Bejelentkezés

x
Search & Filters

Felpofozott egy Szamuráj… Miyavi koncertbeszámoló - 2014. március 24. Barba Negra



Mindenek előtt szögezzünk le valamit: Nem voltam Miyavi rajongó… nem voltam! Ismertem egy-két dalát, ami nem volt rossz. Tetszett, amit a ’jútúbon’ mutatott magából, de nem éreztem különösebb izgatottságot a munkássága iránt. Ez az állapot tartott egészen 2014. márciusáig, amikor is az Univerzum összes atomja azt akarta, hogy ott legyünk azon a bizonyos 24-i Barba Negrás koncerten, ahol a Szamuráj felpofozott mindannyiunkat.

Semmi extra nem történt – „csak egy japán fiú” kijött a színpadra, „csak egy gitárt” vett a nyakába, és „csak úgy” pengető nélkül „pofán csapta a világot”.

A Slap The World 2014 turné utolsó előtti európai országként, Magyarországra is berobogott, egyenesen Budára, a Barba Negra Music Clubba.

 


Amint biztossá vált számomra, hogy ott tudunk lenni a koncerten el kezdtem tovább képezni magam – mégsem mehettem felkészületlenül a darázsfészek kellős közepébe. Hallgattam újabb, és korai produktumokat; továbbra is a „nem rossz” kategória erős mezőnyébe soroltam a Samurai Guitarist-ként emlegetett zenészt.

Aztán eljött a nap, amikor is teljes pest-analfabétizmusunkat sutba dobva megérkeztünk a – jól eldugott, de nem megtalálhatatlan – méltán jó hírű Barba Negra Music Clubhoz.

A hivatalos kiírás szerint fél hetes kapunyitás, természetesen késett. Fél hét előtt pár perccel beállva a sorba, ismerősök után kezdtem kutatni a tekintetemmel – hála a „fész-ivent”-nek jól tudtam, lesznek nálam nagyobb rajongók is a helyszínen. A delikvensek déli tizenkét órától a klub bejáratánál melegítették a hangulatukat, és egymást – VIP jegy nélkül reménykedve, hátha egy pillantást vethetnek imádottjukra.  (A VIP minősítésű jeggyel bíróknak hamarabbi belépés, és 2 perces személyes „találkozó” a Művész Úrral volt a privilégiumuk háromszoros összegért.)

A közel 10 méteres sor végén álldogálva kissé frusztrált érzéssel vártuk a bebocsáttatást – majd az érzés szelídült is, amikor a következő 10 percben a mögöttünk álló sor végét már nem lehetett látni a másodpercenként érkezők miatt.

Fél 8 körül már boldogan, megkönnyebbülten posztolhattam: „BENT VAGYUNK!!!”  Ekkorra már kezdtek a lepkék a hasamban ébredezni – hiszen mégis csak egy különleges esemény részesévé válhatok hamarosan. Körülöttem eklektikus öltözékek, és változatos korosztályok kavarodtak. Voltak szülői felügyeletes tinik, és megkönnyebbülten összemosolygó 25 felettiek: „Lám, nem mi vagyunk a rangidősek”.

A klub ízléses és autentikus kalóz hangulatot árasztva könnyedén befogadta a sorban még kimondottan népesnek tűnő vendégsereget. Ruhatár, relikviás-stand ez volt a benti sorok kígyózásának sorrendje, és természetesen a kemény mag már a színpad előtti kordonokat melengette, izgatottságtól verejtékező kacsókkal.

Művészkénk származásához híven – és a hazai, meg európai előadókra olyannyira nem jellemző módon – 20:00-kor a színpadon állt és belecsapott a sushiba.

Az egy szem (név szerint: Bobo) dobossal duóra kiegészült színpadi produktum tökéletesen fogyasztható volt, még pelenkában rugdalódzó rajongási fokozattal is. Az első pillanatoktól kezdve képtelenség volt mozdulatlanul, nyugodt a lábakkal és kezekkel jelen lenni, de a negyedik dalnál már magam is végképp elvesztettem az önuralmam. Ekkor - az általam is már ismert -  Secret című szám kezdő akkordjai pendültek a fekete gitár húrjain.

 

Miyavi - Secret

 

 

Egy kolléga sorait idézném, aki tökéletesen megfogalmazta, ami a színpadon ekkor elkezdődött: „…egy olyan buli ahol, Miyavi igyekszik közösülni a gitárjával a lányok legnagyobb örömére.”   …és mindannyiunkat magával sodort a színpadról szüntelenül áradó hihetetlen energia.

A közel két óra alatt, amit a gitárral és ezzel a fantasztikus emberrel közösen tölthettünk voltak nagyon bulis pillanatok, mint például a legismertebb Selfish love című dalnál:

 

Miyavi - Selfish Love

 


Vagy - album bemutató lévén – egy frissebb nótánál, ami a MIYAVI címet viselő lemez egyik kislemezeként látott napvilágot nem régen: a Horizon.

 

Miyavi - Horizon

 


A tombolás mellett, mélyebb érzelmek is előtérbe kerültek, amikor például a Japánt pár évvel ezelőtt sújtó nagy cunami-tragédiáról mesélt, és az akkori érzéseiről. Hiszen 2011-ben is éppen turnézott, amikor a természet majdnem elvette hazáját, otthonát, családját.

 

Miyavi - Kimi Ni Negai Wo

 


Mély átéléssel énekelte egy korai lassú dalát, a Kimi ni negai wo –t, majd a már említett új albumról, sokkal pop-osabb vizekre evezve, de még mindig érzelmesebb hangulatban, a borzongatóan szép Guard you-t:
 

Miyavi - Guard You

 


Kimondottan színpatikus volt, hogy egy átlagos külföldi sztárhoz képest, Miyavi kifejezetten sokat szólt a közönséghez magyarul. Ilyenek hangzottak el például, mint „Sziasztok!”, „Miyavi vagyok!” „Hogy vagytok?” „Én jól vagyok.”, vagy „óriási” és „jó”. A rajongók körében azóta szállóigévé váló „Fuckin’ jók vagytok!” kifejezés is ezen a koncerten hangzott el.

Bár közel két órás szeánszot tölthettünk a Sensei (ejtsd:szenszej = oktató, mester) bűvöletében,  koránt sem tűnt fél óránál többnek. Magával ragadó, jól felépített, eklektikus, mégis tökéletesen harmonikus koncertet kaptunk. Kőkemény rajongók, és kíváncsi kezdők is muzikálisan tökéletesen kielégülve távozhattak. Furcsa volt ugyan egy számomra, csaknem vadonatúj előadóval, és a tökéletesen ismeretlen új lemezzel pont egy koncert keretein belül megismerkedni, mégis tökéletes katarzis lett a végkifejlet.

Mint említettem: Nem voltam Miyavi rajongó… nem voltam… de következő európai turnéja alkalmával, már nem hagyom az univerzumra, hogy ott lehessek az első sorban. ;)

MYV BE ONE!

 

Talina
 

Címkék: 
Miyavi