Ha a törpe gurámik rockzenét játszanának: Trillion, Sonya koncertbeszámoló – 2024.11.29., Akvárium Klub
Trillion, Sonya – 2024.11.29., Akvárium Klub
A Purple Sugar Coated Dreameater már hallgatva is izgalmas, minden nyugalma ellenére izgága anyagnak bizonyul. Kíváncsian érkezem a koncertre: Budapesten milyen közönséget tudhat magáénak a zenekar? Hogyan simul az eddigi életmű dalaival egy repertoárba az új lemez? Merthogy mégszabadosabb lett, mint az eddigiek. Még kevésbé populáris, strukturált, hogy pontosabb legyek. Ez persze nem baj. A Trillion behatárolhatatlanságát mégiscsak mindig egybefogja valami fless és zenei naprendszer, ami egyedi keretezést, felismerhető hangzást biztosít a csapatnak.
De először is, a Sonya! Évekkel ezelőtt hallottam őket utoljára a mostmár csupán egykori debreceni Roncsbárban, nem is tudom ki előtt. A koncert maga jó élmény volt, de nem bírt rá, hogy intenzíven kövessem őket, aztán az Aranyélet című egész korrekt magyar sorozatban köszöntek vissza számomra a Family-vel. Most belehallgattam a számaikba, készülvén az estre, megkapó, de valahogy mégsem volt még különösebben megragadó, pedig abszolút vibe-gerjesztő dolgot csinálnak. Gondoltam, majd élőben. A hangosítás rendben volt, igaz, a vokálmikrofon a koncert végén nehezen „tért magához”, amikor első magyar daluk, az Azt remélem során előtérbe került Somló Pál éneke is. A szöveg vélhetően direkt depoetizált, minimalista, alulstilizált, mégis olyan nehéz magyar nyelven jól működőt írni, pláne a keményzenei kontextusban. Viszont maga a dal király, jól építkezik, rendesen vártam így élőben, nagyon szépen szólt a duett, remélem, hallhatunk még ilyesmi megoldásokat tőlük a leendő első nagylemezen. Kicsit sajnálom a Sonya-t, hogy nem igazán sikerül aktivizálniuk a közönséget, hiába a direkt és kevésbé direkt igyekezetek. A műsoruk is kifogástalan ívet írt le pedig. Leköszönésük után próbálok visszatapsot generálni, de a hangosítópult mögül, hátulról, és a kissé továbbra is passzív hallgatósággal ez nem jön össze. Pedig Korbucz Sonya egy másik országban bizonyára idol is lehetne.
Sonya setlistje:
01. Aranyélet
02. Kitchenfloor
03. Satin Life
04. Cliffhanger
05. Vibes
06. Azt remélem
07. Side Of You
08. Krypta
Átpakolás, semmi nagy hűhó, jókedvű oda-visszaszólogatások a színpadon, illetve a nézőtér és a hangbeálláshoz készülő Trillion között, majd lementel, sötétség és start. A lemez címadó dala nem pusztán albumindítónak, de koncertkezdésre is tökéletes szerzemény. És pár dal erejéig úgy is tűnik, hogy egy klasszikus LP playthrough show-nak lehetünk majd a tanúi, ám ekkor elindul egy jól bevált dinamika: régi és új dalok váltakoznak. Előbbiekre sokkalta jobban, hevesebben, immerzívebben reagál a közönség. Ennek oka egyfelől az lehet, hogy régebb óta ismerik azokat, de talán a Purple Sugar Coated Dreameater dalainak jóval szerzőibb, mintsem közönségbarátabb volta is megbújik az okok között.
Lee Olivér, Áron Adrás
Nem azt állítom, hogy kevésbé húz, ragad el az új album, sőt, a dalok itt is tisztelendő spektrumot nyújtanak az elszállós és megőrülős hangvételek között. Egész egyszerűen kevesebb a catchy mozzanat és ez a premier eseményen is visszaköszön, de pusztán a régiekkel kontrasztban. Ismételten hangsúlyozom, ez nem értékbeli differencia. Merészen másabb, én például nagyon is üdvözlöm ezt. Továbbá itt a lemez összeálltának alapja két év termése. Szerelemprojekt. Ez valahol a Trillion programjának, imázsának hitelessége is.
Mohácsi Mátyás
Érződik az anyagon és a koncerten is, hogy rokonlelkek reaktív összjátékából létesül és létesít a Trillion. Annyira jó volt együtt látni a csapatot a maga természetességében, humorában, komolyságában és őszinte, ugyanakkor összetett voltukban, illetve hallgatni ezeket a zseniális, hol kegyetlenül nyers, hol sejtszintig hatoló mélységű és érzékletességű, érzékenyságű dalokat. Áron András a magyar zenetörténet egyik legkiemelkedőbb, maradandó alakja (Nem véletlenül vannak annyian vannak Lazarvs / Apey & the Pea / Áron András merch-ben). Lee Olivér gitárjátéka a bőszen emlegetett, kanonikus nevekével lazán vetekszik – számomra korunk egyik legnagyobbja, aki számos legendát gitározott már le előttem. Dob és basszus felől pedig éteri, tűpontos, finomra hangolt, minden hangban átlelkesített hátországa van a zenekar új albumának is, ez pedig élőben se volt másképp.
Áron András
Lee Olivér
Szabó László
Összességében kavargó, csöndes, lihegő sötétség és ősfájdalmi, Májá fátylát szétrobbantó erő tökéletes, de véltetlenül sem mesterkéltnek ható pulzálását kaptuk. A Purple Sugar Coated Dreameater borítójának kollázsoltsága abszolút találó az új anyag és a koncertélmény reprezentálására. Még sok Trillion koncertet és lemezt, igazi kuriózum egy ilyen zenekar. Csak több fekete merch-et, légyszi!
A koncerten elhangzott Trillion dalok:
01. Purple Sugar Coated Dreameater
02. The End of Time
03. Extasy
04. The Chain
05. Suicide
06. Like Water
07. The Riddle
08. Surrender
09. Wolves
10. Blisters
11. Somniphobia
12. Crumble Me
13. Maths
14. Monsters, Demons, Etc.
15. Words From a Long Long Time
16. Dreaming Black
17. Controversial
A zenekar tagjai:
Áron András - (ének, gitár)
Lee Olivér - (gitár)
Mohácsi Mátyás (basszusgitár)
Szabó László - (dob)
Gyarmati Dominik
Fotók: Akvárium Klub
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
