Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Fúziós világ-látók” - Ghost Toast: 'Out Of This World' lemezkritika



A meglehetősen furcsa nevű Ghost Toast promó-csomagját kaptam meg nemrég, amely az „Out Of This World” című harmadik nagylemezüket tartalmazta. Instrumentális, progresszív zenét játszik a csapat, abból is a könnyen emészthető fajtát, de van itt a vonósoktól kezdve, a laza jazzes megoldásokon át, egészen a programozott dob-ütemekig és improvok-nak tűnő (de okosan megírt) részekig minden, amitől színes lehet egy anyag. Itt csak a zenészek ítélőképessége szabhat határt, hogy mi az, amit szeretnének az adott zenével megjeleníteni/elmondani és ehhez milyen eszközöket fognak felhasználni. Ez jól is elsülhet, illetve nagyon könnyen a ló túloldalára lehet esni, ugyanis stílusidegen részek vagy oda nem illő betétek, nem paradox módon fogják a dalt erősíteni, hanem pusztán csak zavarnak. Szerencsére a Ghost Toast ügyesen építette föl a dalokat, ugyanis minden egyes nótába sikerült valami izgalmasat belecsempészniük. Sokszor az az érzésem, mintha filmzenét hallgatnék, a külön álló dalok pedig más és más jelenetek.

Ka Mai: Egy jól eltalált riffel indítanak, hangulatos témákra épülő dal, olyan mintha bemutatkozna a zenekar. Stephen King „Setét Torony” regénysorozata ihlette.

Gordius: A groove csomóját bogozzuk, a lemez egyik legtechnikásabb dala, némi Tool-t vélek felfedezni benne. Hegedű (vagy cselló?) betét és egy megvadulós drum-beat színesíti az összképet, videoklip készült rá.

 

 

Alia: Fura, álomszerű hangulata van, egy lassú sztori-vezetésű filmre hasonlít. Végig nyugis. Ha jól tudom, a Lynch rendezte Dűne filmben van a kislány akinek Alia Atreides a neve, innen az inspiráció.

The Dragon’s Tail: Monumentális darab, itt már teljesen filmzeneszerű az egész, úgy érzem, kicsit ki is lóg a kilencből. Korban valahol a görög kultúrában, Hellász közelében járhatunk, így kapcsolódik a következő dalhoz.

Minotaur: Beszédes cím, gondolom, mindenki ismeri a mitológiai bika és labirintusba zárásának történetet. A szállós kezdésben vonósok nyitnak, aztán kapunk egy-két Ghost Toast, rajta velős rántottával.

Kaia: A lemez leghosszabb tétele és egyben számomra a legelvontabb is.  A srácok azt írták a levelükben, hogy ez az amerikai a capella banda, a Kaia egyik dalából, a „Kaiababies”-ből van samplingelve. Rettentő fura atmoszférája van, még most sem tudom hova tenni. Keleties, indiai beütést kelt, főleg a legvégén a női énekkel együtt.

Last Man: Egy újabb történet bontakozik ki előttünk a Last Man alatt. Jól megírt dal, amire ismételten filmek hatottak, a beollózott narrációk is onnan valók. Egyik kedvencem a lemezről, ebben minden a helyén van.

Ishvara: A másik favorit. Kivételesen nem árulom el miről szól ez a dal, majd egy interjúban remélhetőleg ki fogjuk faggatni a srácokat.

Pawn Of Fate: Szervesen kapcsolódik a Kai Ma-hoz, keretes történetté alakítva az Out Of This World-öt. Az első dal főtémája tér vissza, kibontott formában, szépen zárva a közel 1 órás anyagot.

A srácok zenei teljesítményére nem lehet panasz, mindenki mestere a hangszerének, bár nem tudom, hányan lehetnek a bandában, a „Gordius” klipje szerint négyen, de az albumot hallgatva legalább öten. A hangzás jó, tisztán és erősen szólal meg a 9 nóta, rettentően kíváncsi volnék, hogyan szólaltatják meg az egészet élőben. Nem lehet egyszerű munka, az biztos. Főleg, hogy az arányaiból ne veszítsen egyik elem sem és egyetlen organikus szövetté tudjon válni/alakulni.

 

Az 'Out Of This World' dallistája:

 

1. Ka Mai 0:00
2. Gordius 05:33
3. Alia 12:15
4. The Dragon's Tail 19:35
5. Minotaur 27:26
6. Kaia 32:49
7. Last Man 41:02
8. Ishvara 48:40
9. Pawn of Fate 55:20

 

A teljes album itt meghallgatható:

 

 

A zenekar tagjai:

 

Papp László - dob
Stefán János - basszusgitár
Pusker János - billentyű és cselló
Rózsavölgyi Bence - gitár
 

 

 


A Ghost Toast elérhetőségei: Facebook, Bandcamp

 

Lupus Canis