Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Fontos, hogy egy előadó rendszeresen megmutasson magából valami újat.” – AGGI interjú

Bár AGGI és zenekara csak 2017-ben tűnt fel, nevük sokaknak ismerősen csenghet, hiszen láthattuk már őket többek közt a Dürer Kertben, valamint a Barba Negra Track-ben és klubban, olyan népszerű csapatok vendégeként, mint a Hooligans és a Paddy and the Rats. AGGI komoly és lazább témákkal is foglalkozik egyedi stílusú dalaiban, amelyeket talán a wildpop jelző ír le a legjobban, idén pedig az új dalok mellett egy japán turné is várható, vagyis bőven volt miről beszélgetnünk.
 
Rockbook: Hogyan kerültél kapcsolatba a zenéléssel?
 
AGGI: Tulajdonképpen a zene mindig is jelen volt az életemben. Először táncoltam, aztán jött az éneklés, 10-12 éves koromban pedig megkaptam az első gitáromat és akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Egy ideig főleg gitároztam, de igyekeztem mellette énekelni is. Színpadon pedig a középsuliban álltam először egy iskolazenekarral, majd játszottam több bandában is, amelyek nem futottak be túl nagy karriert. Ezután ismerkedtem meg Terry-vel, aki most a menedzserem, a dalszerzőtársam és a gitárosom is. 2017 elején kezdtük meg a közös munkát.
 
Rockbook: Hogy zajlik nálatok a dalszerzés? Együtt dolgoztok az új számokon, vagy külön-külön?
 
AGGI: Ez elég változó. Kezdettől fogva nagyon sokat beszélgettünk, ami szerintem elengedhetetlen a közös munkánál. Az első dalokat még inkább Terry írta, és próbáltunk ráérezni a stílusra, de azóta általában ő hoz egy alapot, amihez én megírom a szöveget, vagy fordítva: nekem jut eszembe egy alap, amiből szeretnék kihozni valamit és közösen rakjuk össze a szöveget.
 
Rockbook: Az egyértelmű volt, hogy a szövegek angol nyelvűek lesznek?
 
AGGI: Ennél a projektnél igen. Volt olyan zenekarom, ahol írtam magyar szövegeket is, de angolul jobban ki tudom fejezni magam és szerintem ez passzol igazán ehhez a stílushoz. Azt szeretném, ha minél több emberhez eljutna a zeném és angolul ez egyszerűbb.
 
 
Rockbook: Szeretnél külföldi koncerteket is?
 
AGGI: Igen, sőt, már tettünk is lépéseket efelé. Guyatone gitárt használok és az egyik endorserük lettem. Ez egy japán márka és rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba az FMRara nevű rádióval. Először csak egy rövid üzenetet küldtem nekik és lejátszották pár dalomat, de a sok pozitív hallgatói visszajelzés miatt megkérdezték, hogy lenne-e kedvem rendszeresen csinálni ilyesmit, így végül egy havi műsor lett belőle, amelyben főleg zenei témákról beszélek, és már főműsoridőben hallható péntek esténként. Meg is hívtak minket egy japán miniturnéra, úgyhogy a csapat most ennek a megszervezésén dolgozik, illetve a Guyatone-nak van egy amerikai partnercége, a DeMont Guitars, és bízom benne, hogy ezen a vonalon is elindulhat valami. Rajtuk kívül az Árkádia Hangszerboltnak is sokat köszönhetünk, akik mindig biztosítják számunkra az aktuális helyszínhez szükséges erősítőket.
 
Rockbook: A hazai karriered is jól alakul: játszottál már a Hooligans és a Paddy and the Rats vendégeként a Barba Negra Track-ben és a klubban. Hogyan jöttek létre ezek a közös bulik?
 
AGGI: A menedzsment megkereste ezeket a bandákat, akiknek tetszettek a dalok és úgy érezték, jól illene ez a zene az ő koncertjeik elé. Szerették a stúdiófelvételeket és a fellépésekről is pozitív visszajelzéseket kaptunk tőlük.
 
Rockbook: Lehet tanulni az ilyen koncerteken a nagyobb bandáktól, akár a színpadi teljesítmény, akár a szervezés terén?
 
AGGI: Igen, mindenképpen. Például a Hooligans tagjait figyeltem a koncert előtt a backstage-ben és nagyon tetszett, hogy látszott rajtuk, mennyire koncentrálnak. Pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy a maximumot nyújthassák. Én is próbálok nagyon ott lenni fejben a koncertek előtt és arra összpontosítani, hogy mi lesz majd a színpadon. Egyébként az őket körülvevő csapat is rendkívül profi, szavak nélkül tudja a dolgát mindenki és nekünk is szívesen segítettek mindenben.
 
 
Rockbook: Tavaly játszottatok Gyomaendrődön is, ahonnan származol. Ez más volt, mint egy pesti koncert?
 
AGGI: Egy kicsit igen. Ez egy háromnapos rendezvény volt, a Sajt- és Túrófesztivál és engem választottak az első este fellépőjének, tehát tulajdonképpen én nyitottam a fesztivált. A második napon Ocho Macho, a harmadikon pedig Edda volt. Nagyon örültem, hogy otthon játszhattam, ráadásul ez volt az első koncertünk ebben a felállásban. Sokat jelentetett, hogy ott voltak a barátaim és a családom, hogy szurkoljanak nekünk. Még a dédmamám is eljött.
 
Rockbook: A középiskoládba is visszahívtak, hogy beszélgess kicsit a mostani diákokkal. Ez hogy sikerült?
 
AGGI: Két ilyen alkalom is volt, 2017-ben és 2018-ban a Keletis Napok keretén belül. Szerintem főleg azért hívtak, mert ott is zenéltem az iskolazenekarban, ami ma is működik, de persze teljesen más tagokkal, mert az én generációm már elballagott. (nevet) De most én is újra zenélhettem velük és meséltem a diákoknak karrieremről és arról, hogy mi történt velem a suli óta. Jó érzés volt, hogy érdekli őket, amit csinálok.
 
Rockbook: A Scream, Shout című dalod a nők elleni erőszak megelőzésének világnapjára született, ami az utóbbi időben még nagyobb figyelmet kap, részben a Me Too-mozgalomnak köszönhetően, amely a zeneipart is érintette. Te hogy látod a nők helyzetét ebben a közegben?
 
AGGI: Én még nem vagyok azon a szinten, hogy igazán belelássak ebbe, de mindenképpen fontos ez a téma számomra és beszélni is kell róla. A dalból először csak annyi volt meg, hogy „Scream, Shout”, de szerettem volna, hogy legyen egy komoly üzenet mögötte és így kapcsolódott végül össze ezzel a témával. Nagyon bízom, hogy eredményes lesz az a sok harc, amit beletesznek ebbe. Szerencsére én egyelőre nem érzem, hogy sokkal nehezebb dolgom lenne a zenei világban, mint egy férfinak és remélem, hogy nem is lesznek negatív tapasztalataim, de akkor is foglalkozni kell ezzel a témával, ha nem személy szerint engem érint.
 
 
Rockbook: Ha már itt tartunk, kik a kedvenceid a női előadók közül?
 
AGGI: Imádom Pinket, szerintem ő a legjobb énekesnő a világon. Nagyon tisztelem őt azért, hogy nem az a tipikus popsztár, akinek megírják a dalokat és megmondják, hogy mit énekljen, hanem a saját ötleteit valósítja meg. Bár személyesen nem ismerem, de a szövegei és az interjúi alapján nagyon jó embernek tűnik. De Joan Jett, Lily Allen és Janis Joplin is inspiráló számomra, mert egyértelműen érződik, hogy nagyon fontos céljuk van ezzel az egésszel.
 
Rockbook: Ezen kívül miből merítesz még ihletet?
 
AGGI: Magából az életből. Szeretem leírni azt, ami velem történik és amit tapasztalok. Ez nekem is jó, mert így megfogalmazhatom, hogy mit gondolok a világról. Az első lemez anyaga, amelyet a koncerteken is játszunk, elég személyes dalokból áll.
 
Rockbook: Készítettél egy feldolgozást is, a T.Rex Life’s a Gas című dalához. Miért éppen erre esett a választásod? Tervezel más feldolgozásokat is?
 
AGGI: Terry hívta fel a figyelmemet a T.Rex zenéjére és nagyon megtetszett ez a dal. Valószínű, hogy időről időre feldolgozok majd egy szívemhez közel álló dalt, de nem szeretném erre építeni a karrieremet.
 
 
Rockbook: A klipekhez honnan jön az ötlet? Ha jól tudom, az egyikben a tesóid is szerepeltek.
 
AGGI: Sőt, kettőben is! smiley A Scream, Shout-ban és a Stupid Boy-ban. A Stupid Boy-hoz szerettünk volna egy sztoris, bemutatkozó klipet forgatni és szerintem ez sikerült is. A Scream, Shout-nak pedig komolyabb mondanivalója van és ehhez igazítottuk a videót is. Külön-külön a dalszöveg és a klip sem annyira direkt, de a kettőből együtt jól összeáll az üzenet. De mindig arra törekszünk, hogy a dal és a videó összhangban legyen egymással. Van egy vlog videó is a csatornámon, aminek lesz majd folytatása és igyekszem bemutatni az érdekes pillanatokat.
 
Rockbook: Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
 
AGGI: Kifejezetten jókat. Sokan mondják, hogy a skate punk időszakra emlékezteti őket, ami egyébként hozzám is közel áll. Kiskoromban nagy metalosként kezdtem, de aztán ez a stílus tetszett meg igazán, mert van kemény és dallamos oldala is. Többen mondták, hogy azt szeretik a zenémben, hogy táncolható és bulizós, mégis van értelme. Talán a wildpop jelző illik rá a legjobban.
 
Rockbook: Mikre számíthatunk tőled idén a dalok, a klipek és a koncertek terén?
 
AGGI: Igen, szeretnék kiadni egy új EP-t március környékén, amihez már írjuk a dalokat, hogy legyen majd miből válogatnunk. Természetesen fogunk koncertezni is, hamarosan láthatjátok az új időpontokat, de az biztos, hogy legközelebb február 22-én játszunk majd a Gödör Klubban, és ez egy igazán különleges koncert lesz, mert egybeesik a szülinapommal. A kislemez megjelenése után pedig szeretnénk egy új klipet is.
 
Rockbook: Szerinted manapság ez a módszer működik jobban, hogy az előadók inkább négy-öt dalt tesznek közzé viszonylag sűrűbben, és nem 12-15 dalos nagylemezekben gondolkoznak?
 
AGGI: Mindkettő működhet, de nyilván ma már nem az van, hogy kijön egy lemez, amit az emberek kénytelen rongyosra hallgatni, amíg ki nem jön a következő egy vagy két év múlva. Most a Spotify és társainak világát éljük, amelyben szerintem fontos, hogy egy előadó rendszeresen megmutasson magából valami újat.
 
AGGI elérhetőségei: Facebook, YouTube, Spotify, Instagram 
 
Tóth Mátyás
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.