A '80-as években indult el nagyobb intenzitással a nevesebb külföldi zenekarok/előadók Magyarországra csábítása, amely a '90-es évekre egyre csak fokozódott, napjainkra pedig már tucatnyi kisebb nagyobb ügynökség/szervező foglalkozik koncertszervezéssel, ezáltal bőséges kínálatot prezentálva a zenerajongóknak. Bogdan Gomilkoval, a Livesound vezetőjével beszélgettünk.

Rockbook: - Szia Bogdan! Kezdjük egy rövid bemutatkozással. Ukrajnában születtél, mikor és milyen apropóból kerültél Magyarországra?

Bogdan Gomilko: - Pontosan 1985. július 19-én kerültem Magyarországra, az egyetem befejezése után magyar feleségemmel, akivel ugyanarra az egyetemre jártunk Kijevben, még egy kollégiumban is laktunk, úgy döntöttünk, hogy ide költözünk. Ott ismertem meg még 1980-ban. Megkaptam az úgynevezett ’szabad diplomát’, amely azt jelentette, hogy nem kellett ledolgoznom 2-3 évet az egyetem után.

Rockbook: - Hogyan kerültél kapcsolatba a rockzenével? Kik voltak az első és kik a jelenlegi nagy kedvenceid?

Bogdan Gomilko: - Nálunk otthon még gyerekkoromban az apám gyűjtötte a zenefelvételeket, volt két nagyon nehéz szalagmagnó a családban, igaz, ezek a felvételek inkább klasszikus, populárisabb stílusokat képviseltek, én viszont már 9-10 éves koromban hallgattam az akkoriban létező helyi rockegyütteseket, de néha lehetett legálisan hozzájutni Beatles, Adriano Celentano, Rolling Stones kislemezekhez, amiket a szovjet Melodia feketén kiadott. A fő forrás az Amerika hangja volt, de leginkább a BBC rockadások járultak hozzá ahhoz, hogy megszeressem a rockzenét. Jól emlékszem, hogy 1972-ben véletlenül rádióhallgatás közben beleszaladtam egy olyan műsorba, ahol a Deep Purple Machine Head című új lemezét mutatták be a BBC-n, és akkor már egyértelművé vált, hogy a hard rock lett a kedvencem. A középiskola befejezése után a városba kerültem, ott sokkal szélesebbek voltak a zenebeszerzési lehetőségek. Erről, hogy akkor és ott hogy működött a zenei feketepiac, sokat lehetne mesélni, de ezt hagyjuk egy másik alkalomra. Az első nagy kedvenceim, ahogy említettem, Deep Purple, Pink Floyd, Black Sabbath, Nazareth, egy kicsit később ez bővült nagy progrock zenekarokkal, mint Yes, ELP, Genesis, Jethro Tull – ezek ma is nagy kedvencek, de az évek során hozzácsapódott még sok más zenekar, egészen a metalig: az Iron Maiden talán a legnagyobb metal kedvencem, de szeretem a Metallica-t, a Megadeth-et és társait is. Tulajdonképpen mindenféle minőségi zenét szeretek.

(Tony Iommi-val és Geezer Butler-rel - Heaven & Hell, Black Sabbath)

Rockbook: - Mióta szervezel koncerteket, mi adta az első löketet? Kérlek mutasd be a Livesound-ot!

Bogdan Gomilko: - Pontosan 2003. április 9-én szerveztük az első koncertet, ez volt a brit neoprog Arena nevű banda, pontosabban a Marillion ex-dobosának a bandája. Nagyon izgultam az első koncert előtt, például annyi ételt rendeltünk reggelire a zenészeknek, hogy egy kisebb esküvőre is elég lett volna, és amikor minden jól lement, hatalmas sikerélményt éreztem, pedig anyagilag veszteséges volt a koncert. Az első löket az volt, hogy valamikor 2002-ben kezdett megszűnni egy cég, amiből nagyon jól éltem 12-13 éven keresztül, és amikor a cég végleg megszűnt, ki kellett találni valamit, amiből a továbbiakban is meg tudnék élni. Ráadásul több külföldi haverom, partnerem kérdezte, miért nem csinálok egy saját céget? Ugyanis több idegen nyelvet is beszélek és kapcsolataim is vannak. Mivel már évek óta rengeteg koncerten vettem részt, és körülbelül 1998 óta ismertem egy orosz haveromat, Egort, aki akkoriban zenei újságíróként tevékenykedett, neki volt némi tapasztalata a nyugati rockzenészekkel, úgyhogy megszületett egy közös ötlet, hogy csináljunk egy koncertszervező céget. Nagyon sok kapcsolatunk és tapasztalatunk nem volt e téren, de például Lőrinczy Attila, aki már benne volt néhány éve a szervezésben, adott nekünk több ötletet. Most ott tart a dolog, hogy a Livesound már 14 éves, az évek során sikerült sok tapasztalatot szerezni, elhozni olyan együtteseket, akiről 2003-ban még álmodni sem mertem. Főleg Magyarországon szervezek koncerteket, de egyre gyakrabban vesznek tőlem produkciókat szlovákok és csehek, és Ukrajnával is egyre komolyabb az együttműködés.

Rockbook: - Ki volt az első nagy név, akit Magyarországra hoztál? Mennyire volt gördülékeny az első koncert megvalósítása?

Bogdan Gomilko: - Attól függ, mit értünk nagy név alatt. Már 2004-ben sikerült elhoznunk a Uriah Heep-et Budapestre, melynek minden szempontból nagy sikere volt. De az első, igazán nagy koncert a Toto-é volt 2006-ban a PeCsa Szabadtéren és 2007-ben Robert Plant és a Black Sabbath Dioval (Heaven and Hell).

Semmilyen különös problémát nem tapasztaltunk a szervezés során, de ennél sokkal nagyobb kihívást jelentett a Toto és a Heaven and Hell. Ezek sokkal nagyobb produkciók voltak, mint a Uriah Heep, minden tekintetben: fény, hang, szállodák, catering, stb.  Minden egyes koncertről nagyon sokat lehetne mesélni, mert majdnem mindhez fűződik valamilyen különleges sztori.

Rockbook: - Mennyi időbe telik egy-egy nevesebb előadó fellépésének leszervezése?

Bogdan Gomilko: - Ez változó, van, hogy 3-4 nap alatt meg tudunk állapodni a zenekarral, ha arra a bizonyos dátumra van szabad helyszín és az ajánlatom megfelel az anyagi elvárásaiknak. De előfordul, hogy két-három hónapig húzódnak a tárgyalások, egyeztetések és ez nem csak rajtunk múlik, leginkább a zenekaron, mert ez egy lánc és az egyik láncszem kiesik, akkor minden borulhat. Ha például minden meg van beszélve több koncertszervezővel különböző országokban, úgy néz ki, nincs semmi akadálya, váratlanul jöhetnek olyan dolgok, mint pl. hirtelen bezárnak egy koncerthelyszínt és nincs másik helyette vagy a zenészek közül valaki megbetegszik, ilyenkor minden, ami addig fel volt építve, többé nem működik, mindent újra kell tervezni, ami rengeteg időt igénybe vehet.

Rockbook: - Legtöbbször az A38 Hajóra és a Barba Negrába szervezel koncerteket, de több határon túli koncert/turné is a te nevedhez fűződik. Mesélnél erről?

Bogdan Gomilko: - Hát igen, mivel a PeCsa megszűnt, szűkültek a lehetőségek is. Eddig már kétszer-háromszor is előfordult, hogy nem tudtunk elhozni egy zenekart a Barba Negra befogadóképessége miatt, mivel a Barba Negra Track csak májustól működik, viszont a klub túl kicsi lenne és nincs alternatíva.

(A TOTO zenekarral)

Ami a külföldi koncerteket illeti, egyre szorosabb az együttműködés, főleg Szlovákiában és a csehekkel. Többször is rajtam keresztül mennek oda nyugati zenekarok. De idén májusban pl. sikerült kivinnünk az Omegát Brno-ba, nagyon jó tapasztalataink voltak és remélem, egy új partnert is szereztem az ottani szervezők személyében. De már 3-4 éve elkezdtem dolgozni Ukrajnában, megismertem néhány ottani koncertszervezőt, akik azóta jó barátaim és teljesen új dologba kezdtünk: elkezdtünk egész, 4-5 várost magukban foglaló turnékat szervezni Ukrajnában, amit senki nem csinált azelőtt. Eddig is sok koncert volt, pl. Kijevben, és onnan maximum egy vagy két városba mentek tovább az együttesek, de ez sem volt jellemző. A partnereim útvonalakat, terveket dolgoztak ki, és a munka megkönnyítése végett minden koncertre az adott turnén belül ugyanazt a backline-t, hang- és fénytechnikát és személyzetet alkalmazzák. Ez persze a költségeket is növeli, hiszen a városok között 250-850 km van, de megéri. Egyre több zenekart akarnak turnéztatni kint, most is már a 2017-es terveken dolgozunk.

Rockbook: - A kiszemelt előadó kiválasztásánál érzelmi alapon döntesz vagy kifejezetten a közönség kívánságait lesed?

Bogdan Gomilko: - Mondjuk, hogy egyik sem. Ha érzelmi alapon döntenék, akkor nagyon sok veszteséges koncertem lenne, de be kell vallanom, hogy a múltban többször is elhoztam egy-egy kedvencemet, holott tudtam, hogy veszteséges lesz a show. Az évek során az ember tapasztalatot szerez, ennyi idő után nagyjából már lehet tudni, mi lesz az eredmény, de néha bele lehet szaladni egy-két csúnya pofonba. Ez egyébként fordítva is igaz: nagy, kellemes meglepetések is érhetnek, amikor alábecsülök egy zenekart, és a végén teltház lesz.

Rockbook: - Hány koncertnél tartasz idáig?

Bogdan Gomilko: - Nem számoltam, de olyan 350-400 körül lehet. A külföldre szervezett show-kat nem számítottam bele. De erre én is kíváncsi vagyok, egyszer leülök és megszámolom.

Rockbook: - Ma már nagyon sokan foglalkoznak koncertszervezéssel, mennyire nehéz lépést tartani a konkurenciával? Volt már, hogy elhappoltak előled egy zenekart?

Bogdan Gomilko: - Természetesen van konkurencia, ráadásul Magyarországon túl sok ember foglalkozik a metal zenekarokkal, nem csak koncertszervezők, hanem a klubok is. Igen, volt már olyan, hogy elhappoltak előlem zenekart, hogy csak két példát említsek: az egyik Slash első koncertje volt, de itt én voltam a hibás, mert nem bíztam eléggé a hazai közönségben és megálltam a licitálásban. A másik a Steve Vai koncert volt, amikor már megállapodtunk az ügynökséggel, megjelent „valaki”, aki sokkal több pénzzel licitált túl, ennek eredménye végül az lett, hogy nem én szerveztem. Ha két-három cég vadászik ugyanarra a zenekarra, az semmiképp sem jó, mert azzal csak az árát nyomjuk fel és a végén nem biztos, hogy visszajön a befektetett összeg. De ezeket nem igazán lehet kivédeni.

Rockbook: - A munkakapcsolaton kívül sikerült jó baráti kapcsolatokra szert tenned a zenészekkel? Kikkel tartod a kapcsolatot?

Bogdan Gomilko: - Természetesen. Jon Lorddal nagyon jó kapcsolatban voltam, meg is hívott a házába. Rendszeresen tartom a kapcsolatot Steve Lukatherrel, Ken Hensleyvel, Don Airey-vel, Mick Boxszal, Tony Levinnel, Michael Weikath-tal. Sok zenésznek megvan az elérhetőségem, de általában a születésnapi, karácsonyi jókívánságokra korlátozódnak ezek a kontaktok. A zenészek elfoglalt emberek és sokszor csak akkor írnak, ha valamilyen szakmai vagy privát kérésük van.

(Jon Lord-dal a Deep Purple legendás billentyűsével)

Rockbook: - Mi a véleményük a zenészeknek Budapestről? Vannak, akik beleszerettek a városba?

Bogdan Gomilko: - Az a baj, hogy a legtöbb zenész semmit nem lát a városból, annyira feszített tempójú a turné. Kivételes eset, hogy valaki egy-egy nappal korábban érkezik a városba (vagy egy nappal később mennek el, betervezett szabadnap esetén). Eddig még senkit nem hallottam panaszkodni, mindenki szereti Budapestet, szívesen térnek ide vissza.

Rockbook: - Több zenekar visszatérő vendég, mint pl. a Uriah Heep, Carl Palmer, Jeff Scott Soto, Ian Anderson vagy Steve Lukather. Az alábbi zenekarok/előadók ennyire sűrűn is tudják produkálni az elvárt látogatószámot?

Bogdan Gomilko: - A felsorolt előadók két-három évente térnek vissza Budapestre. Ezek az időközök az „egészségesek”. Nagyjából ugyanannyi rajongó megy el megnézni a koncertjüket (+/- 50-100 ember). De például Nyugat-Európában évente lépnek fel többen és képesek rendre ugyanazokat a nézőszámokat produkálni. Én ezt próbálom elkerülni, mert itt még mindig mások az anyagi lehetőségek, a magyar rajongók zsebe így is nehezen bírja a koncertdömpinget.

Rockbook: - A koncertek után összeülsz a zenészekkel egy vacsorára, iszogatásra, vagy mennek egyből a saját dolgukra?

Bogdan Gomilko: - A koncert után sosincs vacsora, mindig a koncert előtt 2-3 órával étkeznek, olyankor gyakran vacsorázunk együtt a backstageben vagy az étteremben. A koncert után előfordul egy-egy közös iszogatás, de általában maximum éjfél és fél kettő között már a turnébuszon vannak és továbbmennek.

Rockbook: - Biztos voltak emlékezetes, vicces sztorik a backstage-ben. Megosztanál párat a Rockbook Rockmagazin olvasóival?

Bogdan Gomilko: - A backstage-ben kevésbé, de egyébként elég gyakran fordulnak elő vicces, ciki helyzetek. 2007-ben, amikor a Heaven and Hell-t szerveztük, az együttes három napot töltött Budapesten. Mivel akkoriban az utolsó simításokat végezték az épp akkor megjelenő DVD-n, megkértek engem, hogy keressek nekik egy profi hangstúdiót, mert a felvett anyagot szerették volna újra látni, mielőtt kiadták volna. Találtam is nekik egyet: Budán egy egész, kétemeletes ház volt berendezve erre a célra. Másnap elmentünk oda, majdnem az egész stáb és Tony Iommiék eljöttek, nekem is megengedték, hogy megnézzem az első dalt, utána megkértek, hogy mindenki – a tour managert is beleértve – hagyja el a helyiséget, és csak a zenészek maradtak a képernyő előtt. Mi viszont egy másik szobában maradtunk vagy kilencen-tízen és elég sokáig vártunk, míg befejezték. Közben megérkezett egy magyar popzenekar is, akik már szerintem azelőtt értesültek a stúdió tulajdonosától arról, hogy kik vannak ott. Beléptek, és elkezdték zaklatni a hosszú hajú technikus személyzetet azzal, hogy adjanak nekik autogramot – nagyon vicces és egyúttal kínos jelenet volt. Volt, aki röhögve aláírta az üres cetlit, volt, aki kiabálta, hogy „fuck off, I am not a musician!”. Legalább tíz hasonlóan vicces esetet tudnék felsorolni, amik történtek az évek során.

(Vinny Appice-szal és Ronnie James Dio-val - Heaven & Hell)

Egy finn együttes alaposan belejött az italozásba a koncert alatt és után. Másnap kiderült, hogy egy-ketten még elmentek folytatni a városba. Hajnalban hazaért az egyik zenész és mivel ketten voltak egy szállodai szobában, a kulcs a társánál maradt, aki már korábban elment aludni. Az illető 5 percig dörömbölt az ajtón, senki nem nyitotta ki, utána sikerült kivernie a zárat. Az ágyban egy rémült külföldi házaspár feküdt, kiderült, hogy eltévesztette a szobaszámot. Másnap elnézést kért és kifizette a 70 eurós kárt.

Rockbook: - Kik azok az előadók, akik még fent vannak a bakancslistádon?

Bogdan Gomilko: - A Yes-t például nagyon szívesen elhoznám. A Motörhead-et is nagyon szerettem volna, de sajnos ez már nem lehetséges. Alice Cooper-t, a Deep Purple-t is szívesen elhoznám, de rajtuk kívül sok más kisebb előadó is szerepel a kívánságlistámon.

Rockbook: - Mennyire kíséred figyelemmel a külföldi, fiatalabb rock, metal zenekarokat? Vannak új felfedezetteid?

Bogdan Gomilko: - Őszintén szólva nem igazán kísérem figyelemmel az új trendeket, már csak azért sem, mert nincs nagyon rá időm. Már amikor tényleg többen is jelzik, hogy van egy igen érdekes zenekar és megéri meghallgatni, akkor azért felfigyelek.

Rockbook: - És a hazai bandák közül?

Bogdan Gomilko: - A Fran Palermo-t például érdekesnek találom, habár nem egészen az én műfajom, de tetszik.

Rockbook: - Végül áruld el, mire számíthatunk az őszi-téli szezonban? Kik érkeznek hozzánk?

Bogdan Gomilko: - Ami eddig publikus: Ten Years After, Lordi és Doro. 2017-re le van foglalva négy dátum különböző helyszíneken, de többet még nem árulhatok el addig, míg nincs szerződés.

Rockbook: - Köszönjük az interjút!

(Markus Grosskopf-fal -Helloween)

A Livesound eddig lekötött 2016-os őszi/téli koncertjei:

Szeptember 25.  - Ten Years After, A38 Hajó

Október 4. - Lordi, Barba Negra Music Club

December 4. - Doro, Barba Negra Music Club

Elérhetőségek: Honlap, Facebook

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.