Bejelentkezés

x
Search & Filters

Februárban jön az új Hét Jel album, megérkezett a harmadik dal: 'Áldozni készül'



Egy éve, és 8 napja jelentkezett legutóbb friss dallal és klippel Pócsi István, és a Hét Jel. Az Üresen maradt lapok mély sorai, és nem kevéssé sokkoló képsorai után vártunk némi feloldozást, de ahogy az alkotó több posztjából is kiderült, a lemez befejezésével és persze hétköznapi életének elsődleges feladatával, a Barba Negrával volt elfoglalva. A Vérrel írva című lemez elkészült, de a jövő év eleji megjelenést megelőzően még egy ízelítőt kapunk ebből a különleges zenei világból, Áldozni készül címmel. Az aktualitásokról kérdeztük Pistit, és persze kíváncsiak voltunk arra is, hogy miért kell lassan két és fél éve várni a lemezre.
 
Rockbook: Persze érdekel, hogy mi van a Hét Jellel, de beszélhetünk kicsit a Barba Negráról is? Hogy élted meg a költözést?
 
Pócsi István: Két megállóval utazok többet, ha a Red Stagere megyek, mint ha a Track-be tartanék, legalább ebben nincs nagy változás. Október 13-án a Kaleo koncertjével, és ezt követően egy szédületes nyitási héttel startolt el a Red Stage. Ha azt mondom, hogy minden munkatársam, ez idő alatt ideértve akár a földmunkákat végző szakembereket is, szóval mindenki szédületes munkát végzett, akkor finoman fogalmaztam. Ez nem is jó szó, sokkal helyesebb, ha az ember felettit használom. A nyitás előtti éjszaka, valamikor hajnali fél 4-kor néztem rá először az órámra, és konstatáltam, hogy ez a nyitásig így is marad, maradunk alvás nélkül. A fáradtság nem a megfelelő szó, amit érzetem, de az öröm sem fejezi ki azt, amikor a teltházas Barbában álltam és néztem az esti koncertet. Nagyon régen terveztük ezt a költözést, rengeteget tettünk érte, és tiszta szívből gondolom, hogy minden érintett megérdemli, hogy elismerően beszéljünk arról, ami itt történt. Ez a lépés nem csupán a Barba életében mérföldkő, de a teljes zenei életnek egy megbecsülendő történés.
 
Pócsi István
 
Rockbook: Készült egy hely, ahol végre lesz Hét Jel koncert?
 
P.I.: Gonoszkodsz? Ezerszer elmondtam már, hogy ez egy szerelemprojekt, ami nem arról szól, hogy mindent, minden áron. A koncertezés pedig továbbra sem tartozik az elsődleges vágyak közzé, no meg egy 3000-es helyről beszélünk. Azért nekem sincs akkora egóm, hogy reálisnak érezzem az itt szereplést. A gondolattal persze jó volt eljátszani, amikor először felsétálhattam a Red Stage színpadára.
 
Rockbook: A viccet félretéve, nagyon sokáig várattál minket egy új dallal, mi ennek a kivárásnak az oka?
 
P.I.: Egyrészt a már említett elfoglaltságok, másrészt le kellett nyugodnom zeneileg, meg kellett húzni a vonalat, hogy mi kerül fel a lemezre, és azokat az ötleteket végleges formába kellett rendezni. Nálam ez egy elég nehéz helyzet, mert a lemezre szánt dalok régen meg lettek írva, de annyi új ötlet jött, hogy néha az is elvette az időt, hogy azokkal foglalkoztam és nem az aktuális stúdiózással.
 
Rockbook: Rosszul osztottad az idődet zeneileg?
 
P.I.: Nem gondolom, hogy erről lenne szó. Alkotni akkor kell, amikor jön az ihlet, nem pedig akkor, amikor, 2 hét van a lemez leadásáig. Nagyon jó energiákat sikerült elcsípnem. Volt, hogy kétnaponta új ötlet született. Ha ezeket elodázom, másnap nem fogom tudni visszahívni azt az érzést, érzetet, ami akkor kikívánkozott. Volt, hogy egy dalszöveget csinosítottam, amikor a zongora felé fordulva azon vettem észre magam, hogy új téma születik. Engedtem a kísértésnek.
 
Rockbook: Itt az új dal, Áldozni készül címmel. Ez is egy korábbi gyermek, vagy épp egy ilyen alkotói szikra szülte?
 
P.I.: A szikra fel is gyújtotta. Már meghúztuk a vonalat Nóniusszal, hogy kész a lemezre az összes dal, keverünk, csinosítunk, újra éneklünk, és egy vasárnap este becsapott a villám, és megszületett, Smoke a cigarette munkacímen. Rémítő volt, mert este 8 körül elkezdtem, és hajnal kettőkor kiexportáltam egy hangszerelt demót, felénekelve, kész szöveggel. Ennyire gyorsan született.
 
 
Rockbook: Miért nem tetted be a várakozók polcára?
 
P.I.: Annyira mainak éreztem, főleg a szövegét tekintve, hogy úgy éreztem, ez a dal nem várhat. Ennek itt kell lenni a kettes lemezen. Ráadásul néhány nappal a születése után láttam színpadon Szeiler Bálintot, és azt éreztem, hogy ő lesz az emberem ebben a játékban. A fellépése után megismerkedtünk, beszélgettünk egyet, vázoltam az ötletet, majd átküldtem neki a demót. 2 héttel később már érkeztek is a gitársávok. Teljesen hanyat vágtam magam, annyira beérezte az egész energiáit. Mivel tudtam, hogy itt haladni kell, Tóth Tomit kértem fel a dobolásra, persze a ROAD legzsúfoltabb időszakában, de szokásához híven megoldotta a feladatot.
 
Rockbook: Egyéb hangszeresek kik működtek közre?
 
P.I.: Én. A billentyűs dolgok 95%-át az egész lemezre én készítettem, és az Áldozni készül esetén a basszus szólamokat is programoztam. Szeretek kísérletezni, és mivel nem az az elsődleges cél, hogy élőben is előadható dolgok szülessenek, így bátorkodtam adni egy esélyt ennek a metódusnak. Mondom ezt úgy, hogy ma már a samplingek világában mindent ki lehet és ki is kell próbálni. Ha pedig működik, akkor élni kell vele.
 
Rockbook: Az utolsó két dalodhoz képest ez a tétel elég ideges, feszült.
 
P.I.: A feszültség mindig is benne volt a dalokban, csak az új lemez kapcsán előbb került felszínre a lírai énem. Itt elengedtem a gyeplőt. Maga a téma, a világunk pusztulása annyira húsba vágó, hogy ezt nem cselló kísérettel képzeltem el. 
 
Rockbook: Világvége himnusz?
 
P.I.: Remélem, hogy nem. De mindaz, ami körülvesz minket, az rémítő. Mindenkit érint, csak sokan nem vesznek róla tudomást. És itt ne is elsősorban a háborús helyzetre, vagy a gazdasági válságra gondolj! Évek óta tartó folyamat az egymástól való elszigetelődés, a közöny térhódítása. Én már kb 5 éve arról beszélek barátaimmal, hogy az igazi háború, az a közöny. Olyan tempóban rohanunk, hogy egy baráti sörözésre is fél évet kell várni. Csak mi történik majd akkor, ha az, akit várunk egy megbeszélt időpontban, már nem fog tudni eljönni. Leginkább erről szól.
 
Rockbook: Nem forgattatok, kész képanyagot használtál.
 
P.I.: Stock video, igen. Egyrészt ma nincsen releváns média a zeneipar számára. Persze lehet fillérekből is anyagokat készíteni, de inkább több százezer forint kell hozzá. Megtérülni pedig, főleg egy magamfajta produkciónál ez úgy sem fog. Viszont valami képi anyagot akartam, a szöveges videókhoz pedig még nem értek, így vágtam egy futurisztikus víziót.
 
 
Rockbook: Ki a könyvtáros figura, mi a szerepe?
 
P.I.: Jaj, ne! Kérlek, ne kelljen minden képkockát elmagyaráznom. smiley Van jelentősége, hogy ki ő, de szeretném meghagyni a nézőnek, hogy kódolja. Nem biztos, hogy neki ugyanazt fogja jelenteni, mint amit én üzenni szerettem volna jelenlétével. A művészetnek, már ha ide sorolhatom azt, amit csinálok, ez a lényege: én üzenek valamit ezen a csatornán, és a fogadón is sok múlik, hogy hova helyezi el.
 
Rockbook: Új lemez?
 
P.I.: Igen, új lemez, Vérrel írva címmel, bár ez régóta tudott, mármint, hogy ez lesz a címe. Februárban jelenik meg a H-Music gondozásában. A korong már gyártás alatt, és a grafikák is lassan nyomdagép alá kerülnek.
 
Fotó: Futó Zoltán, art: Pócsi István
 
Elérhetőség: Facebook