„A Guano Apes hibátlanul hozta vissza a 2000-es évek hangulatát” - Guano Apes, Machete Dance Club koncertbeszámoló , 2022. 12. 02., Akvárium Klub
Ha volt meglepő koncert idén, az kétségkívül a Guano Apes fellépése volt, akik látszólag különösebb apropó nélkül indultak turnéra, legalábbis új albumról vagy egyéb aktualitásról nincs szó, igaz, az nem mellékes, hogy a Proud Like A God éppen idén 25 éves. A zenekar népszerűsége mindenesetre töretlen, amit az is bizonyít, hogy jóval a koncert előtt telt házas lett az akváriumos fellépésük.
Vendégként a szintén német Machete Dance Club csatlakozott a turnéhoz, akikről ugyan korábban még nem hallottam, de a nevük azonnal megtetszett, és mint kiderült, maga a zene is kellemes. Barokkos túlzás lenne persze azt állítani, hogy a müncheni csapat újra feltalálta a kereket, vagy bármi olyat is mutat, amit más még nem – különösen a OneRepublic neve ugorhat be sok helyen, de itt-ott a Linkin Park-ra hajazó témák is vannak. A recept tehát nem új, de a Machete Dance Club jól „főz” a klasszikus alapanyagokból, aki pedig nem riad vissza a dallamoktól és a pop-rocktól – márpedig a Guano Apes hallgatói valószínűleg nem teszik ezt – akár egy újabb kedvencet is avathatnak az MDC képében.
Machete Dance Club
Már az intro alatt érződött, hogy nagyon izgatottan várja a valóban zsúfolásig telt NagyHall közönsége a Guano Apes-t, a banda tagjai pedig fülig érő szájjal léptek színpadra, ami mindig szimpatikus, hiszen öröm azt látni, ha a zenészek jól érzik magukat a színpadon. Sandra Nasic természetesen utolsóként futott be és rögtön bele is kezdett a You Can’t Stop Me-be, amitől azonnal elkapott a nosztalgia, és bármilyen hihetetlen is, ez a dal – és Walking On A Thin Line album – is már 19 éves, de a rajongók ugyanolyan elánnál énekelték, mint annak idején. Volt persze alkalom gyakorolni, hiszen a zenekar ma már klasszikusnak számító nótái a mai napig szinte kihagyhatatlanok a rockdiszkók repertoárjából, és talán a Guano Apes iránti kitartó lelkesedés is részben ennek köszönhető.
Egy klubbulit ugyan nem lenne fair egy nagyobb helyszínhez – főleg egy szabadtérihez – mérni, de az így is érezhető, hogy a banda nem a külsőségekre és a látványra alapozza a produkciót, sőt, valahogy jó értelemben egyszerű az egész, ami nem is baj, hiszen így valóban a zenére lehetett koncentrálni, amiben nem is volt hiba, a Guano Apes ugyanis kifejezetten ütős setlistet rakott össze, és persze a nosztalgiavonatra is felültették a közönséget, de ez nem is nagyon lehetett volna másképp, hiszen már a legutóbbi album megjelenése óta is 8 év telt el.
Mind az öt lemezről kerültek elő dalok, igaz, a Don’t Give Me Names-t csupán a Money & Milk képviselte, a legnagyobb fókuszt pedig a már említett Proud Like A God kapta, amelyről a Crossing The Deadline-t és a Rain-t már a buli első felében ellőtték, azt pedig sejteni is lehetett, hogy mik maradnak majd a végére. Két feldolgozás is szinte kötelező része már a banda koncertjeinek, amikről nekem személy szerint felemás a véleményem: az Eminem féle Lose Yourself átiratát sosem éreztem igazán telitalálatnak Sandra-éktól, és élőben sem győztek meg vele maradéktalanul, ellenben a Big In Japan – ami az ominózus megasztáros produkció óta sokunknak már örökre csak „bikicsunáj” marad – azonban koncerten is kimondottan jól hangzik, és a közönséget is rendesen megmozgatja.
Az igazán nagy dobás azonban nem ez volt, hanem az együttes nagybetűs dala, az Open Your Eyes, amire tényleg egy emberként kezdett mindenki ugrálni, és ezekben a percekben valóban igazi bulihangulat volt, ahogyan a koncert zárásaként elhangzó Lords Of The Boards-ra is. Persze a telefonok kamerái gyakran felvillantak – ez manapság már alighanem elkerülhetetlen, hacsak nincs valamilyen erre vonatkozó szankció az adott koncerten – de szerencsére így is hagyta magát mindenki sodródni az árral, és úgy tombolt, ahogy legutóbb talán szintén a Guano Apes-re, csak mondjuk egy-két évtizeddel ezelőtt.
És valószínűleg éppen ez a zenekar legnagyobb fegyvere és aduásza: hibátlanul hozzák vissza a 2000-es évek hangulatát, és úgy nosztalgikus az egész, hogy közben mégsem érződik izzadtságszagú hakninak, ezt az aranyközéputat pedig nem lehet könnyű eltalálni. Azzal kezdtem, hogy meglepetés volt a Guano Apes koncertje, az pedig még ennél is nagyobb meglepetés, hogy mennyire jól sikerült. Remélhetőleg máskor is útba ejtik majd Budapestet, ha megint úgy döntenek, hogy turnéra indulnak!
A koncerten elhangzott dalok:
01. You Can’t Stop Me
02. Quietly
03. Money & Milk
04. Crossing The Deadline
05. Close To The Sun
06. Rain
07. Lose Yourself (Eminem feldolgozás)
08. Like Somebody
09. Open Your Eyes
10. Wash It Down
11. Underwear
12. Oh What A Night
13. Sunday Lover
14. Kumba Yo!
Ráadás:
15. Lez
16. Big In Japan (Alphaville feldolgozás)
17. Lords Of The Boards
Tóth Mátyás
Fotók: Máté Évi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
