Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Ghost Toast egy nagyon komolyan vett hobbizenekar - interjú Rózsavölgyi Bence, gitárossal



Az idén 10 éves debreceni Ghost Toast a honi instrumentális-progresszív szcéna egyik üde színfoltja, akik egyedi zenéjüknek köszönhetően egyre jobban kivívják mind a szakma, mind a vájtfülű rajongók elismerését. Rózsavölgyi Bencével, a zenekar vezetőjével, gitárosával beszélgettünk.

 

Rockbook: - Szia Bence! 2008-ban alakultatok. Hogyan jött létre a Ghost Toast? Mesélj a kezdetekről!
 
Rózsavölgyi Bence: Sziasztok! 2008-ban a basszusgitárosunk (Stefán János, de errefelé mindenki csak Waryou-ként ismeri) még gitáros/énekes volt a Ghost Toast-tól igen eltérő, de az észak-keleti országrész underground közösségében elég jó ismeretséggel bíró Hurkatöltőben, közben pedig már egy ideje gitárosként benne volt egy alakuló bandában velem, ahol rengeteg témát megírtunk. 
 
Emellett a dobosunkkal, Papp Lacival is elkezdtek ketten lejárni jammelni a próbaterembe, oda viszont gitár helyett basszusgitárt vitt. Aztán (mivel a közös banda végül nem jött össze) hívott, hogy menjek oda gitározni és átmentettük a korábbi témáink jó részét is. Ezt követően beszervezte Pusit is (Pusker János – cselló/billentyű), és így lett teljes a felállás. Ami koncerten rendszerint csak három fő, mivel Pusi főállású zenész, így fellépni csak nagyon ritkán jut el velünk.
 
Rockbook: - Debrecen a rockzene egyik, ha nem a legnagyobb vidéki fellegvára. Mennyire inspirált benneteket a rengeteg helyi zenekar sikere?
 
R. B.: Örülünk persze, hogy vannak/voltak jó és sikeres debreceni bandák, de azt hiszem, hogy a sikerük nem igazán inspirált bennünket, mert aki kísérletezős, egyben instrumentális zenét játszik, annak valószínűleg nem a népszerűség vagy az anyagi siker a célja. 
 
Ugyanakkor az a sajnálatos tény, hogy mind egy csomó kiváló helyi zenekart vagy zenekarkezdeményt láttunk beleállni a földbe, azt hiszem, hogy abban valahol inspirál minket, hogy kitartóak legyünk.
 
 
Rockbook: - Az elejétől fogva instrumentális zenében gondolkoztatok?
 
R. B.: Eleve kísérletezős, határok nélküli zenében gondolkodtunk, és az első dalok után, mivel nagyon élveztük a szabadságot, amit a szokványostól eltérő dalszerkezetek, a stílusok keverése nyújtott, úgy döntöttünk, maradjon instrumentális a projekt. Ettől függetlenül használunk a zenében szövegbetétek, énekhangminták, vagyis nem nélkülözzük teljesen az emberi hangot.
 
Rockbook: - Ez a műfaj nem arról nevezetes, hogy tömegeket mozgasson meg. Felfoghatjuk tehát egyfajta örömzenélésnek?
 
R. B.: Abszolút. Az elsődleges célunk önmagunk kifejezése és szórakoztatása. Magunknak, a saját örömünkre írjuk a zenét, de azért szeretjük másoknak megmutatni, és persze örülünk, ha tetszik is a közönségnek. A Ghost Toast egy nagyon komolyan vett hobbizenekar. Azt gondolom, hogy túl kevesen merik ezt kimondani magukról, de a hobbizenekar státusz nem minőségjelző, csak azt jelenti, hogy nem ebből élsz, és nem adsz évi 100 koncertet. Attól még a zenéd lehet ugyanolyan komolyan vett alkotás, mint akármelyik bandáé a világon. 
 
Rockbook: - Rengeteg stílus megtalálható a Ghost Toast-ban. Az egyes tagok zenei ízlése formálja ilyenné vagy ekkora az összhang zeneileg (is) a csapaton belül?
 
R. B.: Van ugyan néhány közös kedvenc is, vagy olyan zenekarok/előadók, akiket mind elismerünk, de alapvetően mindannyian más zenékért lelkesedünk, szóval igen, az egyes tagok különböző ízlése az alap, és emellé mára kialakult egy elég erős bizalom. Ha valaki hoz egy dalvázlatot/kész dalt/témát, és ő jónak tartja, akkor előbb-utóbb megcsináljuk és a végeredmény olyan lesz, amit mindannyian szeretünk, legyen szó bármilyen stílusú cuccról. 
 
Én például szinte kész dalvázlatokat szoktam hozni, és a többiek tesznek hozzá, alakítják, ennek keretében pedig 10 év után is meg tudnak lepni, sokszor teljesen más karaktert nyer egy-egy téma, vagy felbukkan egy addig számomra elképzelhetetlen elem (pl. a Goa trance-es betét a Gordius közepén) a végeredménytől pedig eldobom az agyam, és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy velük zenélhetek. 
 
 
Rockbook: - Mely zenekarok/előadók vannak a legnagyobb hatással a zenétekre? Felsorolnál néhányat?
 
R. B.: Persze. Rock és metal zenékből megemlítendő a Tool, a Faith No More, a Perfect Circle, a Mastodon, a Crippled Black Phoenix, a Russian Circles, a 65 days of static, de még a Biffy Clyro is. Ezen kívül elég nagy hatással vannak a dalainkra olyan más stílusú előadók, mint a Shpongle, az Orbital, az Ulver, az Ott, a Plaid, a Future Sound of London, illetve a Jaga Jazzist. Ehhez jönnek még a filmzenék, melyeknek mind nagy imádói vagyunk, én pl. oda vagyok Morricone western zenéiért.
 
Rockbook: - A 2017-ben megjelent ’Out Of This World’ albumotok már a finn Inverse Records-nál jött ki, akik kisebb kiadó lévén igen sok helyre eljuttatták az új lemezt. Közel 30 külföldi portál írt róla kritikát. Összességében milyen volt a fogadtatása? Honnan kaptátok a számotokra legpozitívabb visszajelzéseket?
 
R. B.: A kritikák 99%-a pozitív volt, és még ennek a nagy része is lelkes hangvételű, ami engem (aki a zenénkkel kapcsolatban sokszor talán kishitű) őszintén szólva meglepett, bár a kiadótól – mikor ezt említettem – azt mondták, hogy őket egyáltalán nem. Ebből is látszik, hogy hisznek/hittek a lemezben.
 
Egyébként az a pár nem túl pozitív kritika sem esett rosszul. Főként a változatosság volt a problémájuk, illetve voltak, akiket nem is a vegyes összkép, hanem inkább egy-egy stíluselem használata zavart, pl. a világzenei hatások megjelenítése. De ez rendben van, nem könnyed hallgatnivaló, azt elismerjük. 
 
Ami számomra a legkedvesebb az a Metal Injection - mint nagynak számító magazin - magasztaló írása a lemezről. A hazaiak közül pedig Uzseka Norbi Hammerworld-ben megjelent cikkét említeném, mivel kölyökkorom óta olvasom a Hammer-t, és számos olyan lemezt szeretek, amit az ő írásain keresztül ismertem meg, így különleges számomra, hogy magával ragadta az album. De minden írásnak nagyon örültünk, különösen azoknak, amik komolyabb elemzésbe is bocsátkoztak érzelmi és gondolati síkon is. Amikor olyan dolgokat juttat valaki eszébe, vagy olyan érzéseket indít el másban a zenéd, amire magad sem gondoltál, azt nagyszerű visszaolvasni, akármekkora nyilvánosság előtt jelent is meg. 
 
 
Rockbook: - Nem egyszerű belülről megítélni a „saját gyermeketek” erősségeit, de mégis tennék egy kísérletet. Miben másabb, egyedibb a GT zenéje a többi bandáétól ebben a műfajban?
 
R. B.: Ha valóban másabb és egyedibb, akkor talán attól (vigyázat közhely jön, de egyben aranyszabály is!), hogy nem görcsölünk, nem akarunk magunkon és egymáson kívül megfelelni senkinek, így tényleg nem, vagy csak nagyon kevés korlátot állítunk fel. Szerintem ez a szabadság köszön vissza a zenénkben, így olyan az egész, hogy nem borítékolhatod előre, hogy milyen lesz egy következő Ghost Toast anyag, mivel mi sem tudjuk. 
 
Csak akkor körvonalazódik, ha már megírtuk a gerincét. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy teremnek a fejünkben a különböző stílusú ötletek, és hipp-hopp kész a dal, mert rengeteg munka, agyalás, témapakolgatás, csiszolgatás van egy-egy tétel mögött (talán túl sok is), inkább úgy fogalmaznám meg, hogy nem szab gátat az önmegvalósításban, a kreativitásban sem a stílus, sem az írott, vagy íratlan szabályok. 
 
Rockbook: - Mivel az egyik kedvenc zenekarom a Ghost Toast, elkerülhetetlen a kérdés, mikorra tervezitek a következő anyagotok megjelenését? Vannak már új dalok, dalötletek?
 
R. B.: Örülök, hogy így érzel és köszönjük is, hogy már viszonylag régóta foglalkoztok velünk. Új dalkezdemények mindig vannak, elég termékenyek vagyunk, a vázlatoktól azonban a végeredményig elég sok idő szokott eltelni. Ennek a maximalizmusunk is oka, de hétköznapi dolgok is közrejátszanak, mint a munka és a család. A zenekar háromnegyede már apuka és az sem titok, hogy nem a zenélésből élünk. Idén szeretnénk megírni egy új lemezt, aztán a keveréstől (ami szintén hosszú idő) és a kiadótól is függ, hogy mikor fog megjelenni, de nincsenek, csak magunk által szabott határidőink.
 
Rockbook: - Hol találkozhat idén veletek a közönség? 
 
R. B.: Május 15-én Debrecenben játszunk a MODEM-ben a BanZaj koncertsorozat 27. rendezvényén, rá két nappal, 17-én pedig az A38 hajón leszünk a Tamirel vendégei a Psychocean-nel együtt. 
 
Ezt követően a debeceni Campus fesztiválon fogunk fellépni, ha minden igaz, akkor július 21-én, majd az idén debütáló Abaliget Prog Camp-en augusztus 19-én.
 
Ősszel visszatérünk majd Budapestre, de annak részleteiről csak később. Na meg Szentesre is szívesen megyünk megint, ha a Rockbook szervez nekünk ismét egy bulit! :)
 
Rockbook: - Ígérem, mindent elkövetek! :) Köszi az interjút!
 
A Ghost Toast elérhetőségei: Weboldal, Facebook, Twitter
 
 
Balogh Péter
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.