Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Ha van egy közönséged, az azért van, mert szeretik, amit csinálsz" - Ektomorf interjú



Január 13-án, pénteken a Barba Negra Music Club adott otthont az Eine Kleine Thrash Music Fesztivál második felvonásának, aminek a fő húzóneve, egyben headlinere az az Ektomorf, aki ezzel a bulival nyitotta meg az idei évét. Buli előtt el is kaptam egy hosszabb beszélgetésre a frontembert, Farkas Zotyát, akiről beszélgettünk a múlt történéseiről, az Aggressor albumról, és a jövő terveiről.

Rockbook: - 1994-ban indult útnak a zenekar ezen a groove-os, thrash-es vonalon. Alapvetően már kigondolt volt ez a stílus, ami mára egybe forrt az Ektomorf nevével, vagy voltak egyéb ötletek és próbálkozások más irányba is?

Farkas Zoltán: - Ez a stílus akkor alakult ki valójában, amikor azok a zenekarok, akiken mi nőttünk fel, épp a csúcson voltak, akik a mi inspirációink voltak. Ez nem igazán változott azóta sem. Ez a 90-es évek thrash/groove metálja, mind a mai napig.

Rockbook: - Egészen 2012-ig voltak tagcserék a zenekaron belül. Ezeket a változásokat mennyire tudtátok kiküszöbölni, beleszóltak a változások a banda életritmusába?

F.Z.: - Változások vannak mindenkinek az életében, jönnek és mennek. Voltak, amelyeken könnyebben túltettem magamat, de nehezebb időszakok is előfordultak. Volt, aki magától ment el, akadt, aki ki lett téve. Ez ilyen. A mostani felállás erősen megy együtt, reméljük, hogy ez így is marad.

Rockbook: - A zenekar megalapítását követő hat éven át magyar szövegeket tartalmazó hanganyagot adtatok ki, ezután jött a pálfordulás, és a nyitás külföld felé. Mennyire választottatok hosszabb és rögösebb utat, ahhoz képest, ha itthon kellett volna hírnevet szereznetek?

F.Z.: - Ebből voltak korábban félreértések. Azért mentünk ki, mert itthon nem működött úgy, ahogy kellett volna. Úgy éreztem, hogy ezt az egészet nagyobb közönség elé kellene vinni. Sikerült, ennek nagyon örülök, nem volt kis munka, nem kis munka még most sem, és mindig is nagyon nehéz lesz, mert nem egy populárisabb zenét játszunk, amit minden nap hallgatsz a rádióban, de ez nem is volt célunk. Hála az égnek megvan a közege ennek a zenének, és ebből nem is akarunk kilépni.

 

 

Rockbook: - Az agresszívabb, nyersebb dalszövegeket nehezebb megemészteni a magyar közönségnek, ahol ritkábban adatik meg, hogy fellépjetek, mint a határon kívül?

F.Z.: - Hát, akik ezt a zenét szeretik, az elfogadják, akik meg nem hallgatja, az úgyis csak üvöltésnek fogja fel, és úgysem fogja meghallgatni.

Rockbook: - Voltak zökkenők a zenekarban és a tovább haladásban, amikor elkezdtetek roma zenét belecsempészni a dalaitokba? A folyamat elején milyen visszajelzéseket kaptatok ezzel kapcsolatban?

F.Z.: - Igazából ez nem volt annyira vegyítve, ezt nagyon sokszor túlreagálták. Itt voltak cigányzenei hangulatok belerakva a zenébe, szám előtt és után. Ugye volt a Mező Misi és a testvére a Magna Cum Laude-ből, de nem volt benne a zenében. Ez inkább Intro és Outro. Volt olyan dal, amiben cigányul énekeltem. Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Volt, aki visszavitte a lemezt, mert neki nem kell, mert egy nagy fos. Van, aki még mindig szeretné, hogy legyen benne, de nem fogom erőltetni. Az Én döntésem lesz.

Rockbook: - Jelentkeztek fennakadások ebből kifolyólag? Előfordult olyan, hogy valahol nem láttak szívesen titeket ezért?

F.Z.: - Nem, inkább csak itthon! Külföldieknek mással lett volna bajuk. A németeknek az lett volna nagyobb probléma, ha mondjuk törökül éneklek. Itthon ez klasszikus, ez így is marad. Akiknek ezzel van bajok azok az arctalan, gép előtt ülő, arctalan fotelrockerek. Szemtől szembe egyiknek sem volt bátorsága.

Rockbook: - Amikor 2003-ban találkoztatok Tue Madsennel, szerelem volt első „hallásra”? Az első pillanattól kezdve meg volt az összhang?

F.Z.: - Vele dolgozunk 2003 óta, totális az egyetértés. Csakis kizárólag Tue! Nekem ő zenekartagnak számít. Amikor vesszük fel a dalokat ott kell, hogy legyen. Volt pár ötlet, amire azt mondtam ott, abban a pillanatban, hogy nem, ezek az én dalaim, én érzem. De volt olyan ötlete, ami hozzátett a dalhoz, és azt kell mondjam, hogy az Agressor felvételénél sok mindenben segített. De annyira komplexen készen vannak már a dalok, ha Tue eljön hozzánk egy felvételre, amikor már olyan technika van, hogy pár eszközzel már feltudsz venni egy számot, sok minden már nem történik. Persze lehet még akkor csiszolni rajtuk, még bármi jöhet. Ő keveri most a live DVD-ket is.

 

 

Rockbook: - És ezen a DVD-n pontosan mi is lesz megtalálható?

F.Z.: - A 2016-os Wacken teljes felvétele, és a többi dolog, ami a turnén történt, bepillantást enged az életünkbe, hogy mi is történik velünk.

Rockbook: - Elsőként nektek valósult meg az az álmotok, hogy magyar thrash bandaként, tengerentúlon próbáljátok szerencsét, és mutassátok meg, mit is tudtok. Nem is akárhogyan sikerültek a kinti bulik. Mennyire volt idegen a környezet, milyen volt az első benyomás és mi hiányzott legjobban itthonról?

F.Z.: - Amerika egy teljesen más világ. A közönség nagyon jó, ami ott van, az nem olyan, mint Európa. Jobban szeretem Európát, nagyobb kultúrája van, mint a tengerentúlon. Ettől függetlenül nagyon szeretném, hogy visszajussunk idén, mert ez megint egy nagy előrelépés lenne számunkra, csak így építhetünk felfelé.

Rockbook: - Az Aggressor lemez borítója igazán betegre sikeredett az acél koponyával a papíron, és ehhez fogható lemezkülsővel még nem találkoztunk nálatok. Úgy éreztétek, hogy kell most ez a fajta megreformált külsőség, és kinek az ötlete/megvalósítása volt ez?

F.Z.: - Valójában a Black Flag-nek azért hasonlít a borítója, amin egy Máris szobor van, ami csontváz és imádkozik. De ez sokkal durvább, ahogy jön ki az Ektomorf jelből a koponya. Amin most dolgozunk a következő albumborító, az vinni fog mindent. Gyönyörű, brutálisan szép lesz, nekem nagyon tetszik. Marad ez a stílus, mert úgy érzem, hogy, ha a zenekarnak megvan az ízlése mind a zenében, mind a kinézetben, akkor az nem kell, hogy változzon. Ha van egy közönséged, az azért van, mert szeretik, amit csinálsz.

Rockbook: - Készült már közös dal az Ill Nino-s Cristian Machadoval, vagy Danko Jones-al, de ilyen pokoli szerzemény, mint az Evil by Nature még nem. Ráadásul ebben nem kisebb név szerepel, mint a Cannibal Corpse főnök, George „Corpseginger” Fisher. Miért pont ő rá esett a választás? Ez egy amolyan csúcs a ranglétrán, hogy összejött vele a közös munka?

F.Z.: - Igen, én is úgy gondolom. George a Cannibal Corpse-ból az tényleg a legnagyobb név, akivel együtt dolgoztunk, és nagyon nagy arc. Megírtam a dalt, elküldtem neki, és egyből kurvára tetszett is neki. Igazából a felvétel volt nagyon nehéz összehozni. A Barba Negra Track backstage-ben került erre sor. 40 fok volt, hoztam a gépet, izgultam, mint állat. Ismerem persze, de azért mégiscsak a világ legjobb death metál énekese. Az a hang, ami az ő torkában van, élőben is hallani, ahogy bent énekelt. Erősítés nélkül berezonál az ülőgarnitúra, brutális volt.

 

 

Rockbook: - A lemezzel egy időben megjelent az Ektomorf Agressor söre is, ami nem csak nevében, hanem alkohol tartalmilag is igazán ütősre sikeredett a maga 12%-val, ami erősen az élmezőnybe vitte a nedűt, ami a zenekaros borok és söröket illeti. Az erősebb italokra pályáztatok eddig is?

F.Z.: - Én nem igazán iszom. Ez azért volt, mert van egy ismerősöm, aki ezzel foglalkozik, ő is csinálta ezt a sört is. Ő hozta fel ezt az ötletet, hogy van egy 12%-os párlata, és, ha már Agressor a lemez címe, akkor legyen egy erős sör is.

Rockbook: - Ismételten ti vagytok idehaza ennek a thrash metal fesztiválnak az egyik legerősebb húzóneve, ami az itthoni és nemzetközi szereplést illeti. Az első rendezvény lebonyolítása után mennyire volt egyértelmű, hogy ennek a kezdeményezésnek mindenképpen folytatódnia kell, méghozzá az hazai rajongók örömére veletek együtt?

F.Z.: - Amikor ez a fesztivál első része lezajlott, a szervező, Gabi a Moby Dickből megkérdezte, hogy lenne-e hozzá kedvünk egy második ilyen kaliberű bulit csinálni, és természetesen rábólintottunk.

Rockbook: - Milyen terveitek vannak a jövőt illetően? Szeretnétek valahová eljutni, ahová eddig még nem sikerült?

F.Z.: - Rockmaratonon lehet majd velünk találkozni. Itthon túl sok bulit nem tudunk csinálni, ha megmozdulások vannak, mint ez a buli, akkor jövünk.

DVD, Amerika és ez a buli, amire most koncertálunk. Illetve, még az Ill Nino turné. Nekünk most ez kellett, még egy ilyen nagy turné, ami még elvisz minket olyan helyekre, ahol várnak minket, de nem tudunk volna magunkban elmenni, vagy csak kurva nehezen. Ez lesz Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, Angliában, és jövünk vissza ide is. Ausztriába, Svájcba is eljutunk majd. Németország is persze benne lesz, de oda már inkább hazajárunk.

Rockbook: -  Az Ill Nino-nak  ti voltatok az első választása?

F.Z.: - Nem, erről a turnénk elején volt szó. Az mi koncert elnökünk, az ugyanaz, mint nekik is, és történt valami az előbandával, akikkel mentek volna. Erre mondtam nekik, hogy miért nem minket kérdezett, mert nekünk pont egy ilyen európai kör hiányzik még, írtam a dobosuknak, és az éjszaka közepén jött is a válasz, hogy akkor le van rendezve.

Rockbook: - Köszi az interjút! Találkozunk április 4-én ugyanitt, ahol az Ill Nino előtt fogtok játszani!

 

Az Ektomorf elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

 

Támogatónk a Hangfoglaló Program