Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ezt egyszer mindenkinek látnia kell” – Heilung koncertbeszámoló, 2022.12.02, Barba Negra Red Stage



Heilung, Eivør, Lili Refrain - 2022.12.02, Barba Negra Red Stage
 
Az idei playlist-em jó pár általam újonnan felfedezett zenekarok számait rejti és amikor idén megismerkedtem a Heilunggal, nem volt kérdés számomra, hogy én is ott legyek a december 2-i budapesti rituáléjukon. És bár munka miatt sajnos nem tudtam Eivør-t és Lili Refrain-t élőben is meghallgatni, azonban megérkezésem után a pult környékén elcsíptem néhány beszélgetést és a visszajelzések a közönség soraiból pozitívnak bizonyultak.
 
Az estét Lili Refrain nyitotta és bár csak 4 számot játszott (Ichor, Mami Wata, Terra 2.0, Travellers), úgy gondolom, hogy még ezzel a négy számmal is képes volt jól bemutatkozni azok számára, akik esetleg a munkásságával nem voltak még tisztában. Már csak azért is, mert a négyből 3 szám a legújabb, áprilisban megjelent albumán (Mana) található. Lili 2007-ben kezdte szóló projektjét, zenéjét a csodálatos hangja mellett elektronikus gitárral, szintetizátorral, ütőhangszerekkel és loop használatával kreálja - és bár nem egy egész színpadot betöltő produkcióval rendelkezik, szerintem, aki ott volt, biztosan egy másik dimenzióba csöppenhetett.
 
Lili Refrain
 
Lilit Eivør követte, a közönség nagy szerencséjére pedig egy cover-t követően a „The Last Kingdom” egyből fel is csendült. Sokunk számára ismerős lehet ez a dal a Netflixen játszódó öt évados The Last Kingdom sorozatból. Személy szerint én kedvelem a sorozatot, gyanítom, nem én vagyok az egyedüli, úgyhogy szuper ötletnek tartom, hogy becsempészte ezt is a listára. Úgyhogy ha valaki készített egy tűrhető hangminőségű videót, várom szeretettel, hadd irigykedjek.
 
Eivør
 
És ha idáig nem lett volna a közönség eléggé elvarázsolva, akkor 21:00 órakor (talán pár perc csúszással?!) színpadra lépett a Heilung és tett róla, hogy mindenki tátott szájjal álljon két órán keresztül. Vagyis majdnem mindenki, sajnos itt muszáj megemlítenem egy olyan „apróságot”, ami tudom, hogy nemcsak engem zavart. Aki eljött aznap a Barba Negra Red Stage-be valószínűleg valamilyen szinten tisztában volt vele, hogy milyen koncertre jön. Nem mondok újat azzal, hogy a Heilung koncertje nemcsak a zenéből, de a színpadon előadott jelenetekből is áll – olyan, mintha egy színházban lennél, ahol nemcsak az a fontos, hogy jó helyed legyen és láss mindent, hanem az is, hogy halld és értsd is, ami történik. Sajnos néhány ember úgy gondolta, hogy ez az az időpont és helyszín, ahol át kell beszélni a héten történteket, páran ezt elég nehezen viseltük, hiszen nem azért jöttünk, hogy mások beszélgetéseit hallgassuk. Szerencsére kedvemet nem szegte a dolog, egyébként hasonló tapasztalatokról olvastam a nyári Wardruna koncerttel kapcsolatosan is (amiről sajnos barlanglakóként szintén utólag értesültem, úgyhogy könyörgöm, valaki hozza el őket újra!).
 
 
Térjünk is vissza azonban erre az ominózus estére más szemszögből. Érkezésemkor megdöbbenten néztem körbe a helyszínen, nem gondoltam volna, hogy szinte majdnem teltházas buliba fogok érkezni. És bár néha a teltház fogalmát az agyam egyből a „tyűű, most is fél órát fogunk sorba állni a sörért” vagy az „el se merem képzelni, hogy néz ki a mosdó” mondatokkal kapcsolja össze, most valahogy egyáltalán nem zavart, sőt, büszkeséggel töltött el, hogy ilyen sok ember eljött és bízom benne, hogy ezzel megmutattuk, hogy bizony Budapesten is nagyon kíváncsiak vagyunk a zenekarra.
 
 
A színpadkép lélegzetelállító volt, a Napot ábrázolva a színpad hátsó részénél középre helyeztek egy sárgán megvilágított sámándobot és mivel az ő esetükben már több tagú zenekarról beszélünk, a színpadot teljesen jól ki is tudták használni. Színpadi díszként nem maradhattak el a koponyák, az agancsok és a természeti jelképek, sőt, ne feledkezzünk meg a világításról sem – a koncertterem falára vetített motívumok egyből szemet szúrtak mindenkinek.
 
Nagyjából 2 órát töltöttek a színpadon, de hogy pontosan mi történt abban a két órában, arra máig keresem a szavakat. Ahogy várhattuk, a nyitó ceremónia keretein belül közösen angol szöveggel nyitottak, aminek a lényege tulajdonképpen az, hogy mindannyian egy lényből származunk, testvérek vagyunk. Szerintem ezek erős mondatok, amiken néha el kellene gondolkoznunk és visszatekinteni magunkra, hogyan is viselkedünk egymással. Mondandóm fókusza talán picit ehhez a témakörhöz is kapcsolódik, de a téma mélységéről inkább egy folyékony kenyér mellett beszélgessünk. Ebben a két órában a Heilung valami olyat mutatott, amit szerintem mindannyian, akik ott voltunk, jó darabig nem felejtünk – és itt nemcsak a női meztelen felsőtestekről beszélek. A színpadon egy érdekfeszítő történet bontakozott ki, ebben a harcosoknak, Marianak, Uwenak, mindenkinek nagy szerepe volt és úgy gondolom, hogy a történetnek tökéletesen megvolt az eleje, a közepe és a vége is. Volt itt szó születésről, halálról, háborúról, felemelkedésről és áldozatról egyaránt. 
 
 
Míg szerintem Maria a fényességet, a világosságot, addig Uwe a sötétséget testesítette meg és ennek a két oldalnak a történeteit sikerült is elmesélniük a színpadon. Maria csodálatos színpadi ruhája pontosan annyira szemet gyönyörködtető, mint a klipekben és amíg a többiek sötétben úszva, feketével összepingálva mászkáltak a színpadon, addig ő csillogott és villogott fehérbe öltözve. Az este folyamán láttunk lándzsákkal táncoló harcosokat, lidérceket a homályban, pajzsos táncokat, de részünk lehetett feláldozásban és feltámasztásban is (ennél a jelenetnél nem mondom, hogy nem futott végig a hideg a hátamon).
 
Maria hangja elbűvölte a közönséget, bizony volt, amikor a könnyeimet nyeltem vissza, de bevallom, egyes részeknél számomra icipicit kellemesebb lett volna, ha a vokálos kolléganők nem nyomták volna el a hangját. A férfias, egy-két alkalommal már állatiasnak mondható hangok pedig úgy járták körbe a teret, hogy néha azt hittem, mögöttem hörög valaki a fülembe. 
 
 
És miközben égtek az agancsok, lándzsák emelkedtek a magasba, meztelen testű vadasszonyok és harcosok kántáltak és táncoltak, az óra ketyegett és sajnos lassan a koncert végéhez közeledtünk. Elképzelésem sincs róla, hogy kellene valakinek elmondanom, mi is volt ez a péntek este pontosan, abban viszont biztos vagyok, hogy ha még egyszer olyan szerencséje lesz a magyar közönségnek, hogy hazánkba látogat a Heilung, akkor én ismét ott leszek. Egy csodálatos performansz zajlott a színpadon, csillagos ötös a fény- és hangtechnikusnak, a díszletek elkészítőjének és az egész zenekarnak. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen spirituális élményem a Heilung által. Ezt egyszer mindenkinek látnia kell.
 
A Heilung koncerten elhangzott dalok:
 
01. Opening Ceremony
02. In Maidjan
03. Alfadhirhaiti
04. Asja
05. Krigsgaldr
06. Hakkerskaldyr
07. Svanrand
08. Norupo
09. Othan
10. Traust
11. Anoana
12. Galgaldr
13. Elddansurin
14. Hamrer Hippyer
15. Closing Ceremony
 
 
A támogatásért és a lehetőségért köszönet a H-Musicnak és a Rockbooknak, a gyönyörű képeket pedig a Zenefestőnek! További képekhez klikk ide!
 
Gömöri Ivett
 
Fotók: Zenefestő