Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Fel a kezekkel aki nem akar félni/Segget nyalni, kussban remélni” - Quimby: 'Jónás Jelenései' lemezkritika



A 2016-os Quimby-album nyitó dalát háromszor hallottam rádióban eddig: először, utoljára és soha többé. Kérdés, állásában van még a szerkesztő aki műsorra tűzte, a szám címe ugyanis: Forradalom. (Rosszabb esetben szabadlábon védekezik az illető.)

A te döntésed szabad. Megveheted a CD-t szankció nélkül. Nem jársz rosszul vele, hiszen begyűjtöttél egy újabb értékes Quimby-relikviát. Mert hogy arról beszélhetünk, kétségkívül. A jogosan felötlő miértre adott válaszért az átlagosnál mélyebbre kell ásni, hiszen a Quimby most önmagához képest is mélyebbre ás. Csoda-e, hogy ez a válasz nem egyértelmű?

Eleve kérdés, hogy a lemezcím értelmezésére fel lehet-e fűzni a dalok többségének legfontosabb gondolatait, üzeneteit? Egyáltalán: beszélhetünk-e koncept-lemezről ez esetben, és ha igen, miféléről? A bibliai Jónás kizárólagosan próféta marad-e a Quimby olvasatában, vagy megpróbál (mint hajdan) megszökni Isten akarata elől? És ha elbújni próbálna, ebben a korban megteheti-e? Egyáltalán: mi Isten mai akarata velünk? Az, ami a „királyé”? (Nna, ebbe bele sem akarok gondolni.)

Félreértés ne essék: rocklemezről beszélünk természetesen, ám nagyon kevéssé a slágeres, sokkal inkább a fajsúlyos fajtából valóról. Mégis: a tükör, amit a Quimby tár elénk, mennyiben a jelen és mennyiben a lehetséges (közeli vagy távolabbi) jövő tükre? Megfejthetetlen. És mégis. Gondolkodás nélkül a Jónás jelenései hallgatása nem pálya, ám a Quimby-tábor nem húgyagyúak gyülekezete. Nekik mondom, hogy bizony jó kis lemez ez! (Nem kicsi. Hatalmas.)

Amennyire meg tudom jósolni, az anyag inkább a koncertrepertoárt gazdagítja majd. Elképzelem a bulikon az említett (nyitó) dalt, amelyik a forradalom különböző (tömeges és magányos) aspektusait jeleníti meg, hogy hányan emelkednek ez égig az utolsó sorai hallatán: „Fel a kezekkel aki nem akar félni/Segget nyalni, kussban remélni”!

 

 

A Tükrök olcsón hasonlóan tempós kitekintés az egyén mozgásterét behatároló, tőle függetlenül létrejött külső világra. A Vega-gringó (Dódi szerzeménye) a belső feszkó izzásának kivetülése gyomorforgató, test-és lélekidegen környezetben. (Akár a szentesi „csirkegyár” látogatását követően is írhatta volna.) Mintha ebben a lepusztult világban már csak efféle helyzetekbe keveredhetne az ember.

Végre egyfajta, olykor (bizonyos szempontból) optimistán a jövőbe mutató szám is elkövetkezik: az Altató álma, bár ugye, vannak éjszakák, amikor az altató sem álmodik szépeket. A próféta pedig nagyon is korunk (minden bizonnyal hajléktalan) embere. A kérdés csak az (nem a dalban fogalmazódott meg, hanem bennem), hogy van-e szabad ágy részére valahol egy pszichiátrián? Mert hogy efféle alakot sosem visznek Grazig a magyar rendőrök, az is biztos.

Az újabb potenciális koncertszám, az Üzenet nincs búcsúdal egy, az országból vagy a világból (el)menekülni készülő, képzeletbeli vagy nagyon is valóságos figura szemszögéből. A CD egyetlen angol nyelvű számának címe önmagáért beszél: Heaven Goes to Hell. Ami azt illeti, ez sem csattan ki az életörömtől.

A Méznyaló egyfajta mézesmadzag. A címet olvasva mindent (szépet) gondolnál, csak azt nem, hogy a pusztulás brutális, megzenésített vízióját fogod hallgatni, mégis az lesz belőle. Az addig elhangzottak mintegy összefoglalása felső fokon a lemezanyag egyik legszebb, legértékesebb nótája: a Lejárt lemezek.

Az embered című a negyedik dal (közben): egy rövidke feszültségoldó szerelmes ballada. A legvégére pedig egy fájdalmas, lassú tempójú lírai darab marad: a slágergyanús Sirató újabb szerelmet temet el – gyönyörűen. A korábban hallottakat azonban semmiképp sem képes feledtetni.

Sokáig motoszkál benned, beléd fészkelődik, nyugtalanítani fog a lemezanyag jó ideig, újabb kérdéseket dobva fel, újabb potenciális válaszokat indukálva.

Mit ad Isten, az egyik vokalista (egyetlen számban) nem más, mint a fiatal jazz-énekesnő generáció kitűnősége: Jónás Vera. Az ő jelenése legalább egyértelmű és valóságos.

 

01. Forradalom (Quimby - Kiss Tibor) 3:45
02. Tükröm olcsón (Quimby - Varga Livius) 4:12
03. Vega-gringo (Quimby - Kárpáti Dódi) 4:26
04. Az embered (Quimby - Kiss Tibor) 1:54
05. Az altató álma (Quimby - Kiss Tibor) 5:45
06. A próféta (Quimby - Varga Livius) 4:14
07. Üzenet nincs (Quimby - Kiss Tibor) 5:16
08. Heaven Goes to Hell (Quimby - Kiss Tibor) 3:11
09. Méznyaló (Quimby - Kárpáti Dódi) 3:25
10. Lejárt lemezek (Quimby - Varga Livius) 4:03
11. Sirató (Quimby - Kiss Tibor) 5:26

 


Olasz