"Fanatikusan" 2023-ban is - Fanatic Attack interjú
A nyugat-magyarországi Fanatic Attack zenekar úgy vélem nem szorul különösebb bemutatásra Underground-ország népének. Az utóbbi időben a legénység azonban jelentősen átalakult. A 2021-es Withstand The Storm lemezről, a tagcserék viszontagságairól és 2023 lehetőségeiről Pőcze Ádám gitárossal és Ploner Patrick dobossal beszélgettünk.
Rockbook: Boldog újévet kívánok! Sikerült kipihenni a szilveszteri „fáradalmakat”? Volt közös zenekari koccintás?
Ádám: Hello, köszönjük a lehetőséget és mi is boldog új esztendőt kívánunk neked, illetve az olvasóknak! A szilveszteri partyt picit túltoltam, de sikerült felépülni belőle. Nehéz az élet, na. Patrickéknál volt egy kis zenekari összejövetel, kaja, pia és metal! Mi kell más?
Rockbook: Hogyan tekintesz vissza a 2022-es évre?
Ádám: Fellépéseket nézve nyomtunk pár bulit, ebből a pécsi Sárkánybarlangos igazán jól sikerült, minden klappolt. Első szöveges klipünket is kitoltuk netre tavaly januárban, melyet Tóth Bettina nélkül nem tudtunk volna megvalósítani. (Ő még szerepel majd lentebb.) Sajnos ezen kívül nem volt sok említésre méltó esemény a házunk táján, csendes underground szelek fújnak nálunk...
Rockbook: Az utóbbi 2-3 év elég mozgalmas volt felétek, régi tagok ki, új tagok be... Hogy élted meg a változásokat?
Ádám: Az utóbbi időket nézve azt kell mondjam, hogy mindent megértek, ami ahhoz vezetett, hogy tagok jöttek és mentek. Ez egy igazán nehéz ipar, tudja ezt mindenki, vidéki bandaként pedig foggal és körömmel küzdeni is kevés néha. Persze van akinek megy a szekér, látunk nem egy példát. De ha valaki mégis azt mondja, hogy "helló, nekem jobb máshol, máshogyan"- én megértem. Ezek tagcserék sokszor lassú, terhelő folyamatok eredményei, én meg belenyugodtam, hogy a sors formálgatja az utakat: teljesen fixnek hitt dolgok is eltűnnek a ködben idővel. De volt nyilván olyan is, amikor azt gondoltam, hogy most nincs tovább zenekar, max szobagitáros leszek és kész. De ha van még mondanivalód a zenével, akkor fel kell állni, és csapatni!
Patrick: Ugyanakkor menni kell tovább, valahogy mindig keresni azt az indokot, vagy célt kitűzni amit elszeretnél érni a jövőben. Persze reális keretek közt. Ez valahogy mindig visz minket előre, és persze a zene szeretete az, ami meg nem múlik.
Rockbook: A régi tagokkal a kapcsolat megmaradt?
Ádám: Volt basszerosunkkal, Gáborral tavaly is zenéltem kétszer: felléptünk az Evil Conqueror nevű istentelen black/thrash formációval (ami mint zenei projekt Pusztai Patrik gyermeke, mi csak élőben "pakoljuk a kazánba a szenet"). Többiekkel én nem tartom a kapcsolatot.
Patrick: Én is Gáborral tartom a kapcsolatot, de ez többnyire évente 1-2 telefonhívásban nyilvánul meg.
Rockbook: Földesi Imre énekes és Balogh Bence basszusgitáros volt annak idején az „új hús” a csapatban. Bence azóta már nem tag, hiszen Wolf Péter kezeli már a basszert. Hogyan szerepelnek eddig az új fiúk?
Ádám: Az új fiúk remekül "muzsikálnak", sok új ötletet hoztak, lendületet adtak nekünk az újjáéledéshez, (bár sosem oszlottunk fel, de voltak gyenge hónapjaink). A gitártémák oroszlánrészét én írom, de nekem fontosak azok az apró kis elemek, amiket a fiúk sorra bedobnak, hozzátesznek. Imádom, amikor jön valami furcsának tűnő dolog, de kipróbálva nagyon állatul hangzik. Emberileg is nagyon jó arcokról van szó, nyugodtan járok próbákra már egy jó ideje, ami rohadtul fontos. Ha bármi szóváltás is van, annak is röhögés lesz a vége általában.
Patrick: Az Imrének hatalmas, erős hangja van és emberileg is hatalmas a szíve. Néha nehézségeket okoz a tervezésekben az, hogy ő már kettő csodálatos gyermek édesapja, de csapatként igyekszünk mindent megoldani. Wolf Péter pedig nagyszerű basszus gitáros véleményem szerint. Igazi csapat játékos és nem mellesleg iszonyatosan jó basszus témákat ír, amellyel rendesen kiveszi ő is a részét a zene írásban.
Rockbook: Milyen volt ezzel az új brigáddal stúdiózni?
Ádám: A felvételek a harmadik lemezünkre remekül haladtak velük, Imi nagyon ügyesen, erősen és gyorsan feltolta az ének részeit. Peti is hozta a formáját, időre kész volt mindig minden. Ő otthon is nagyon sokat foglalkozik a hangszereivel, na meg követni se tudjuk hány basszusgitárja van, volt és lesz(?)....
Rockbook: Hol zajlottak a felvételek?
Ádám: A felvételek az előző próbatermünkben zajlottak, egy tágas MŰV ház-teremben. Minden cuccunk meg volt hozzá, így a kényelmesebb, házi megoldást választottuk. A basszus sávokat Peti az otthoni rendszerén vette fel. Aztán a keverést már nyilván nem mertük sajátban vállalni. (Azt az S.M.S. Sparrow Music Studióra bíztuk, ahol aztán lelkiismeretesen zajlott a rengeteg munka a nyersanyaggal.)
Rockbook: Kuczkó Gábor személyében a banda mondhatni elveszítette az egyik motorját. Ezáltal számodra több alkotói tér adódott?
Ádám: Talán, de a dalok nagy részét régen is én írtam, csak együtt mindig faragtunk rajt valamennyit. Persze volt, hogy Gábor hozott komplett dalokat is, amiket megtartottunk, felvettünk. Az új lemezen azt hiszem két - három olyan dal van, amiben erősen benn van még a keze nyoma. És ez sosem rossz, mert egyedül dalt írni teljesen készre ritkán sül el jól. Sosem lett rosszabb attól egy dalunk, ha valakivel átgondoltuk. Néha ez maradt le régebben például a demókon, vagy a második albumunkon. Jó dolgokkal bővülhet egy - egy dal így. Most például Patrick próbálta külső szemmel átnézni, hogy mi jó, mi nem jó, mi változzon stb., de Iminek és Petinek is voltak már a felvételt megelőző hónapokban ötletei.
Patrick: Ha jól emlékszem ez valahogy nagyrészt mindig is így volt, hogy Ádám hozta a dalok úgymond gerincét, Gábor és én meg hozzá tettük a plusz ötleteinket, mint például riffek átírása vagy esetleg a dalszerkezet megváltoztatásával. Ebben az új fiúk is bőven kiveszik a részűket, sőt… És kimondatlanul valahogy... ez a némileg talán hálátlan feladat is rám hárult, hogy én lettem a dalok szitája. Ami nálam átmegy a „szitán”, valószínűleg abból lesz is dal a következő lemezre… Hahaha.
Rockbook: Mennyiben fejlődött így a zenétek?
Ádám: Kevesen tudják, de a black/death elemeket már Gáborral is elkezdtük behozni az alap thrash mellé talán olyan 2017 környékén, mert kellett valami, ami inspirált minket akkoriban. Valahogy unalmasak voltak az akkori thrash dalok, amiket hoztam. Nyilván fejlődik mindig az ember a dalírásban, tudásban, ötletek terén. Mindezekkel együtt most a dalok hosszabbak lettek és megint gyorsabbak, több a téma és több a váltás is, meg talán hangulatra is változó itt-ott a dolog.
Rockbook: A 2021-ben megjelent Withstand The Storm lemez dalai hogyan születtek? Az új tagoknak mekkora részük van a végeredményben?
Ádám: Az új lemez dalainak vázát nagyrészt, ahogy már sok év óta, én írtam meg otthon, aztán próbateremben kalapáltuk tovább. Mindenkinek nagy része volt és lesz is az egészben. A gitárvázlatokhoz is hozzátettek ezt azt, de ezek nagyon nagyot nem változtak. Maximum 1-2 dalnak az intro része változott. A dob teljes mértékben Patrick dolga. Én általában csak valami vackot írok meg otthon a vázlat alá, aminek köze sincs a kész darabhoz kb. A dalszövegeket egy kivétellel Imi írta (a Time-ot én követtem el), a teljes basszus sávokat pedig Peti írta meg minden dal alá, ami tök jó, mert egyedi - eltérő témákat játszik nagyon sokszor a gitár alá.
Patrick: Ahányan vagyunk annyiféle egyéni „stílust” viszünk bele a zenénkbe. Talán ez is az egyik receptje annak, hogy nem lehet minket egy műfajba besorolni. Erre elmondhatom, hogy büszke is vagyok!
Rockbook: Mennyire vagy elégedett a lemezzel?
Ádám: Dalírás szintjén mindenképp. Ezt érzem most leginkább jónak az új lemeznél, ebben fejlődtünk sokat. Na meg a CD booklet/design rész. De szerintem sosem lehet elégedett az ember egy-egy munkájával teljesen, így most is van, amit változtatnék rajt. De eddig ez a legjobb anyagunk. Minden szempontból.
Rockbook: Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Ádám: Ahogy láttam, pozitív fogadtatásra lelt az anyag. Páran azért nehezen bírkóztak meg a sokszínűségével (?), vagyis hogy nem könnyű hallgatni, mert sok minden van a zenébe zsúfolva. Picit több most a téma a dalokban, meg nem is lett olyan rövid a stuff. A hangzás is lehetne kicsit jobb, ilyesmi kritikát is kaptunk, de ez nem modern metal. Ma már minden anyag lassan ugyanúgy szól, kattog minden, kevés az élő érzés, legalábbis a nagyobb neveknél biztosan. Én szeretem azt is, ha valami nyersebben szól, mint a mai átlag, de csak ha passzol a zenéhez persze. De például van olyan zenekar, amit csak modern patika hangzással tudok elképzelni. Ez egy örök vitatéma.
Rockbook: Koncerten hogyan működnek az új dalok?
Ádám: Szerintem jól, igaz, amikor az egész lemezt letoltuk, akkor kb. úgy éreztem magam, mint akin átment egy teherautó, és még vissza is tolatott rá párszor. Nyilván ez lehet kondi hiánya is, nem sok bulink van évente. Azért néhány bunkóbb régi dalt be kell itt-ott szúrni a műsorba. Tavalytól próbáljuk változatosabbra csinálni a koncertprogramot, minden eddigi anyagról van már majdnem 1-1 dal. A közönség is veszi a lapot, de a hangosításon sok múlik. Volt nem egy olyan este, ahol a zajmassza miatt többen azt hitték a lemez dalaira, hogy valami progresszív death metal katyvaszt tolunk.... Pedig nem bonyolult annyira ez a zene.
Rockbook: Nagyon igényes borító és booklet készült a kiadványhoz. Kit illet a dicséret?
Ádám: A frontborító festmény, a booklet festményképei, meg úgy az egész design-ja Tóth Bettina festőművész / filmrendező / vágó (és még ki tudja mi mindent nem csinál) érdeme, aki Angliában él és tevékenykedik ezeken a területeken. Nagyon jó munkát végzett. Alapötletet adtunk csak neki az oldalakhoz, dalszövegekhez és ő megvalósította mindegyikhez külön-külön a hozzávalót. A hátsó borító szintén az ő munkája, de ezen egy jóval korábbi festménye látható, ami még Imi régi black metal zenekarához készült, ha jól tudom (csak nem került felhasználásra). A Metal Ör Die kiadó pedig szintén profin létrehozta a CD verziót, a sok oldalas booklettel, de még a kazetta is igen pofásra sikeredett! Köszönet a kiadónak!
Patrick: Abszolút és még annyit hozzá tennék, hogy a booklet elején a Főnix az a zenekar újjáéledését szimbolizálja. A lemez megjelenés előtti években elég sok mindenen ment át a zenekar, kész hullám vasút volt…. Még egyszer köszönet mindenkinek, aki támogatott minket és segítette a munkánkat!
Rockbook: A Metal Ör Die kiadóval lényegében a kezdetektől együtt dolgoztok. Mi ennek a hosszú együttműködés titka?
Ádám: A kiadóval azt hiszem 2013 óta vagyunk kapcsolatban, az első albumunk, a "Waiting to rot" jött ki nála először 2014-ben CD-n. Már nem emlékszem, hogy indult a Metal Örrel a dolog, de mindig is nagyon korrektül tudtunk együttműködni, időpontokat jól tartani a kiadáshoz, stb. Lehet ez az egyik titok, a másik meg az, hogy nyilván valamit hallott a zenénkben (sok hasonló banda anyagával dolgozott már).
Rockbook: Mikor indul számotokra az idei koncert szezon? Hol láthatunk idén először Titeket?
Ádám: Eddig 2 buli van tervben, az egyik fix, ez Sopronban lesz február 11-én a thrash-death Neuropsy társaságában egy kis pinceklubban (Facebook esemény itt). Illetve vannak ötletek, tervezgetések még, de ezek egyike sem biztos, így nem is írnék róla bővebben. Nálunk ez mindig így ment, talán egyszer volt fixen hónapokkal előre leszervezett 5-6 állomásos nyári "mini-turnénk".
Rockbook: Más projektekben is érdekeltek vagytok?
Ádám: Ha jól tudom jelenleg minden projekt pihen. Nekem volt nemrég az Akna, ami egy régivágású crossover-thrash stuff, a megmaradt régi riffjeimből, amikhez még írtam pár szöveget és pár új dalocskát. Ez egy demó-kazetta formájában meg is jelent tavaly szintén a Metal Ör Die Recordsnál! Youtube-on is fenn van ("Akna - A kéz" címmel). A basszusgitárt egyébként itt is Wolf Petink írta meg és kezelte,- nem bántam meg! Régebben csináltunk Imivel dalokat "Erasor" néven, amikor unatkoztam. Ez valami blackes avantgarde-os akármi lehetett (eleinte), de nincs kedvem folytatni, a Fanaticban kidühöngjük magunkat és a végén már az Erasorban is a black/thrash, vagyis direktebb dalok felé kanyarodtunk. Egyébként is a „szobablack” dolgokból már itthon is Dunát lehet rekeszteni, ha egyedül maradnék, akkor inkább valami más műfajban alkotnék. Többiek szerintem csak a zenekarral foglalkoznak most is.
Rockbook: Mit várhatunk a Fanatic Attack-tól 2023-ban?
Ádám: Idén szeretnénk valami olyan megoldással jelentkezni, ami lehet akár egy pár számos EP, vagy csak új dalok külön-külön. Még nem fix. Sokkal lassabban, megfontoltabban haladunk, mint eddig. Van már két teljesen új számunk, de ennyi. Így album nem lesz mostanában. Óriási meló, nagyon sok idő és stressz, na meg meg is kellene csinálni egy rahedli új nótát még hozzá. Meg tudjuk mik a trendek a zenehallgatást is tekintve: belefülel, belepörget, oké, csá. És akkor még lehet, hogy örülhet is az ember! De nem is ez érdekel igazán, mert tuti megcsinálnánk egy egyórás lemezt is, ha azt akarnánk! De most minden jel ennek az ellenkezőjét mutatja. Illetve ami kellene: koncertek-koncertek-koncertek!
Rockbook: Köszönöm az interjút!
Ádám: Mi köszönjük a kérdéseket és a támogatást!
Patrick: Én is csak Ádámot tudom ismételni, köszönjük szépen a támogatást!
Bakos Zoli
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek