love Trooper, a Conquistador és a Groove Co. azonnal eltűnt a süllyesztőbe, és ezek helyére érkezett a már említett Born To Be Wild feldolgozás, a Lil' Devil, a King Contrary Man és a Memphis Hip Shake, de a megmaradt dalok is új keverést kaptak, ráadásul Rubin nem a Manor-ban, hanem a New York-i Electric Ladyland stúdióban dolgozott.
Ne feledjük, hogy ez az időszak kulcsfontosságú volt a hard rock és a metal színtéren. A Reign in Blood (Slayer) és a Master of Puppets (Metallica) alig egy évvel korábban jelent meg és kifejezetten jól szerepelt a Billboard lemezeladási listán, 1987 júliusában pedig megérkezett az Appetite for Destruction (Guns N' Roses) is, amely ismét teljesen átrajzolt mindent. Az immár Electric címet viselő album ezek közé ékelődött be és bizonyította, hogy a The Cult remek döntést hozott Rick Rubin csatasorba állításával és a hangzásuk megváltoztatásával. Ráadásul az eredeti Peace-dalok sem tűntek el örökre a süllyesztőben: a 2013-ban megjelent Electric Peace dupla albumon minden nóta megtalálható, amely a két stúdiózás során készült.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
