Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Fish! és a Supernem revansot vett egymáson a Budapest Parkban (koncertbeszámoló)

Fish! vs Supernem Bandaháború Visszavágó, vendég: Fatal Error - 2018.09.06. Budapest Park
 
Úgy egy éve csapott össze először a Fish! és a Supernem a Budapest Parkban, ütős kis bandaháborúban mérték össze a tudásukat na meg a rajongóik hangerejét is. S bár végül az viadal diplomatikusan döntetlennel zárult, idén úgy gondolták, itt az ideje a visszavágónak. A helyszín pedig ismét a Park volt.
 
A bulit a Fatal Error nyitotta, akiket eddig valahogy mindig elkerültem. Lett volna már lehetőségem megnézni őket, de például a LESZ Feszten is épp olyan bandával egy időben léptek színpadra, akik számomra kihagyhatatlanok, így egyértelmű volt a választás. Kíváncsi voltam már rájuk, mert sokfelé hallottam a nevüket, de eldöntöttem, hogy a zenéjüket egy koncerten szeretném először hallani. Az elején pár tempós, punk hatású számmal nyitottak, el is kezdtem bepörögni, de a végére nálam kicsit leült a hangulat. Ahogy néztem, egész szépen alakul a srácok rajongótábora. Nem csak néhány ember lézengett a színpad előtt, mint ahogy az ilyen esetben nagyon sokszor lenni szokott, énekelték is velük a dalokat. Nekem viszont kicsit túlságosan is populáris a zene, nem az én finnyás ízlésemnek való.
 
 
Azért respekt nekik, baromi jól szóltak, és iszonyú összeszedett produkció volt. Aztán rövid átszerelés következett, majd megjelent az egyébként állati jó beharangozó videó a kivetítőkön. Ekkor aztán mindenki számára egyértelművé vált, kezdődik buli. A koreográfia hasonló volt, mint tavaly, Szujó Dani és Csongor Bálint voltak ismét a hangulatfelelősök, ám a sorsolás ezúttal elmaradt. Papp Szabi kijelentette, hogy mi kezdünk, és azonnal bele is csaptak. Round 1.
 
A bandák 3-4 számos blokkokban váltották egymást, közben igyekeztek finoman azért be-beszólogatni a másiknak, na meg minél jobban feltüzelni a közönséget. Ebbe persze beszállt a két ceremóniamester is, Dani a Fish! pártján, míg Bálint a Supernemért kardoskodva. A közönségben egyébként végig uralkodott a partihangulat, és bár észre lehetett venni, ha valaki az egyik zenekart jobban kedveli, mint a riválisát, azért alapvetően az látszott, hogy elég nagy az átfedés a rajongótáborokban. A számok között is igyekeztek megtalálni az egyensúlyt, a Fish! ugyanúgy tolta a Majdnem Kaliforniát vagy a Magasan szállt, mint ahogy megszólalt a Zenéd is milyen vagy éppen a Kockásinges lányok. A Supernem is előhúzott régebbi slágereket, mint a K-k-kétszer vagy a Van valaki a szekrényben, de az új lemezről is kaptunk, pörgősebbek közül a Weekendet, lazulósabbnak pedig ott volt a Jelezz vissza.
 
 
Szóval a hangulatra igazán nem lehetett panasz, és mindkét zenekar igyekezett igazán kitenni magáért. Egyetlen dolgot hiányoltam csak a koncerten, egy kicsivel több bátorságot. Persze, mindenki tudja, hogy a srácok imádják egymást. Ezzel nincs is semmi baj, sőt. Nekem ez kifejezetten szimpatikus, és hogy a koncert bandaháború néven kerül megrendezésre, az is inkább csak egyfajta eufemizmus. Egy jó hangulatú kis örömzenélés ez, jó helyen, nagy közönség előtt. Végtére is miért ne használhatná ki Magyarország - szerintem - két legjobb koncertzenekara, hogy bőven vannak közös rajongóik. Így ezt a részét értem a dolognak, de mégis, lehetne még kicsit fokozni a hangulatot. Benne van a pakliban, hogy csak amiatt mondom, mert már tavaly is ott voltam, amikor újszerű és menő volt ez az egész, de vártam valami meglepetést ahhoz a bulihoz képest.
 
 
Baromi jó volt például amikor egymás számait játszották a zenekarok. A Fish! először az Elvileget húzta elő a Supernem kalapjából, majd válaszul jött a Nyomot hagy ezúttal egy szál gitáros előadásban. Aztán Papp Szabi foglalta el Senior Hal (apropó erre emlékszik még valaki?) helyét a zenekar élén, így szólalt meg a Hova megy ki, majd mintegy revansként Krisztián vette át a Supernem frontemberi posztját egy Ne is figyelj rám erejéig. Ez egyébként egy nagyon is jópofa része ezeknek a koncerteknek, de talán sokkal nagyobbat ütött volna, ha a Fish! inkább az Akcióemberhez nyúl hozzá, vagy esetleg leporolják a Hangosabbant. A Supernem is elővehetett volna akár egy régi-régi nótát. Mondjuk a You vs. Me vagy a Keep Your Secret is iszonyú nagyot üthetett volna. Bár nem tudom, az aktuális rajongók mennyire emlékeznek még ezekre a számokra, én nagyon szerettem azt a korszakukat is. Elismerem, hogy ezek talán jóval bevállalósabb megoldások, de nehezen tudom elképzelni, hogy a közönség ne imádta volna. Aki inverz wall of deathet csinál a kedvenc bandájáért…
 
 
A feldolgozások viszont megint baromi jól szóltak, akár a koncertet nyitó Final Countdown, a csak úgy fél-egy percre felcsendülő Sabotage, amelybe persze Bálint is beszállt. Na az állati pillanat volt. De meglepően jól szólt a Pantera Walkja is a Fish! tolmácsolásában. Örültem a Blur Song 2-jának is, a Highway to Hellre meg aztán végképp ellazult mindenki.
 
A koncert végén persze győztest kellett hirdetni, Kovács Krisztián bejelentette, hogy nyert a Supernem, Papp Szabi meg azt, hogy nyert a Fish!, szóval ismét döntetlen, és hallottunk valami olyasmit is, hogy jövőre ugyanitt. Nagyon remélem, hogy így lesz, na meg azt is, hogy a promoban Szabi által életre keltett gitár - ami a koncerten meg is szólalt - jó kezekbe került. A srácok ugyanis árverezésre bocsátották, a befolyt összeget pedig jótékony célra fordítják, amiért mindenképp ökölpacsi jár nekik, meg persze hatalmas respekt is. Viszont én úgy érzem nem maradhatok pártatlan, nem fogadom el a döntetlent. Nyilván mindkét zenekar közel áll hozzám, de hogy ki volt számomra a győztes? Egy idézettel fejezném ki: “Fish!, írtunk nektek egy számot. Viszlát, szevasz”.
 
 
Andicsku Krisztián
 
Fotók: Barta Imre